Vagy hát nem tudom, hogy hogyan kellett volna világosabban, érthetőbben fogalmaznom.
azt gondolod egy képről, a színeiről, a színhelyességéről, hogy az azon múlik, vajon mibe van állítva a quality a gépeden?????
egy szóval sem mondtam semmi ilyesmit.
Sőt, éppen hogy azt mondtam, hogy az egész TIFF / RAW / JPEG vita értelmetlen.
Meg azt is mondtam, hogy vannak olyan területek, ahol a JPEG nem célszerű. (Igaz, példát nem mondtam, de hogy akkor mondjak is egyet: reprófotózás.)
Amúgy tényleg érdekelne a JPEG feldolgozási folyamatod...
Egyébként: vagy egy évig JPEG-be fotóztam én is, gyakran Custom WB-vel, és meg voltam elégedve.
Mivel a tömörített RAW-ok nálam nem sokkal nagyobbak a JPEG-nél, és a LR-ba teszem őket ígyis-úgyis, tulképp nem sok értelme lenne annak, hogy ne RAW-ba lőjek mindent eleve.
:) Nem a RAW-ot ostorozom. Az a digi negatív, rengeteg minden kihozható belőle. Használható minőségű JPEG-hez viszont (ha gyorsan kell a kép) meg kell tanulni pontosan exponálni. Ezt sokan elhanyagolják.
mérne laborálna vlki egy raw fájlt, mikor az analóg anyagot is laborálták? ráadásul ott megvolt az a szabadsága a delikvensnek hogy bizonyos hatáshoz és témához válasszon filmet, szenzorod meg van 1fajta van a gépbe ami mindig ugyanazt csinájja oszt csókkolom
ennyi baromságot má rég olvastam. papírkép? ammi? akkor mihez kell minőség? fémképhez, kőképhez...? : > micsoda fasságokat tudnak emberek összeokostojáskodni, beszarás
Akkor most nyugodtan dőlj hátra, szép lassan olvasd el ismét a hozzászólásomat, és legyél oly szíves, nem belemagyarázni olyasmit, amit nem írtam le. A személyeskedést meg tartsd meg másnak fiatal barátom.
Tényleg azt hiszed, sosem próbáltam mondjuk RAW-ban fotózni, és kipróbálni, megnézni, kiprintelni, és azután így dönteni? Vagy azt hiszed hogy én már csak azért se fotózok RAW-ban? Hasraütöttem, oszt jóvan? Nagy MUHAHAHA neked ecsém:)
A diafilmes hasonlatot sokszor beírtam már... Nem, nem és nem! Mindenki laborálni akar (sötétkamra nélkül persze), kihozni a RAW-ból az elérhető maximumot. Amit aztán se a monitorja, se a papírkép nem tud majd visszaadni.
Megtanulni fényt mérni, alul- vagy túlexponálni? Telibe lőni a géppel az expót? Ugyan! Majd konvertáláskor helyre tesszük! :)
A jó minőségű JPEG a maga kétségtelen korlátai és hibái ellenére jól használható formátum.
Más és más jellegű képeket lehet készíteni velük. :)
Míg a 18-200 elsősorban ún. "utazó-zoom", kompaktos feeling-je lehet a vele való fotózásnak, addig a Sigma 50-500 alias Bigma elsősorban természetfotózásra való.
Komolyan azt gondolod egy képről, a színeiről, a színhelyességéről, hogy az azon múlik, vajon mibe van állítva a quality a gépeden????? Az csakis rajtad múlik, és ha szarok a képeim, az nem azért van, mert JPG-ben fotózok, hanem mert béna pöcs voltam.
Egy másik topikban felraktam két "sorozatot". Kaptam jó pár emailt, hogy hogy a picsába csináltam olyan qva jó színeket.... JPG-val, meg AWB-vel, vazze:))))
Nodefijúk, itten elég nagy zavar van a témában....! :-)
1. Papírkép céljara teljesen felesleges JPEG-nél többet tudó fájlformátumot használni. Természetesen jó minőségű (= nem erősen tömörített), és jól exponált, helyes színvilágú JPEG esetén.
Bármilyen más, "jobb" formátum használata esetén sem lesz jobb a papírkép.
Ennek két fő oka van: 1) a printer (nyomtató, levilágító, akármi) nem tud több árnyalatot megjeleníteni, hiába van az eredeti állományban több, és 2) a szemünk nem képes több árnyalatot megkülönböztetni, még akkor sem, ha a papíron esetleg valóban több is jelenne meg.
Ilyen értelemben a RAW / TIFF / JPEG vita teljesen értelmetlen...
2. Tulképp bármilyen hasonló értelemben vett "végtermék" céljára is ugyanígy a fentiek igazak. (Kép a webre, nyomdai célra, E-mail küldésre, stb.)
3. Akkor most mi van...? :-)
A JPG-t úgy érdemes elképzelni, mintha diára vagy polaroidra fotózna valaki... Amit rögzített, az van, utólag keveset lehet rajta változtatni.
Kritikus pontok a WB és a kiégés. RAW-ból ezeken sok esetben lehet segíteni (már ha kell), JPG-nél viszont már az expókor viszonylag el kell találni, különben kuka.
(De természetesen kiváló képeket lehet egyenesen JPG-be is lőni, épp úgy ahogy diára is kiválóan lehet fotózni. Csak kicsit nagyobb pontosságot, gondosságot igényel, és vannak olyan területek ahol nem célszerű.)
Ilyen értelemben meg is értem, hogy elhart AWB-vel dolgozik - még ha ez önmagában meglehetősen "amatőr" megoldás is. (Gondolom a feldolgozást is nehezíti, gondolom LR-ban egyenként kell minden képen WB-t állítania, nem tud szinkronizációval minden képet egyformára lőni, mivel az AWB úgy állítja magát, ahogy épp gondolja, képről képre akármi is lehet.)
Közönséges halandóknak a kocsi arra kell (még a jobb fajták is), hogy tempósan helyet változtassanak, utazhassanak vele. Egyik kényelmesebb, biztonságosabb, szebb stb.. a másik szerényebb, de a célnak az is megfelel. Módot ad arra, hogy szép, ismeretlen tájakra, vagy éppen a barátokhoz, rokonsághoz menetrendi kényszer nélkül eljuthasson az ember.
Vannak aztán az autóbuzik: formaterv, külső megjelenés, motor teljesítménye, gyorsulás, nyomaték stb...
Következő lépcső a tuningolás: chipes motorkínzatás, felnik, gumik, szárnyak a karosszérián, dupla, vagy négyes kipufogó-rendszer...
Egy bizonyos szint után már az autó eredeti rendeltetése feledésbe merül.
Nem biztos, hogy jó a hasonlat, csak éppen leírtam...
Oszd el az obin lévő mm-ben megadott számok közül a nagyobbat a kisebbel, azt megkapod, hogy hányszoros zoom. Pl. a canon 18-55mm kitobi az 55:18=3,056 ~3x zoom.
Ha megfordítod a logikát, akkor választasz magadnak egy kezdő gyutávot, azt megszorzod 10-zel, hogy megkapd a másik végét. Nagy átfogású obik pl. a Sigma 50-500, a Canon 18-200... mindkettő kb. 10x zoom, csak másra és másra valók.
Tegnap olvastam az elejétől. Elhart első néhány hsz-e után meg is fogalmazódott bennem, hogy vajon ez tudna működni...? Aligha...
Ez a fotózás, ez egy ilyen. Túl sokan művelik, túl különböző szinten - legalább is egy ilyen nyílt fórumon.
Létezik vajon "festős" topic? Ahol (amatőr) festők beszélgetnek a kompozícióról, a terveikről, a mondanivalókról...? Vagy az ecsetkezelésről, a festékekről, a beszerzési helyekről, árakról...??
Az a baj, hogy aki olyan szinten van, hogy érdemben hozzá tud szólni a fotózás művészeti aspektusaihoz, az többnyire nem ér rá / nem fontos neki ilyesmivel bajlódni.
