Sőt, a JóIsten létezik s ennek/ének (hehe) - mintegy folyományaként - létezik a hit. Akik a hitet alábecsülik, annak metafizikai jelentőségét elbagatellizálják, azok nem tudják mit cselekednek. Azokkal minden vita, minden párbeszéd hiábavaló és teljességgel fölösleges.
Teljesen érthető, hogy csak hébe-hóba jegyzel meg te is valamit.
"Tehát először estve volt, aztán meg reggelt az adott sorszámú nap'..."
Nem!
Először Isten tevékenykedése volt. AZTÁN eljött az este, majd a reggel.
Hányadik napon teremtette Isten a növényeket?
Úgy van! A HARMADIK napon. (Ami érdekes, hogy a negyediken teremti a Napot, úgyhogy a mese szerzői nem kötötték össze a Nap égitestet a nappali világossággal, hogy az előbbi csinálja az utóbbit.)
Nézzük akkor meg az erről szóló részt!
"11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.
12 Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó.
13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap." (1Móz 1)
Isten felkelt reggel, megteremtette a növényeket, látta hogy ez jó, eljött az este, majd pedig a reggel. Ez volt a HARMADIK nap.
Egyértelmű, hogy a mese szerzői mindvégig a "természetes" emberi nap-beosztásban gondolkodtak: a nap a reggeli felkeléstől kezdődik, és ha az éjszakát is számításba vesszük, akkor az a megelőző nappalhoz tartozik.
A Leviták Könyve leír számos "Istentől elrendeltetett" ünnepet, hogy mikor és hogyan kell megtartani. Ezek jó része valamiért este tartandó meg (talán mert este fáklya meg tűzfénynél hatásosabb a rituálé meg a mágia). Jó eséllyel ebből eredhet az a megfordítás, hogy a "természetes" napi ciklus ellentétét kezdték a héberek használni. Mivel az Istentől elrendelt ünnepek este kezdődnek, ezért a sabbath is estével kell kezdődjön, ami meg magával hozta hogy a hét összes napja akkor estével kezdődik. Aztán ezt a rabbik megokolták pont ugyanazzal az elmebaj értelmezésével az első teremtésmesének, amit te is itt hangoztatsz.
A zsidó (héber) naptár (héberül lúah, לוח), más néven zsinagógai naptár ma is használt formája II. Hillél fejedelem idején, időszámításunk szerint 359 körül alakult ki. Izrael Állam hivatalos naptára. Őse a babilóniai naptár volt.
A zsidó időszámítás kezdete 1. tisri 1., ami a keresztény időszámítás szerint Kr. e. 3761. október 7., vasárnap. (Ezt az időpontot a héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján.)
Itt máris felmerül a kérdés, amikor korunk hívői lelke, nem fogadja el "hittudósok számításait" Ádám teremtésére, akkor miért is nem?
Azt is nehéz lehet felfogni, hogy nem a Biblia szülte a hetet, hanem a babilóniai csillagászok.
Amúgy meg a jelentősége csupán kultúrtörténeti érdekesség.
Kb. annyira, mint mióta van „szabad szombat” kis hazánkban.
Az, hogy csak hinni kell a dolgokban, és valósággá válnak, az úgynevezett mágikus gondolkodás, ami a 2 - 7 éves korra jellemző fejlődéslélektani fázis.
"Estvétől-estvélig számítolták a napokat a zsidók,"
MOST úgy számolják.
A Talmud megírásakor a rabbik úgy számolták.
De biztosan úgy számolták az első teremtésmese megírásakor is i.e. 6. század környékén?
Ugyanis nem győzöm hangsúlyozni: az első teremtésmesében
- leírják, hogy Isten mit csinált
- eljött az este
- eljött a reggel
ÉS EZT KÖVETŐEN összefoglalták, hogy ez volt az adott sorszámú nap.
És indul a ciklus elölről.
Még véletlenül sem az estétől a reggelig tartó időszakra vonatkozik az "X. nap" kitétel, hiszen ez egyrészt a huszonnégy órás napnak csak a fele, másrészt a héber "nap" szó másik jelentése éppenhogy a "nappal" azaz nem az éjszaka ami estétől reggelig tart.
Harmadrészt pedig, ha a mese írásakor estétől-estéig számították volna a napokat, akkor ez lenne a mesében a sorrend:
- leírják, hogy Isten mit csinált
- eljött az este
ÉS EZT KÖVETŐEN összefoglalták, hogy ez volt az adott sorszámú nap.
És reggellel indul a ciklus elölről.
Az ember ösztönös és ősrégi rendszere az estét és éjszakát a megelőző naphoz tartozónak számítja, ugyanis az este szolgál az adott nap tevékenységeinek lezárására, az eredmények élvezetére, a történtek megbeszélésére, és a fáradalmak kipihenésére. Az új nap az ébredéssel (pl. napfelkeltekor) indul, frissen és tisztán. Üres lappal.
Ezt a rendszer fordították meg valamikor a héberek a történelmük során. Hogy mikor tették, az kérdéses. De az első teremtésmese logikus értelmezése alapján az írásakor még reggellel kezdődött az új nap. Hogy az időszámításunk kezdete környékén, meg a Második Templom pusztulása után a rabbik a teremtésmese milyen átértelmezésével indokolták meg a fordított napi beosztást, az egy másik dolog.
Miközben egyesek számára szó szerint elfogadott, amit az ismerethiányos szerzők kiötöltek a zsidó mitológiában, valahogy számukra nem szúr szemet, hogy mondjuk a szomszédos Egyiptom magas kultúrája, teljesen másképp alakult.
Ilyen, amikor egy fundi nem képes felfogni, hogy az Özönvíz meséje idején Egyiptom ippeg a piramis építések fénykorát élte.
De míg az ő meséjük szerinti idő csordogált, addig Indiában, és Kínában is hatalmas kultúrák jöttek létre, amik persze szintén nem kapcsolódnak a zsidó alkotta fantazmagóriához.
Egy 24/7 napi várakozót lehetetlen leszedni arról, hogy nem a zsidók találták ki a hetet, ami nem is volt mindig 7, és pihenő v. vásárnap sem ugyan akkor lett tartva.
/mondjuk nekik a szombati klaviatúra verés is tilos;-)
Hogy a nagy koppintó zsidók, honnan nyúlták le a „hetet” az más az ő titkuk. És az is, hogy mikor.
A hét a mesterségesen szerkesztett, a Nap és a Hold járásától független időegységek közül a legfontosabb. Az égitestek mozgásától való függetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen naptári rendszerben sem látták szükségesnek az éveket és a hónapokat egyeztetni a hetekkel.
A hét kialakulásának is megvannak az előzményei. A holdfázisok közül az újhold és a telihold mellett jól megfigyelhető és időben rögzíthető az első és utolsó negyed is. Így lehetőség nyílt a holdhónap kettő, illetve négy részre osztására. Egy-egy ilyen szakasz 29,5:4, azaz kb. 7 napra tehető, megvolt az alapja egy hét napból álló időegység kialakításának. Babilóniában valóban megfigyelték és nyilvántartották az újhold (arhu) mellett a holdtölte napját (umu sappattu), és megvolt a mágikus jelentősége minden hónap hetedik napjának is (szibutu), amelyen semmilyen új munkába nem volt szabad belefogni. Ez a hetes szám vallási és naptári jelentőségét igazolja, de egy folyamatos hétnapos ciklus feltételezésére nem szolgáltatnak alapot.
A héthez hasonló időegységek ismeretesek egyes kereskedő népeknél is; náluk gyakori a 7-8 napból álló periódus, melynek meghatározott napján, a vásárnapon a szomszédos települések lakói áruik cseréjére gyűlnek össze. Mezopotámia legrégebbi lakóinak ötnapos vásárhete volt. Az ókori Egyiptom naptárrendszerében tíznapos szakaszok, ún. dekádok szerepeltek. Történetileg jelentőssé vált a rómaiak nyolcnapos vásárhete, a nundinae („kilenc nap”, a két határnap beszámításával), amelynek utolsó, nyolcadik napját jogszolgáltatásra, közérdekű közlések tételére, hirdetmények kifüggesztésére is felhasználták. Minden év első napja egy nundinae első napja is volt, az év utolsó nundinae periódus pedig csonka maradt.
A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz), amelyekről úgy gondolták, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek. Mindegyik égitest egy-egy isten nevét viselte, amely az adott napot kormányozta. Ezért sok nyelvben a hét napjai nevüket az égitestekről vagy istenekről kapták (ún. planétáris napnevek, például újlatin nyelvek, germán nyelvek).
A perzsában a hét első napja a szombat, melynek neve šanbe; az ezutáni napokat a számnevek segítségével képzik: yekšanbe, došanbe, sešanbe, čahâršanbe, panğšanbe (a yek, do, se, čahâr, panğ jelentése: egy, kettő, három, négy, öt; az öt jelentésű szó indoeurópai nyelv révén rokon a mi szláv eredetű péntek szavunkkal, de itt a csütörtök az ötödik nap). Külön neve a pénteknek van: ğom'e, ez arab eredetű, vélhetően rokon a „dzsámi” szóval, ami a pénteki ima helye. Dusanbe városának neve hétfőt jelent, ekkor tartották ott a vásárt.
A Közel-Kelet országai Nagy Sándor hódításainak eredményeként közvetlen kapcsolatba kerültek a Nyugattal, s a keleti hiedelmek és babonás elképzelések elkezdtek átszivárogni a Mediterráneum nyugati partjaira. Ennek eredményeként a babiloni hét ismertté vált Görögországban és Itáliában, de ennek használata kezdetben valószínűleg csak az asztrológia híveinek körére korlátozódott. Az egyetlen változás az volt, hogy a babiloni istenek és istennők nevét a megfelelő helyi istenekével helyettesítették. Ez a rendszer fokozatosan egyre népszerűbbé vált, s Nagy Konstantin 321-ben hivatalosan is a naptár alapjává tette.
Estvétől-estvélig számítolták a napokat a zsidók, tehát még a te bugyuta ateista elméleted szerént is logice, hogy akkor a teremtés naptyait is miért ne estvével kezdenők? Dehát ép úgy van: estvével kezdődnek a teremtési napok - is...
A Bibliában összesen hat olyan könyv van, ami valódi történetírás, vagy valódi történetírás szándékával készült. A maradék mese, legenda, prófétálás (értsd: jóslás), vers, ének, levél, és életrajzi regény.
Amúgy bizonyíthatod a bibliatudásodat, ha fel tudod sorolni, melyik hat könyvről van szó.
És persze, rakodik a hülyeség, mint a madár guanó a tengeri sziklákra....
Lásd az "Édent" !!!
Aszongya a költő, nincs betegség és halál. A fundi benyalja.
A nagy hal nem ette meg a kis halat? A ragadozók és füveztek? Vagy csak aki ezt az ostobaságot kitalálta? A hangyász is port szippantott, mint a szerző?
Akkor még nem voltak férgek? Vagy elsikkad egy "teremtés", amikor a keresztények szerint már akkor az Jézus csiribázott, aki később a sperma termelő szent szellem által, egy szűz vagináján keresztül jött istenkedni? Szerencséjére megszavazták "Istennek", később....
Mikor teremtette az akármelyikük, a poloskát, a medúzákat, az orcát, a cápát, a gombákat, a hangyászt, az egerész ölyvet.....
Folytathatnám, mert sík hülyeség domborodik elő!
:-)
Egy fundi, hogy tudja az agyát eldobva elhinni ezeket?
Vagy miként magyarázza a kis eszével a képtelenségeket?
Azt sem értik, noha ha szó szerint benyalják, akkor ott kéne megállni, a hülyeség halmaznál?
De nem, mert még teóriákkal állnak elő, ami csak fokozza a hülyeség halmazt!
Tudom, te ilyen oldalakra nem mész fel, de elrettentő példaként, kérlek olvasd el:
Vagyis lehet filózni, akár, és kitalálni, megérteni mitől lesz valaki agyilag zokni, totál....
Vagy a filózással átlépni ezen hülyeségeket, és a csírájukból szőni valami értelmeset?
Varrni egy kabátot, ahhoz a gombhoz, amit az ismerethiányos szerzők megszültek a kis eszük szerint, és ma a NAGY ESZÜNKKEL, ismereteink birtokában ezt menteni kéne?
Nem gondolnám!
Majd ha tények, valami kis homályos nyom, vagy egy, az az egy, bizonyítékra bukkanunk, bukkannánk....
Akkor kéne ezen tépődni.
Addig csak egy lelki izéke, amit rég letűnt idők faszulatai támogatnának, de sokaknak bejön, mert tisztában sincsenek vele: MIT IS HISZNEK!
"Ábrahámnak megjelent az Úr, és így szólt hozzá: „Szodoma és Gomorra bűne már égbe kiált, és igen súlyossá lett. Lemegyek hát, és megnézem, hogy valóban úgy viselkedtek-e, ahogyan hozzám szállt az ellenük szóló panasz szava, vagy sem; tudni akarom.”
A "Mindentudó" "lemegy" és "megnéz"???????????????????????????????????????????????????????????????????????????
"Tudni akar"???????????????????????????
Szeretne tudni???????????????
Ellenőrzi amit a besúgó angyalai hadováltak?
És nekilát az Ábrahám nevű emberrel alkudni, mennyit is nyírjon ki?
Persze a fundi ilyenkor elsunnyog.
Vitatkozik, hogy a vasárnapi gyúrmázás az péntek? Nem létezik entitás, aki gyurmáz! Ennyit sem fognak.
Nem értik, nem érik fel ésszel, hogy egy lehetetlen koncepciót védenek?
Ha mi, akik roppant mód helyén kezelve, irodalmi műnek tekintjük a Bibliát, mitológiának, és a "szó szerinti értelmezéssel" parabolát tartunk eléjük, akkor egy okostojás ne felénk ágáljon, hanem a tompa hittársát világosítsa fel, hogy hülyeségeket hisz!
"Itt most megalapozottság alatt azt értettem, ami az illető meggyőződés tényleges alapját adja. Ha adott esetben egy vallásos meggyőződés a lelki béke iránti tudatalatti érzelmi igényből adódik, akkor az a megalapozottsága, hogy kielégíti azt az igényt."
Bocs, de itt egyszerűen skippelted a megalapozottság tárgyát. A téma az állítások megalapozottsága, bizonyítása, stb.; és nem a lelki béke megalapozottsága. A lelki békét meg lehet alapozni olyan állítással is, ami nem igaz, nem bizonyított, vagy bizonyíthatatlan.
"Remek kiindulási pont, ha a másiknak is ez a kizárólagos igénye, és meg lehet egyezni ebben, mint vitaalapban."
Ebben (legalább hallgatólagosan) megegyeztünk a hívőkkel. Amikor megkérdezem, hogy az istenük a gondolatok csoportjában van-e, vagy a másikban, akkor mindig azt a választ kapom, hogy a másikban. Nem az istenképek (gondolatok) létezéséről beszélgetünk, hanem az istenek létezéséről. A hívők azt állítják hogy az istenük a gondolataiktól független létező, és nem azt, hogy "csak" elképzelték. Az istenkép az isten leírása, nem maga az isten. Teljesen mindegy, hogy a hívők állítása igazolt-e vagy sem, a hit tárgya nem az istenkép, hanem az isten(ek). Közös igényem van a hívőkkel az állítások(gondolatok, istenképek, stb.) és a valóság(létező, vagy nem létező istenek) összehangolásának igényében, és ez a közös igény az alapja a bizonyításnak.
"Ha a végcél adott, akkor maga az érvelés ott kezdődne, amikor a meggyőződés mikéntjének bizonyos konkrét kritériumait valahogy megpróbálom összehozni azzal, ami a célom."
Nem biztos, hogy értem a gondolatodat. A meggyőződés nem bizonyítás, tökmindegy, hogy a meggyőződésnek mi a célja, vagy mik a kritériumai. A közös cél az, hogy a gondolatok és a valóság értelmesen legyen összekötve. Az, hogy valaki összekötés nélkül is összekötöttnek akarja tekinteni a két dolgot, nem izgat. Nem fogom elrontani sem az igényt, sem a módszert valaki lelki békéje érdekében.
Főleg akkor nem, amikor a lelki béke hiánya is (pl. eredendő bűn) annak az "alternatív" eljárásnak az eredménye, amit a lelki béke elérése érdekében akarsz alkalmazni. Sokkal egyszerűbb és racionálisabb elhagyni egy dolog elrontását, mint direkt elrontani, aztán megjavítani. Direkt kiszakítod a nadrágot, aztán ráteszel egy foltot. Minek?
"Röpködnek az önigazoló gondolatmenetek, meg egyéb episztemológiai naivitások, mindenféle személyeskedésekkel megtámogatva, de nem látom, hogy különösebben jellemző lenne annak a tudatosulása egyáltalán, hogy a meggyőződés kritériumait meg lehet kérdőjelezni, és az alternatív kritériumokat össze lehet vetni alapvetőbb szempontok mércéje alapján."
Ez egy sommás megállapítás, ezért legfeljebb részben igaz. Vannak ilyen elemek, de vannak korrektek is. Elfogadom a kritikádat abból a szempontból hogy az ateista oldal is lehetne okosabb. De hát emberek vagyunk, hibázunk, és időnként faszságokat mondunk (magam is). Nem lehetünk okosabbak, mint amilyenek vagyunk.
A meggyőződés nem a bizonyítás része. A meggyőződés nem "alternatív kritériumú" bizonyítás. Meg lehet győződni valamiről a bizonyítékok alapján, a bizonyítékok ellenére, vagy(legtöbbször) a bizonyítékok hiánya alapján is. A bizonyítás célja nem valaki meggyőzött állapotának elérése, hanem a valóság, és a valóságot leíró állítások értelmes összekötése.
Nem. A szerzőségnek nincs ilyen kritériuma, hogy mindent szó szerint kell leírni. No és persze az olvasásnak sincs olyan kritériuma, hogy mindent szó szerint kell venni.
"de úgy látom, hogy Te mégis szó szerint veszed :/"
Ény úgy veszem, ahogy le van írva. A szerzők mindig is azt írják le SZÓ SZERINT, amit közölni akarnak, és úgy írják le SZÓ SZERINT, ahogy gondolják a dolgot.
Hogy aztán kétezer év távolából kiderül, hogy a leírtak égbekiáltó hülyeségek, az itt nem számít. Szellemi toprongy ezek után a leírtakat megpróbálni átértelmezni allegóriának meg példabeszédnek, pusztán csak azért, hogy ne kelljen elismerni: a szerzők ostobaságokat írtak. SZÓ SZERINT.
"Tehát nem a reggellel kezdődik a nap, hanem azzal fejeződik be s következő este kezdődik az újabb nap..."
Te érted amit írsz?
Mert nem úgy tűnik.
Vagy a jobbik eset, hogy büdöstrollkodásból játszod itt a hülyét, és jókat röhögsz a szüleid házának az alagsorában a kecód magányában, hogy milyen jól szívathatod a tisztességes fórumozókat.
