Arra gondoltam, hogy a frissen alakult klánok itt reklámozhatnák magukat és gyűjthetnének új tagokat.
Meglátjuk lesz-e ennek a topicnak létjogosultsága. Persze jó lenne ha nem veszekedési hely lenne belőle.
Tőlem ne kérj elnézést :) Nagyon tetszik a stílus , olyan élet szagú .Nyilván ez a játék sokszor mozgat meg érzelmeket (főleg a klánban ) ekkor én már láttam tényleg alpári kirohanásokat . De ez nem az biztos , szívesen beírnám a klán aranyköpéseibe is de nem vagy klán tag .
Akkor megpróbálom én is világosabban kérdezni: ki a franc beszél itt állandóan harcról, meg harcosról?
A játékban játékosok vannak, legtalábbis szerintem.
Úgy látom, pár embernek szüvegértési problémái vannak, de nagyon.
Akkor még egy találós kérdés, kitől van az alaábbi idézet?
"Én nem gubbasztok itt egész nap, és nem tökéletes a kib...ott ujjtartásom se, de azt a napi pár játékomat a napi meló után szeretném nem unfair törtetőkkel lejátszani. A szaros nyerésért pedig nem fogok lesüllyedni a szintjükre.
Tudod ez kb. olyan, hogy ha meló után megiszol egy sört, akkor azt nem egy hugyszagú csehóban szeretnéd megtenni, hanem normális körülmények között. Ennyi és nem több, részemről legalábbis. Remélem világos voltam."
Szerintem az ember azért játszik, hogy kikapcsolódjon a napi gondokból és arra az időre elfelejtse a problémáit. Akkor legalább ez a rövid ideig tartó kis kikapcsolódás legyen nyugodt és felhőtlen:)
"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?"
Ugyanis ez még mindig csak egy játék, nem háború. Nincs elég valódi baj?
"A fény harcosa abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt. Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti. Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán, elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára."
Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcosindult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a honfi harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.
Igen, törölte az ismert nicket, mert mindenki az ő fejét akarta. Aztán, ha sikerült, akkor diadaltáncot jártak. Amikor elvették örök első helyét, akkor azt mondta, hogy sokkal fiatalabb az illető. Nos, most ugyanez vár az első helyezettre. Az élet már csak ilyen. Ez nem is baj, ha a harc tisztességes. Sajnos ettől már nagyon messze vagyunk.
Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A harcos erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert.
Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.
