Aki betér, betér, aki nem, nem! :P Ez egy kocsma egymás szórakoztatására. Kötelező fogyasztás nincs, de napi 2db Irónia tabletta formájában erősen javallott. ;) Ja, és önkiszolgáló! Nem tudok egész nap itt lógni, de, ha vagyok, akkor örömmel szaladgálok az asztalok között. Továbbá vigyázat, egyes sarkokban, függönyökön, polcokon macskákba botolhattok, kiknek etetésük és emelgetésük tilos, de szabadon simizhetőek. :) Érezzétek jól magatokat! :)
Az osztatlan közös tulajdon a legnagyobb szívás.. mind érdekérvényesítés, mind továbbértékesítés szempontjából. :( De azt itt én sem értem, hogy ebbe mentek bele, vagy ebből sikerült kiszállni..
Lényeg, hogy adott volt egy telek, egy házzal. Az eladó úgy tervezett róla még egy bőrt lehúzni, hogy megosztatja a telket, a hátsó részére épít még egy épületet és azt eladja valaki másnak. Mivel a helyi rendelkezések szerint a maradék fél telekrészek nem elegendő méretűek, nem engedélyezték a megosztást, marad az osztatlan közös.
A vétel sikerült egy kicsit viszontagságosra, hovatovább, kapkodósra.
Üllőtől elköszöntünk. Csöppet zokon vettem, hogy elfelejtettek minket tájékoztatni arról, hogy osztatlan közös tulajdon formájában kerülne megosztásra a telek...
Bocsánatkérésük jeléül megkaptam, hogy én hogy kiszúrtam szegény látássérült párommal, mert hiszen hol fog ő kapni olyan felújított, cirka 60 négyzetméteres házat, új tetővel 36,5-ért...
Valóban.
Ahová Mendénk, ott alsó hangon 90 négyzetméter a ház, sokkal nagyobb, 1/1-es telken és - no, nem új, csak - 5 éves tetővel, 33,5-ös áron.
Egy nagyon jót írtam, elszállt, most röviden, egy 80 nm-es kégli eladásából vettünk egy 170 négyzetméteres házat vidéken! A régi tulaj pár dolgot eladott nekünk, ami akkor jól jött! Ma már ebből semmi nem maradt.
Az a baj, hogy ami ezt a lakást egyedivé teszi, az mind nehezen bontható. Az emeletes ágy a nappaliban(!) ugyanúgy, ahogy a rengeteg beépített szekrény. Ahogy párom mondja, hogy neki felüdülés volt, hogy nem kellett bútorokat vennie mindjárt az elején.😀
Az amerikai példa azért nem valósítható meg nálunk, mert ott fából vannak a családi házak! Próbálj itthon egy lakást megnyitni ami betonból vagy téglából van! Nézem a műsorukat, többször elhangzott, hogy a
berendezett, eladó ház bútorai csak kellékek. Kivéve a konyha és a fürdőszoba. A tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a lakást úgyis üresen kell elhagyni, mert az új tulaj a saját ízlése szerint fogja berendezni! Leginkább a saját dolgaival, tehát no para! :-))
Ma is van, aki ezt javasolja. Ez a "Büszkén eladtam at ötvenmilliós lakást harmincmillióért"-fajta. Szerintük a lakásod úgy, ahogy van, úgysem kell senkinek, úgyis szétbontják, "felújítják"; lényeg, hogy olcsó legyen. Eszébe sem jut, hogy az egyedi dolgokat kiemelni kell és megtalálni azt, aki pont azt keresi.
két évvel ezelőtt még azt javasolták az ingatlanosok, hogy egy fillért ne költsünk az eladni kívánt lakásra..
Igen, ebben is van valami...
Mert, aki eleve úgy vesz lakást, hogy azt "csontig" át akarja alakítani a saját elképzelésének, és igényeinek megfelelően, vagy továbbadás céljára, azt egyáltalán nem érdekli a lakás állapota.
Kizárólag az adott dolgok (lokáció, tájolás, alapterület) és főleg az ÁR, ami meghatározó számára!
Ezeknek az embereknek a berendezettség még zavaró is lenne, mert nincs rá szükségük.
Az is mindegy, hogy milyen a festés, a nyílászárók, padlózat állapota, és hol vannak a közfalak?
Mert azokat is kibontják, felszedik, kicserélik, mint a villanyhálózatot, és (esetleg) a fűtést is.
Szóval, attól is függ, hogy érdemes e csinálni (csináltatni) egyáltalán valamit a lakással, és mit,
hogy milyen vevők rá a valószínűbbek az adott környéken?...
És akkor lehet hirdetni úgy, hogy "igényesen berendezett, teljesen felszerelt, azonnal költözhető"!
Vagy úgy, hogy "saját elképzelés szerinti teljes átalakításra alkalmas", persze, megfelelő áron.
Hogy -eleve- csak a megcélzott vevőkör jelentkezzen!
Akkor nem kell az ügyben felesleges köröket futni.
