György elemez, ezért másoltam be írását. Remélem mi is elemezni, és nem művészkedni próbálunk itt.
Én nem egyszerűsítettem le Gy.P. írását, sőt egy az egyben bemásoltam, nem értelmeztem, csak kiemeltem belőle egy érdekes momentumot. Vitatkozni lehet vele, ez volt a célom. Előtted is itt a lehetőség.
Két baj van az idézettel. Az egyik, hogy Szabó István nekem tehetségesebbnek tűnik György Péternél, elsősorban abban, hogy ő művész, György meg elemző. A másik, hogy Te egy kicsit leegyszerűsítve értelmezted még azt is, amit György írt.
Hontalan
A filmmel kapcsolatos vitához adalékként bemásolom György Péter kritikáját. Bár György Péterrel nem kell egyetérteni,- én általában nem is osztom nézeteit -, de most megfontolandónak vélem gondolatait. Azokat a véleményeket látszik alátámasztani, ami ezt a filmet azzal vádolja, hogy az az erősen vitatható nézeteit hamis történelemi szemléletet és tényekkel igyekszik alátámasztani.
Mivel a cikk az ÉS-ben jelent meg, az alábbi kis "tüskét" azért kénytelen volt elhelyezte Gy.P. az írásban :
(Ami a történelmi reali-
tást illeti: Radnóti Miklóst például
ma is Radnótinak hívják. Glatter volt,
katolikus lett, Radnótiként magyar
költő. S el tudom képzelni. hogy
egyébként Szabó István mit gondol-
na az olyan senkikről, akik adandó
alkalommal kurzívval s Glatterként
említenék a költőt.) Ez a kis részlet egyébként remélem meghozza a kedvét az írás elolvasásához azoknak is, akik Szabó filmjét nagy áhitattal nézték.
Másrészről Szabó filmje tágabb kitekintésben egyfajta globalizmus elleni kiállásként is értékelhető, ami az iménti Csurkára való hivatkozást igen érdekessé teszi.
Kérem, olvassátok figyelemmel, és az érdekesebbnek tekinthető részleteket bátran emeljétek ki további megvitatás céljából az így egészében hosszú írásból.
GYÖRGY PÉTER
Sorsválasztók
A napfény íze, másként a Sors csa-
lád története, nem pusztán egy a
magyar filmek sorában. Szabó Ist-
ván új művét bemutatása pillanatá-
tól fogva nemzetközi figyelem övez-
te,amely csak kevés kortárs magyar
műnek adatik meg., A napfény ízé-
nek alkotója azonban egyike azon
magyar művészeknek. akik immár
hosszú évtizedek óta. változó társa-
dalmi rendszerek között. képesek vi-
lágszerte elismert pályájukat euró-
pai filmesként beteljesíteni. Jelen
műalkotás is koprodukciós munka.
ami filmek esetében nem pusztán
technikai kérdés.
A napfény íze épp azért (is) figye-
lemreméltó, mert annak keletkezése
magán viseli a kortárs magyar kultú-
ra egyik megkerülhetetlen alapkér-
dését: miként is vagyunk képesek
helytállni a globalizáció korában,
hogyan oldjuk fel a különböző nyil-
vánosságoknak való megfelelés csap-
dáját. A helyzet úgy áll. hogy filmet
kizárólag a magyar piacra a szó átvitt
értelmében nem érdemes, a szó szo-
ros értelmében pedig nemigen le-
het forgatni. Elzárkózni tehát szelle-
mileg nem érdemes, gazdaságilag pe-
dig lehetetlen. Ám amilyen könnyű
azt mondanunk. hogy a megoldás
mind a világban, mind itthon egya-
ránt érvényes alkotások létrehozása.
megteremteni mindezt éppolyan ne-
héz. A film nem egyszemélyes vállal-
kozás. AZ ipari, marketingháttér álla-
pota éppúgy befolyásoUa. mint a for-
gatás, mint a fogadtatás, a vetítés kö-
rülményeit. A globális figyelem fel-
keltése olyan hálózatokba való elju-
tást feltételez, amelyek önmagukban
is visszahatnak az esztétikai megfor-
málásra: az amerikai, európai kom-
merciális mozik normáihoz való bi-
zonyos fokú alkalmazkodás nélkül
nemhogy sikerről, de a megjelenés-
ről sem álmodhatunk. Kevés ember
van jobban tisztában mindezzel Sza-
bó István, kevés magyar film viseli
jobban ennek a megfelelési kény-
szernek, esztétikai normakövetel-
ménynek a nyomait, mint A napfény
íze.Mindez önmagában véve is fon-
tos és figyelemre méltó, ám A nap-
fény íze esetében ennél többről van ,
szó. Ez a kifejezetten didaktikus film
- fö tétele szerint ugyanis - a megfe-
lelési kényszer által determinált sze-
mélyiség, identitáspolitika totális
csődjéről beszél, miközben ez az al-
kotás soha nem jöhetett volna létre
az eltérő nyilvánosságok közötti
kényszerű alkalmazkodás formate-
remtő elvei nélkül. Az embernek né-
ha az az érzése, hogy a filmrendező
önnön ítélete saját alkotásán teljesül
be. Mely alkalmazkodástörténet -
nem mellékesen a magyar zsidók
asszimilációjának története - Szabó
szerint a legjobb esetben heroikus
elemeket is tartalmazó csőd, melyet
egész egyszerűen fel kell mondaniuk
- a film meglehetősen éles következ-
tetése szerint -, a zsidóknak lega-
lábbis bizonyosan.
A fi1mben a Sonnenscheinről
Sorsra magyarosító, majd a nevét is-
mét Sonnenscheinre visszaváltoztató
család történetét látjuk - európai
irodalomtörténeti normáknak meg-
felelően -, egy család alkonyát. Rop-
pant tömören: Szabó bemutatja a
mÚlt század végén Pestre tartó Son-
nenscheinek felemelkedését. látjuk
a pátriárkai dédapát. a türelmes és
jóságos atyát,aki bölcs és kegyes, ta-
nult, és ügyes a kereskedelemben.
A következő nemzedék vallását még
nem hagyja el ugyan. de a német ne-
vet már igen: s ügyes furdulattal
Sorsra magyarosítanak. Ennél a fur-
dulatnál talán érdemes megállni egy
pillanatra. Egyrészt az ugyancsak
magyar zsidó pszichuanalitikus
Szondi Lipót. illetve az általa kifej-
lesztett sorsanalízis felidézése érde-
kében. melyre Szabó nyilván utalni
kívánt. Másrészt viszont nem kerül-
hetem meg, hogy fel ne idézzem
Illyés gyula ugyancsak idetartozó ké-
sei drámáját: a Sorsválasztókat, mely
igen sajátosan rímel Szabó alkotásá-
ra. Illyésnél a magát magyarnak tu-
dó hős egy pillanatra - némi félreér-
tett anyai félrelépés okán - azt hiszi,
hogy ő zsidó: mire már-már Izraelbe
tartana, amikor kiderúl, hogy ez is
csak a sors csalárd fordulata volt.
A hős tehát marad magyar: a sorsvá-
lasztás csak álom volt.
A sorsjáték, a sors felismerése és
kifürkészése valóban komoly kér-
dés: talán a halálig nincs is sok fon-
tosabb: tudjuk. kinek-kinek ethosza
a daimon. S amikor a Sonnenschein
fivérek Sorsra magyarosítanak, ak-
kor sorsot választanának. A névvá-
lasztás tehát igencsak megterhelt
szimbólum, s erre mondja Szabó,
hogy tévedés volt. Az asszimilálódók
első nemzedéke - állítja Szabó -
azonnal a megfelelési kényszer súlya
alatt hajladozik: 1919-ben az egyik
fivér - persze - kommunista lesz s
emigrál, míg itthon maradott hő-
sünk korán elhal, talán épp a meg-
rázó élmények súlya miatt. Ha elte-
kintünk olyan apróságoktól, mint a
megvalósítás némely - már-már
méltatlan - kompromisszuma: ak-
kor idáig még akár rá is bólinthat-
nánk a filmre. Ugyan Ferenc József
szerepeltetésétől talán eltekinthet-
nénk, ám az amerikai nézőnek sok
palotát kell látnia, ldaho- és Kana-
da-szerte nem látható historikus bel-
sőket; a császár és király megjelené-
se tehát egy a filmet színes történel-
mi tablóvá változtató kompro-
misszumok közül, egy az európaiak
számára szokatlan történelmi car-
toon network típusú filmmé válás
útján, de hát az esztétikai megfor-
málásnál komolyabb kérdésekkel is
szembe kell néznünk.
A második nemzedék továbblép az
asszimiláció útján: hősünk, hogy vi-
vóbajnok lehessen, immár ki is ke-
resztelkedik, cserébe viszont vívhat
és győzhet a berlini olimpián.
Amúgy a második nemzedék etikai-
lag már rosszabbul teljesít: szexuális
erkölcsei romlanak, maga a bajnok
alkalmanként kiabál az egyszerű
néppel, beosztottakkal, vadul szidja
és lenézi a zsidókat [sic!]. továbbá a
zsidótörvények idején is csak magá-
ra, s tán feleségére, ha gondol. Ott
ülnek Sorsék, hallgatják a rádiót, s
midőn a mentesség valamiként reá-
juk is érvényes, hirtelen megnyugsza-
nak. E fordulóban Szabó egyre nyil-
vánvalóbbá teszi asszimilációkritikai
tézisét: a film legkülönösebb pillana-
tait - az olimpiára való kijutáshoz ez
elengedhetetlen - a tiszti klub tábor-
nokának köszönhetjük. Ő az, aki
előbb kifejezetten az asszimilációt
ajánlja, majd midőn eljön a vészkor-
szak, s kiderül, hogy persze nem ké-
pes segíteni, akkor hirtelen meg-
mondja, hogy a tanácsot szégyelli, az
asszimiláció tévedés volt. Sors Ádám
értelemszerűen kínhalált hal munka-
szolgálatosként, ahol még mindig
nem kívánja önmagát zsidónak ne-
vezni. Halálát némán nézi végig fia,
ki hazatérvén azonnal az ÁVH mun-
katársa lesz. A harmadik nemzedék
Sorsa már egyébként is semmirekel-
lő. Nem elég, hogy Ávh-tiszt, egyéb-
ként is tanulatlan, zongorázni se tud,
sőt, már a családalapításra is képte-
len, szexuális erkölcsei pedig
olyannyira romlottak. hogy erejéből
csak alkalmi közösúlésekre telik egy
vonzó Ávh-s munkatársnővel. Sors-
ként jut el a legrosszabbig, igaz vi-
szont, hogy Sonnenscheinként is ő
tisztul meg. A javulás hosszú folya-
mat: hősünk Sorsként megtagadja a
parancsot, hogy egy másik, (persze)
ugyancsak zsidó Ávh-s kollégát val-
lasson. majd '56 után börtönbe ke-
rül. Sorsként valahol a 60-as évek ele-
jén látjuk utoljára, midőn is nevének
visszaszerzéséért indul a hivatalba,
majd Sonnenscheinként búcsúzunk
tőle immár az új évezredben, amint
boldogan és végre önmagaként ha-
lad a mai Budapest egyik sétálóutcá-
ján. Lám, mire vezetett az asszimilá-
ció, íme: a család alkonyára. Szabó
szerint hősei azért lesznek egyre
rosszabbak mind intellektuálisan,
mind morálisan, mert asszimilációs
vakságban nem látták sorsukat, s
amint felhagytak a tévúttal, egyetlen
csodálatos pillanat alatt minden
rendbejött (Ami a torténelmi reali-
tást illeti: Radnóti Miklóst például
ma is Radnótinak hívják. Glatter volt,
katolikus lett, Radnótiként magyar
költő. S el tudom képzelni. hogy
egyébként Szabó István mit gondol-
na az olyan senkikről, akik adandó
alkalommal kurzívvl s Glatterként
említenék a költőt.)
Őszintén meg kell mondanom,
mindez sokkal inkább Karinthy így
írtok tijének némely darabjára em-
lékeztetheti az olvasót, de attól tar-
tok. hogy mindezért nem én fele-
lek. (vö. Bernstein Henrik, a hatá-
sos: Halljad Izrael. Így írtok ti, II.
kötet. Bp. Szépirodalmi, 1986,
147-158. old.)
xxx
A probléma ugyanis kettős. Egy-
részt válaszolnunk kell arra a kérdés-
re, hogy igaz és méltányos-e Szabó
asszimilációkritikája: előrebocsáta-
nám, hogy megítélésem szerint nem
AZ. Másrészt még komolyabb kérdés,
hogy abban a módban és stílusban.
ahogyan mindezt látjuk, bármi igaz
lehet-e. Ugyan nehezen látom e két
kérdést elválaszthatónak: de mégis-
csak - épp a kérdés komolysága, sőt
komorsága okán - azt követeli a tisz-
tesség, hogy megfogalmazzam az én
tagadhatatlanul asszimilációpárti
kritikámat - egyelőre a formai, esz-
tétikai kompromisszumok eredmé-
nyeiként létrejött meghökkentő le-
egyszerűsítésektől eltekintve.
Attól tartok ugyanis, hogy számom-
ra Szabó identitáspolitikai álláspontja
érthetetlenül éles és leegyszerűsített.
Ugyanakkor nem szeretném kétségbe
vonni jogát a "vagy-vagy" filozófiájá-
hoz, bár én jobban kedvelem az en-
nél több mozgásteret biztosító "is-is"
altematíváját, hogy magam is leegy-
szerűsítéssel éljek. Az élettapasztala-
tom és ismereteim szerint az asszimi-
láció nyilván lehet más fogalmakkal
is operálni, érdemes tehát integráció-
ról is beszélni - folyamata nem zárult
le, illetve nem jelentette és nem is je-
lenti azt a csődöt, amelyet Szabó felté-
telez. A kérdés persze nem az, hogy
bármelyikünknek tetszik-e az asszimi-
lálódás ma, hanem van-e értelme
visszamenőleg radikáis kritika tárgyá-
vá tenni azt. Az asszimiláció történel-
mi tény, annak megtörténte a magyar
történelem része: sikerei és kudarcai
egyszerre és együtt az izraelita és nem
izrae1ita magyarok közös története - s
számomra ez a lényeg. Akármint volt
is: ha nem azt az amerikaiaknak ké-
szült sematikus képeskönyvet tekint-
jük zsidó asszimilációnak. amelyet a
kései néző Szabó filmjéből megismer-
het, hanem arra a közös vállalkozásra,
együttesen átélt történetre gondo-
lunk, amelyet ki-ki így-úgy ismer, ak-
kor nemigen látom értelmét azt utó-
lag és egyben tévedésnek nevezni. Az
asszimiláció ugyanis - többek között -
hozzájárult ahhoz, hogy a XX. századi
magyar kultúra és társadalom olyan
lett, amilyen.Voltak ebben a történet-
ben fényes lapok, s igazán csak azért
nincs kedvem felsorolni, hogy me-
lyekre gondolok, mert az ízlésem tilta-
ná, hogy utólag is rendet tegyek a te-
kintetben. hogy ki honnan jött. Ha ez
a történet nincs, ha a mi történelmünk
nem így alakul - minden másképp
van -, és számomra ez máig ervényes.
Azaz: a holokausztot én ugyan egy-
részt az egyetemes emberiség szé-
gyen- és gyalázattörténeteiből az
egyiknek, valóban párját ritkítónak te-
kintem, másrészt az a magyar történe-
lem elidegeníthetetlen része. (Ami-
kor tehát holokauszt-múzeum létesül
Budapesten, akkor az a magyaar törté-
nelmi tudat fenntartása érdekében
tOrténik.) Annak feldolgozása közös
problémája izraelita és nem izraelita
magyaroknak, mindannyiunknak, és
aki kívül helyezi magát ezen a közös-
ségen, szerintem téved. Mindenféle
vallású és vallástalan magyaroknak
együtt kell megtanulniuk, feldolgoz-
niuk részben máig bevallatlan törté-
neteiket: a Don-kanyart, a holokausz-
tot, a svábok kitelepítését, Az ÁVH lé-
tét, a forradalmat reformkommunis-
tákkal és antikommunistákkal együtt.
Mélységesen tisztelem tehát Szabó Ist-
ván asszimilációkritikáját, de
tévesnek tartom, s kiváltképp annak
vélem esztétikai megvalósítását.
Akár úgy is fogalmazhatnék: ez a
film a külső szemlélők, a rólunk mit
sem tudók számára leegyszerűsített -
korszerű kifejezéssel élve: lebutított -
változata annak a roppant bonyolult
összefüggésrendszernek és utalási
hálónak, amelyet egykor maga Szabó
oly fölényes eleganciával használt
akár az Álmodozások korában, akár
az Apában. A napfény ízének identi-
táskritikája nem is csak azért zavaró,
mert azzal - adandó alkalommal -
nem értek egyet. Ezen bátran túlten-
ném magam, ha a radikális asszimilá-
cióellenesség bemutatása hiteles és
árnyalt lenne. Ha a teoretikus kriti-
kámat nem látnám igazolva a megva-
lósítás szimplifikációiban.
Mindenekelőtt: ebből a filmből -
nyilván a világos vonalvezetés végett -
szinte teljesen hiányzik az az ország,
épp az a társadalom és az a történe-
lem, amelyben ezek az emberek él-
tek. Ami a történelmi tényeket illeti.
abból az egyes felvonások előtt min-
dig annyit mond el a hol valódi, hol
áldokumentumfilmek alatt a narrá-
tor, amennyit a tézis igazolásához a
naiv nézőnek tudnia kell. Azaz a tör-
ténelem festett háttér marad: hol Szé-
kely Bertalan. hol inkáhb Feszty Ár-
pád historizmusára és panorámafesté-
szetére emlékeztetően árnyaltan vagy
illuzionisztikusan. Az itthoni néző, aki
ismeri a történelmet, újra és újra za-
varhan van: persze így történt, vagyis
dehogy. Gondoljunk csak vissza az Is-
kola a határonra: milyen komolyak is
a történetmondás nehézségei már ak-
kor, ha valaki ad arra. hogy mindaz,
amit látunk, autentikus legyen. Hall-
gatják például a Sorsok a rádiót,
amint az a zsidótörvényeket mondja: s
nem tudjuk meg, melyiket is a há-
romból. Nagyon más volt mindhárom
törvény, másként és másért elviselhe-
tetlen, de mindezt összevonni eggyé
talán nemcsak pontatlanság, hanem
hiteltelenség. Aztán ott van az ÁVH
tábornoka, aki a cionista összeesküvőket
keresi az MDP-ben. Miféle pert is
készít itt elő? És ki? Szabó nem a Rajk-
perről beszél, ellenben nem is az
egyébként- Sztálin halála miatt abba-
maradt - tervezett magyar orvosper-
ről. Szabó egy újabb pert konstruál.
amelyet - a változatosság.kedvéért - a
zsidók ellen tervezett az AVH, s ugyan
persze volt ilyesmi is, de ez is hitelte-
len, s így talán igaztalan. Amint a te-
metés, amely szintén nem így és nem
ilyen volt. Kinek a temetésére utal a
film? Amerikainak mindegy, de itt-
hon mindez kínos. Hiszen Rajkot
nem így temették újra, Nagy Imréről
nem is beszélve. Megannyi elem,
amely megtörtént, csak épp nem így,
nem ekkor, és nem azért.Jobb helyen
ezt hívják poszhnodern montázsnak,
csakhogy itt másról is szó van: az au-
tenticitás hiánya és elvesztése ugyanis
további képtelenségekre vezet.
Egyrészt arra a gyakorlatilag kínos
konklúzióra, hogy a Sorsok nem zsi-
dókkal, azaz mindennapi magyarok-
kal való kommunikációja vagy teljes
egészében hiányzik a fi1mből - illetve
a hű cselédre korlátozódik -, vagy
ami ennél is rosszabb: mindeneke-
lőtt és teljes egészében a zsidó-nem
zsidó lét kérdéseire korlátozódik. Az
első nemzedéknél még mindez kicsit
másként van: a dinasztiaalapító Sor-
sot legalább látjuk bíróként, s hal-
lunk arról, hogy miként is foglal ál-
lást korrupciós úgyekben. Ami a kö-
zépső nemzedéket illeti: ott a család
már csak egymással beszél, sőt nem
csak beszél. Sorsnak nincs köze vívó-
társaihoz, ha szóba állnak, csak a zsi-
dóságot kell megbeszélniúk vagy ke-
rülgetniük. Ebből adódik az a váku-
um, amely a nagy történelmi freskó
előtt élőket körúlveszi: ugyanis épp
az a magyar társadalom hiányzik eb-
ből a filmből, amelyhez és amelybe, s
végül amelyért az asszimiláció meg-
történt. Szabó semmit sem mutat be
ennek a társadalomnak a minden-
napjaiból, a mindennapi interakciók
hiánya persze erősíti a tézist. A "ma-
gyarkodás" mindig is felületes, illetve
agresszíven ideologikus marad: a
dédapa cigányokat hív az esküvőre,
Sors Adám, az olimpiáról hazajőve,
lelkesen beszél magyarságáról a Nyu-
gatinál összegyűlt tömeg előtt, de
mindez nem helyettesíti a realitást.
A realitás pedig az volt, hogy a ma-
gyar zsidók Magyarországon éltek és
élnek, és a magyar történelem sújtot-
ta őket is, amikor sújtotta, alkalmasint
együtt a többiekkel. Épp ezért bántó.
hogy ennek az évszázadnak megannyi
rémes pillanatából a nem zsidóknak
rémesekről e fi1mben nemigen esik
szó. Itt van mindjárt a Sors Adámmal
végző szadista keretlegények jelenete,
amellyel az az egyetlen gond, hogy a
film ennyit mutat be a II. világháború
egészéből, amelyben - minimum -
200 000 magyar katona tűnt el a Don-
kanyarban. Pontosan és félreérthetet-
lenül: ott, ahol Petschauer Attila olim-
piai vívóbajnokot, a film hősének
"eredetijét" verték és agyonlőtték, ott
tűnt el a 2OO OOO magyar állampolgár
- bakák, tisztek és munkaszolgálato-
sok -, hogy halálukról aztán hosszú
évtizeden át szólni se lehessen. Igaz,
hogy a nyilasok Budapesten ezreket
vittek le a rakpartra, s lőtték őket a
Dunába, mint azt Szahó is tudatja a
nézőjével. De ugyanehhen a város-
ban, ugyan e hetek alatt ugyancsak ez-
reket bujtattak el - s vállaltak ezzel ko-
moly kockázatot gyakran védtelen
emberek. Meglehetősen rosszkedvű
felsorolás ez, de ebben az ügyhen egy
olyan formátumú alkotót, mint Szabó
István. még sokkal több kötelesség és
felelősség kell, hogy nyomasszon.
mint bármely mindennapi magyar ál-
lampolgárt. Ezek a képek - ha tetszik.
ha nem - a világ szeme előtt mesélik
el a mi magyar történelmünket, és né-
kem nincs okom eltagadni. hogy nyo-
maszt az az egyoldalúság. amelynek
tanúja voltam. Az ÁVH ugyan bántott,
azaz vert és kivégzett zsidókat, volt cio-
nistákat is, de tevékenységük centru-
mában - hogy enyhén fejezzem ki
magam - mégsem ez állott. A filmhe-
li, konstruált zsidóper ugyan szól az
ÁVH tevékenységéről, de egy pillana-
tilag sem reprezentálja azt a magyar
társadalom egésze ellen viselt hadjára-
tot, amelyre ezt az erőszakszervezetet
a kommunista párt létrehozta.
xxx
Tagadhatatlan, hogy sok mindent
másként látok, mint Szabó. Tagadha-
tatlan, hogy nem osztom azt a mitikus
és ugyanakkor mindent egy okra
visszavezető identitáspolitikát. ame-
lyet Szabó István kOvetendő példa-
ként bemutat. Én jobban kedvelem
az esetleges, választásokra nem kény-
szerítő, sokféle kulturális identitás ko-
alícióját vagy épp békésen vitatkozó
modelljét, amelyben nem az egyes
szám, az "egy bizonyos identitás" vál-
lalhatósága a cél. S e tekintetben a
mese valóban nem pusztán a zsidók-
ról, a magyarokról, az etnikai és a val-
lási identitásokról, hanem a moderni-
tásról szól. A kanadai-amerikai filozó-
ftls, Charles Taylor egyik ismert tanul-
mányának, a Politics of recogni-
tionnek tanúsága szerint a modern
individualitás a honour és "dignity"
közötti korszakhatáron alapult. A mo-
dern kor előtt ki-ki abban a szociális
világban halt meg, ahova született.
A nemesség, a dicsőség nem egyéni
érdem, tett kérdése volt, hanem a szü-
letésé. A világ attól volt elviselhetet-
len, hogy a rend kérlelhetetlenúl be-
zárt mindenkit egy-egy hagyományba.
kasztba, ahonnan nem volt kilépés.
Amúgy az a folyamat, amelyet asszimi-
lációnak hívnak, épp ebből a világból
váltotta ki mindazokat, akik az izraeli-
ta felekezetbe születtek. Ehhez képest
az individualitás a szabadságot hozza
el. A nemesség, a tisztesség, a becsület
normáit lehet hagyományként megö-
rökölni, de azért kinek-kinek szemé-
lyesen újra meg kell küzdenie. Azaz:
ha lemondunk az asszimilációról. AZ
integrációról, akkor a személyes és
egyetemes szabadságról mondunk le.
Az identitáspolitikai harcok lényege
épp abban áll, hogy mindenkinek
mindenkor ugyanolyan esély adassék
Az életben - legalább elvileg - mert
minden ember szabadnak és egyenlő-
nek született
Kertész Imre Sorstalanság című
regényének hőse, az Auschwitzból
haazatérő hős úgy látj: "Nem az én
sorsom volt, de én éltem át."
Kedves GLaszlo!
Most az 1. pontrol. A cikk szinvonalarol alkotott velemenyemet zarojelbe tettem, ezzel jelezven, hogy az most lenyegtelen, hogy nem akarom, hogy ertelmezd.
A Demokratarol alkotott velemenyt pedig arnyaljak a szerzok es a konyvhirdetesek. Ugy van. Azokra tekintettel masoltam be a reszletet (ami egy rendszeres szerzo egyik irasa), akik nem olvassak, tehat ebbol az arnyalasbol kimaradnak. Hogy arnyaljon a szerzo nekik is.
A cikkrol pedig azert gondoltam, hogy jo pelda mert szembe megy a kialakulni latszo Szabo_Istvan_a_magyargyalazo toposszal, ami kb. olyan, mintha a 168 oraban valaki publicisztikat jelentetne meg arrol, hogy Kover Laszlo nem is antiszemita. Engem az az iras pl. erdekelne es orulnek, ha valaki folhivna ra a figyelmemet. Plusz valoszinuleg nem ugy reagalnek ra, hogy fuj de szarul van megirva, hanem megprobalnam elmagyarazni miert nem tetszik megsem. Persze csak akkor, ha megsem tetszene.
Udv.
Most mar nagyon kivancsi lennek a film kulfoldi fogadtatasara. Van valakinek valami adata /esetleg kulfoldi filmes magazinok, etc/ ?
Amit en tudok:
Az IMDB-n 105 szavazattal 10 bol 7.9-et kapott.
Szinte mindenki el volt ajulva a fenykepezes minosegerol. Egy valaki (Kanadai) serelmezte, hogy miert nem Magyar szineszek jatszottak a filmben, es miert nem Magyarul beszeltek benne, hiszen nem olyan hulyek az Amerikaiak, hogy ne tudjanak feliratokat olvasni.
Tobb helyrol hallottam, hogy kritizaljak a filmben talalhato szexualis ill. parkapcsolati jelenetek, mondvan, hogy tul nagy segget keritettek a dolognak, nem kellett volna ennyire szajbaragosan abrazolni ezt az aspektust. (Hajlamos vagyok egyeterteni ezzel a kifogassal).
Allitolag a filmnek nem akadt disztributora Amerikaban....igaz ez?
En azert buszke vagyok ra, hogy az utobbi idok magyar mainstream Dobokatas-Rosszfius katasztrofafilmjei utan elokerult egy igazan szinvonalas, kulfoldon is elismert mu.
Kedves GLaszlo!
A 2. pontodrol. Ugy ereztem akkor, hogy valaszoltam, ha esetleg elkerulte a figyelmedet ujra idemasolom.
Az elozmeny tehat az, hogy szamotokra az ilyen beszed elfogadhatatlan. Erre en:
zimpatizans
válasz erre | adatok | e-mail 2000.01.19 13:19 (81)
Szamomra is. Megis kiszaladt a kezem alol mert mergesitenek az iranyitott felreertesek, meghogy allandoan arrol kell beszelni ha felmerul valami nemzeti misztika,
hogy bezzeg a holokauszt, meg ha felmerul a holokauszt, hogy bezzeg a Don kanyar, etc., etc. Szomoru es unalmas, pedig a "kell" azt jelenti most, hogy tenyleg kell.
Na mindegy.
eomer hozzaszolasarol.
O irja: "És azt találtam, hogy Lovas baromságát próbálod mentegetni azzal, hogy párhuzamba állítottad a holokauszt ismertségét a magyar korona ismertségével. És
számon kéred a szent korona nem ismerésén történő felháborodás elmaradását. Mintha azonos fajsúlyú lenne a holokauszttal."
Rezso hozzaszolasa nem a holokauszt es a korona nem_ismertseget allitotta parhuzamba, mint azt eomer allitja. A Lovas cikken nem azert kell felhaborodni, mert a
holokausztot nem ismerik a Tavol-Keleten, hanem mert ezt a tenyt ugy tunteti fel, mintha ebbol az kovetkezne, hogy mi tul sokat foglalkozunk ezzel a temaval.
Holott nem hasonlithatjuk magunkat ossze az ottaniakkal, mert a holokauszt sokkal kevesbe az o ugyuk, mint amennyire a mienk. Teljesen termeszetes, hogy
Europaban tudjuk mi az, ott messze pedig nem tudjak.
Rezso eljarasa ezt a modszert akarta megforditani. Vette a Szent Koronat, ami az azsiaiak szamara meg joval erdektelenebb dolog mint a holokauszt, es abbol hogy ott
a koronat nem ismerik, levonta azt a kovetkeztetest, hogy mi itt Magyarorszagon tul sokat foglalkozunk vele. Pont mint Lovas. Ezutan azzal a feltetelezessel elt,
hogy az igy atirt bekezdes nem fog felhaborodast kivaltani a tisztelt vissza_a_koronat_a_muzeumba lelkuletu asztaltarsakbol. Nem a korona nem ismertsegen kellett
volna felhaborodni (ugyanugy, ahogy nem a holokauszt nem ismertsege a Lovas cikkeben a felhaborito), hanem az ujsagiroi eljarason.
Erre jon eomer a meg az enyemnel is jobban fejlett paranoiajaval, es mindenfele parhuzambaallitasokrol meg fajsulyokrol kezd beszelni.
Udv.
"..Felejthető."
Az. Sokkal érdekesebb a mai ÉS-ben (a Neten még nincs fenn, assz'em) megjelent értékelés György Péter tollából. Az sem pozitív, de legalább az állításait alátámasztja érvekkel, s lehet rajta gondolkodni.
1. Nézd meg a filmet, akkor értelmezhető lesz a cikkről a véleményed, addig nemigen. A Demokratáról alkotott véleményt nem kell árnyalni, árnyalják azt a szerzők de még a könyvhirdetések is, amiket benne olvasol. Ez a cikk meg direkte rossz példa. Mert egyszerűen gyönge írás.
2. De mindenekelőtt válaszolj arra az általad feltett kérdésre, miszerint mit szarsz le magas ívben. Nekem az a válasz azóta hiányzik.
Kedves GLaszlo!
Nem a szinvonala miatt ideztem a cikkbol (errol kulonben mas a velemenyem mint neked), hanem arnyalni szerettem volna a "balos" kollegak szelsojobbos_antiszemita_etc. Demokratarol alkotott kepet, illetve a "jobbos" kollegak magyargyalazo_Szabo_Istvan kepet.
Udv.
Nem érdemes firtatni, az egy nagyon (szokatlanul) gyönge írás, a Demokratában. Vagy nagyon meghúzták - és tehetségtelen szerkesztő volt az illető - vagy eleve ilyen kapírgálás volt, akkor meg nem kellett volna közölni. Először is végig nem tudja eldönteni, hogy kritika akar lenni, vagy csak a zsidó témában akar karistolni. A végén egyik sem lesz. Tökéletesen rejtve marad a szándéka, még az sem lesz világos, hogy mit ír. Felejthető.
Kedves szimpatizáns!
"Mit furcsallsz annyira?" kérdezed.
A stílust, mely maga az ember. Félreértés ne essék, nem a "ki nem szarja le" szöveg bontránkoztat meg, ennél keményebb beszólás is helyénvaló lehet. Csakhogy ebben az esetben nem "egy ávóstiszt"-ről van (lehet) szó, hanem egy film (nem kimondottan negatív, sőt) szereplőjének szavairól, amelyek tartalma - s ez megint csupán feltételezés - egybeeshet a rendező gondolataival. S ekkor már nem mondható, hogy "ki nem..."
Persze ahhoz, hogy ez ne csak feltételezés legyen, tudni kellene, mire (kire) gondol a cikk írója.(Számomra az eredeti cikk elolvasása után sem egyértelmű.) A szövegkörnyezetből (az idézetbéli szövegkörnyezetből) én arra következtettem, hogy Knorr Andor szavaira gondol, melyben a magyar közigazgatás illetve a hivatalnokok felelősségét (...) hangsúlyozza a zsidók deportálásában. Amennyiben erről van szó, s a vélemény a "ki nem...", úgy ez az Identitáskeringő c. cikk valóban csak "kering" e film megértése (megérteni akarása?) körül...
Kedves Breggé
Igen ez igy volt benne. www.demokrata.hu copypaste Mit furcsallsz annyiraÜ Kulonben nem tudom melyik monologrol van szoé nem lattam a filmet. De meg fogom nezni.
Udv.
Kedves szimpatizáns!
"A kollektív bűnösség elve ugyan feldereng egy ávóstiszti monológban, de egyrészt felfoghatjuk a monológot posztháborús önelragadtatásnak, másrészt ki nem szarja le, hogy mit mond egy ávóstiszt...."
Ez így volt benne az újságban? Csak nem Knorr A. "monológjára" gondol, amit egyébként Sors Ivánnak mondott?
Reszlet Vegh Attila e-heti filmkritikajabol amely a DEMOKRATA cimu hetilpaban jelent meg.
-------------------------------
"Az Internetre valaki felüzente, hogy Szabó István új filmje szégyenletesen magyargyalázó. Csodálkoztam,
hiszen Szabó István gondolkodása távol áll a magyargyalázástól, ahogy általában minden ép lelk? magyaré. Ő
maga egyébként oda nyilatkozott, hogy az Internetre bárki felrakhat bármit, a dolognak tehát nincs
különösebb jelent?sége.
A dolognak valóban nincs jelent?sége. A napfény íze valóban nem a magyargyalázás szócsöve. A kollektív b?n?sség
elve ugyan feldereng egy ávóstiszti monológban, de egyrészt felfoghatjuk a monológot posztháborús
önelragadtatásnak, másrészt ki nem szarja le, hogy mit mond egy ávóstiszt.
Szabó István filmje tehát nem röpcédula, hanem film. (Érdemes így nézni, elfogulatlanul, és utána nem Internetre
üzengetni butaságokat.) Zsidó családregény, közép-európai identitáskering?. Huszadik századi tabló (hogy utálom
ezt a szót!), a három generáción átrohanó id? lenyomata."
----------------------
Udv.
"Ez a film nem zsidó film. Nem a zsidóság és a magyarság viszonyát mutatja be - hiszen ilyen
nincs is. Éppen azért nagyszerű, mert alapvető emberi dilemmákról szól és egyik dilemma megoldására sem kínál könnyű megoldást."
Teljesen igazad van. Eza film valóban nem 2 csoport (?) viszonyát ábrázolja. Szerintem, inkább arról szól, hogy hogyan viszonyul az egyén a környezetéhez, illetve a környezet hozzá. Talán azért nincsenek karakteres nem zsidó szereplők a filmben, mert az elmúlt több, mint 100 évben a legritkáb esetben volt egyénekkel konfliktusa az embernek.( Illetve ha volt is, nem akkora jelentőségű, hogy mondjuk belehaljon.) Inkább mindig valamiféle arctalan hatalom próbálta megnyomorítani az életét.
Bár szerintem a film vége azért kínál valamiféle megoldást, ha nem is szájbarágósat.
Viszont nem tartom igazi nagy filmnek ezt a filmet, de talán felesleges ilyesmin most vitatkozni, hiszen csak néhány év távlatából látjuk majd, mennyire volt maradandó.
Nem, és nem beszéltem senkivel eddig, akinek ezt jelentette volna. A film sokkal inkább a "megfelelésről" szól, és ha van egyáltalán könnyen megfogalmazható közölnivalója (szerintem nincs, vagy nagyon sok és nagyon bonyolult és nagyon egyénreszabott a mondanivalója, mint a nagy filmeknek általában) az e fogalom körül kavarog, és csak kérdések formájában. Kell-e mindenáron megfelelni minden felénk irányuló várakozásnak, elvárásnak? Lehetséges-e egyáltalán ezt megtenni?
Lehet-e valaki egyszerre "jó sváb" és egyszerre "jó magyar?" "Jó zsidó" és "jó magyar". Miközben jó apa jó szerető, remek szakember és nagyszerű horgász.
Nekem ez a film nem sugallta a választ - ha volt válaszom ezekre a kérdésekre, akkor az nem változott. Kérdéseket tett fel, és hagyta, hogy végiggondoljam őket. Ha olyan egyszerű "igazságokat" mondott volna ki, mint amit itt feltételez néhány hozzászóló, akkor ez nem lenne nagy film. Szerintem pedig az. Nagy film.
Még egy megjegyzés. Ez a film nem zsidó film. Nem a zsidóság és a magyarság viszonyát mutatja be - hiszen ilyen nincs is. Éppen azért nagyszerű, mert alapvető emberi dilemmákról szól és egyik dilemma megoldására sem kínál könnyű megoldást.
"Ezert tartok attol, hogy a filmnek lehet egy olyan üzenete, hogy elsösorban zsidok legyetek, ne magyarok."
Szerintem, messze nem ezt akarta jelenteni a névvisszavétel. Én nem hiszem, hogy Iván vissza akart volna fordulni valamiféle zsidó hagyományhoz. Ez tán abból látszik, mikor meghal a nagybátyja akkor nem hagyja, hogy a nagyanyja elvágja a ruháját, sőt mikor a nagyanyja hal meg, őt sem gyászolja ilyen módon. Mivel a korházkerti jelenet elég hangsúlyos volt, azaz hangsúlyozta, hogy Iván gyarorlatilag elszakadt a zsidó hagyománytól, egy ilyen gesztus jól jelezhette volna a zsidó hagyományhoz való visszafordulást. Ám ilyen gesztus nem volt a filmben.
Tehát szerintem a névvisszavétel csak egyszerűen visszafordulás valamiféle idealizátl múlt felé, és a saját gyökereinek a felvállalása.( Én nem látok semmilyne különállási szándékot, mert pl. fel sem merült a filmben Iván részéről, hogy nem Mo-on éljen.)
És ez a múlt hangsúlyozottan idealizált és szubjektív, hiszen a történetet Iván szemszögéből ismerhetjük meg, aki a család első generációjának a tagjait nem is ismerte. Az meg, hogy éppen a Sonnenschein névhez fordult vissza tk. kényszer, hiszen nem volt más, amihez visszatérhetett volna. Iván már nem ismeri a zsidó hagyományt, a vallást, nem ért a gyógyital főzéshez és maga a polgári miliő is idegen neki (nem tud zongorázni), tehát nem tudta másképp demonstrálni kifelé a múlt vállalását.
Egyébként számomra is pozitív volt a film vége. Nekem arról szólt, hogy ronda dolgok történtek, de azért valhogy túléltük és mostmár, hogy szabadabb a levegő, akár normálisan is élhetünk.
Kedves hegyivadasz!
" Lehet, hogy az en keszülekemben van a hiba, akikkel neztem a filmet szinten inkabb az optimista kicsengest ertettek ki a filmböl." írod Te. Szerintem a film vége nem pesszimista... írtam én. Itt nincs közöttünk ellentmondás. :-))))
Csak abban nem értünk (teljesen) egyet, hogy Iván névváltoztatása "kifejezetten a különallasat demonstralja" avagy csupán azt, hogy (az előző generációk tévútja után) nem próbál asszimilálódni, s úgy marad meg magyarnak.
Kedves Bregg,
Lehet, hogy az en keszülekemben van a hiba, akikkel neztem a filmet szinten inkabb az optimista kicsengest ertettek ki a filmböl. En azt mondom, hogy igen, igy IS lehet ertelmezni. Elöször nem ertettem, hogy mi a jelentösege annak, hogy visszanemetesiti a nevet (mert ugye ez sem eredeti zsido nev, a zsidokkal Maria Terezia vettette fel a nemet neveket). Ezt lehet ugy ertelmezni, hogy vallalta önmagat es semmi több. De ezt nevvaltozas nelkül is megtehette volna. A nevvisszavetelnek szerintem nagyobb a jelentösege. Ezzel kifejezetten a különallasat demonstralja. Hisz meg a nagyapja magyarositott Sorsra, tehat neki a Sonnerschein eleg tavoli, idegen lehetett. Ezert tartok attol, hogy a filmnek lehet egy olyan üzenete, hogy elsösorban zsidok legyetek, ne magyarok. Remelem azok lesznek többen, akik nem ezt ertik ki a filmböl!
Láttam a filmet, tetszett. nem értek egyet azzal, hogy egyoldalú lenne. Egyrészt arról szól, hogy egy zsidó család tragjai milyen rettenetesen szeretnének magyarrá lenni. Másrészt ebből következőleg bemutatta, hogy ezért mi mindenre képesek, megtagadják hitüket nevüket, sőt még a kapcsolatot is, belépnek az ÁVÓ-ba stb.
Szimpatikus magyar azért nem volt a filmben, mert nem róluk szólt a film. Biztosan lehetett volna berakni, de egy családtörténetnek elsősorban a csomópontokra, történelmi összefüggésben a tragédiákra kell összpontosítania. Hogy a zsidók e századi tragédiáiánál pedig mindig volt a közelben egy röhögő magyar, arról nem a film alkotói tehetnek. Mindenesetrew kiváncsian várom a hasonlóan őszinte "magyar"
Petsauer Attilához még annyit, hogy őt nem agyonverték, hanem valóban a filmben bemutatott módon gyilkolták meg. Találós kédés Sumir polgártárshoz. milyen nemzetiségűek voltak az elkövetők?
Szerintem is az a film talán legnagyobb lehetősége, hogy gondolkozásra késztet. Talán mindannyian elgondolkoztunk a saját múltunkon a film kapcsán. (Persze nekem, mindhogy még csak a 20-as éveim közepén járok, nem volt olyan sokmindenről.) Ez a film valamilyen szinten eredettörténet, és talán mindannyiunknak van hasonló. Kb. 1840-ig tarthat a kollektív emlékezet, mivel az én családomnak is kb. addig vannak történetei.
Persze valakit, aki zsidó származású könnyebben megérintett ez a történet, de hasonló, a megfelelésről szóló történetet bármelyik családban találhattunk volna. Pl. az enyémben is van, noha az én őseim nem zsidók voltak, hanem svábok. De nyilván lennének a Mo-i szlovák vagy szerb vagy akármilyen családokban is. Tehát én nagyon leegyszeűsítőnek tartom, ha valaki az látta csak ebben a filmben, hogy zsidókról szól. Mindenkiről szól aki itt élt az elmúlt kb. 150 évben.
Persze ez a film nem nekünk szól. Nekünk jónéhány, főleg a történelemről szóló rész túl volt magyarázva. És azt sem hiszem, hogy ártana ez a film Magyarországnak külföldön. Szerintem az első benyomása valószínűleg mindenkinek az lesz, ami neked és nekem, azaz, hogy mennyire szép a film. És milyen szépek a helyek ahol játszódik a történek. És remélhetőleg fel is kelti annyira az érdeklődét az ország iránt, hogy eljönnek személyesen körülnézni.
Megpróbálom másként. A film művészet. (Fimművészet.) A művészet két oldalról is szubjektív kategória. Az alkotó(k) és a befogadó(k) oldaláról egyaránt.
A Napfény íze rám (mi fontosabb ennél, egy szubjektív esemény miján?) a következő hatással volt: szép, - fotográfia, hang -, érzelmileg megfogott és napok óta a hatása alatt vagyok, elgondolkoztatott és elgondolkoztat. Végiggondolásra késztetett a "megfelelésről", a megalkuvásaimról, a harcaimról, a vereségeimről és a győzelmeimről. A hitemről és a hitetlenségemről. A múltamról és a gyerekeim jövőjéről. Az életemről.
A fentieket nem sűrűn teszi meg velem film, főleg nem manapság.
Mit kérhetek rajta számon? Hogy három órában nem teljes száz évet kockázott ki napról napra? Hogy nem felelt meg maradéktalanul mindekinek? ("Megfelelés" :-) erről szólt a film...)
Nem, nekem elég annyi, hogy szeretem és újra látni akarom. Igénytelen vagyok?
Csak azt szeretném jelezni, hogy olykor erőltetett elvárásokat támasztunk, pusztán a mondanivágyás okán.
Előre is bocsánat, hogy ezen a köznéven jelzem a hozzászólásomat, de elég gyáva vagyok ahhoz, hogy ne akarjak belekeveredni a Politika rovatba a saját politikamentes nickemen..:)
Ide is csak azért írok, mert a rovat átlagszínvonalához képest meglepően kultúrált vita folyt, és a filmet megnézve bennem is nagyon sok kérdés vetődött fel.
A film szép, de didaktikusnak tartom. Maximálisan megértem Szabó István érzéseit, viszonyát az egész korszakhoz, de a történelemszemléletével sajnos nem tudok egyet érteni.
Véleményem többé-kevésbé hegyivadászéhoz áll közel. Nem látok bele a rendező fejébe, nem tudom milyen üzenetet kíván közvetíteni, de sajnos egy átlag külföldiben könnyen az csapódhat le, ami több ízben is elhangzik a filmben: Magyarország minden korszakban asszimilálni kívánta a más vallású/nemzetiségű, stb. embereket (ez mondjuk igaz), és azok hajlottak is rá, mert a magyarokban mindig nagyon erős volt az antiszemitizmus. (ez SZVSZ túl sarkított következtetés)
Rendben van, hogy nem lehet kidekázni a különböző korszakok rémtetteit, és igaz az is, hogy a család szemszögéből a kommunizmus összehasonlíthatatlanul kisebb rossz volt, de nem ártott volna az egész téma árnyaltabb megközelítése. Míg a nyilasok a fél szereplőgárdát kinyírják, addig a sztálini időszak alatt egyvalaki hal meg, az is zsidó származása miatt, mert a hatalom újból fel akarja használni a magyarok antiszemitizmusát saját céljai érdekében. Iván ötvenhatos lázító beszédéért csupán öt évet kap, abból is csak három évet kell leülnie, de a nagyi mindig meglátogathatja. Kevesebbért is kivégeztek már valakit abban a korszakban, mint amit Iván művelt. A sokak által megnevezett pozitív szereplők: pl a tábornok szintén lekezelően bánnak a zsidókkal, legfeljebb lenézik a nácikat is. Ebben a filmben persze vannak szimpatikus magyar szereplők is, de ők vannak patikamérlegen kiadagolva. A családtagok jelleme viszont nagyon jól ki van dolgozva, szempontjaik teljesen jól kijönnek, a gondom valójában csak az, hogy a háttér alkalmas lehet olyan következtetések levonására, amely nem teljesen igaz. De legalább is szeretném, ha nem így lenne.
Bocsánat, rosszul írtam Forgách András nevét (ch). Ő írta sz "Aki nincs" című könyvet . Chan Chu.
Viszont az nem tudom Forgács Péter hogyan írja a nevét, lehet, hogy így. Mindenesetre őrá gondoltam, mint aki remek dokumentum sorozatot csinált "Privát történelem" címen.
Pedig van, szerintem több is. Pl.. Margittay a vivóválogatott környékén, vagy szintén ott az a tábornok (a neve nem jut eszembe), aki valami olyasmit mond, hogy az antiszemitizmus a tehetségtelen kispolgárok betegsége (de ezt biztosan pontatlanul idéztem).
Ő az aki aztán nem tud semmmit se tenni azért, hogy Sors egy pesti laktanyába kerüljön munkaszolgálatra.
Ha akarom ez azt is mutatja, hogy akkor nem az értelmesebb magyarok szava számított, hanem a rendszer.
(Egyébként tényleg volt olyan magyar olimpiai bajnok kardvívó, aki zsidó munkaszolgálatosként halt meg. Ha jól tudom Petschauer Attilának hívták, de ennek utána kellene, hogy nézzek.)
Én különben azt hiszem, hogy a film alapvetően a család történetét követi.
Tehát, ha felvetjük, hogy miért nem mutatja be az ávósok kegyetlenkedését olyan naturalista módon, mint a munkaszolgálatos táborban történteket, akkor azért arra is emlékeznünk kell, hogy a Tanácsköztársaság utáni fehérterrort sem részletezi, pedig nyilván lehetett volna úgy szőni a történetet, hogy az is belekerüljön. (Ezért is gondolom, hogy nem propangandafilmről van szó, és nem is annyira a szereplők származása a fontos.)
Benne van viszont az, hogy hogyan törnek rá a "Lenin-fiúk(?)", a volt hadbíró Sorsra, ami egyébként - volt történelemtanárom szerint - az első olyan eseteket jelentette az "újkori" magyar történelemben, jogrendben, amikor bírósági tárgyalás nélkül ítéltek el, hurcoltak meg embereket.
Kedves Bregg!
Mondandód első részével egyetértek. A második része már a te véleményed a filmről, ami eltér attól, amit én az eddigi hozzászólásokból, illetve néhány újság véleménye alapján leszűrtem.
A film egészéről majd akkor mondhatom el az én véleményemet, ha láttam.
Én itt, -mivel ez politikai topic- a film hozzászólókra gyakorolt politikai hatásáról próbáltam a saját véleményemet elmondani. Ha a hozzászólók zöme tévedett, akkor én is.
(hol lehet megnézni a filmet?)
