Elnézést a késésért, de akadály merült fel,és csak így tudtam megoldani.
Egyugyanazon megbízhatatlan forrásból dolgozott a kettő szerző.
Jelen esetben ilyen forrás nem létezett. Nem léteztek még az evangéliumok és a levelek jó része sem. A Római történetírók Livius óta egy viszonylag egységes formát követtek, amelynek semmi köze sem volt keresztényekhez és szektákhoz, vagy más írásokhoz.
Felesleges megmagyaráznod azt, amiről fogalmad sincs.
Lásd fent. Lásd fent.
Ha az Újszövetségből csak az eseményekre – történésekre - koncentrálunk és elhagyjuk a többi részt, egy egységes folyamat látszódik, amelynek nem csak egy emberhez van köze ( Pálhoz ).
Kétségtelen, hogy Pál apostol volt az, aki Jézus feltámadásának magyarázatára – tévesen – megalkotta a megváltás doktrínáját.
Azonban ismét utalnunk kell arra, hogy az első közösség nem pogány alapokon nyugodott, hanem a Jézust követő zsidókból állt. Ők nem hagyták el vallásukat, semmi közük sem volt a később kialakult – mai – kereszténységhez.
Még két évszázadig léteztek és megőrizték Jézus emlékét - Isten fia hit nélkül. Csodák és mesék elhagyásával.
A Mithrász kultuszról, és elterjedéséről kétféle változat létezik.
A gyors elterjedést a katonák közötti gyors térhódításnak köszönheti egyesek szerint.
A kialakulásához nem volt szükség létező személyre, mert a vallás hagyományos elgondolásaiól képződött le.
Csakhát ők elhajtották, mint Piri bába a tizedik porontyot, viszont a gójok rátapadtak a hitetésre, mint bögöly a légypapírra, így az első századi "némethsándorunk" menet közben, röptében korrigálta a célközönségét.
Felesleges a tárgytól eltérő megjegyzéseket tenni. Semmivel sem viszi előbbre a tények megismerését, viszont rámutat arra, hogy valaki igyekszik elfedni valóstárgyi tudását, illetve tudatlanságát.
Németh Sándor valójában teljesen eltérően mutatja be a kereszténységet, mint annak idején Pál, de ha csak egy embert is jó útra térített – szándéka ellenére is – már többet tett mint a tagadók…
Természetesen NEM Pál apostol találta ki a kereszténységet és annak kultuszát. Pál több helyen említi, hogy azt adta – amit maga is kapott – feltehetően Barnabástól. Ugyanis annak nevét néhány helyen kikaparták a szövegekből. Azt se feledjük a zsidó-keresztény gyülekezett létezett már Pál előtt is!! ( Már ha, hiszünk azoknak az írásoknak, anelyekre máskor meg hivatkozunk..)
Vagy elfogadjuk az írásokat – vagy nem. De, ha válogatunk, akkor azt nyomós alátámasztva és okolva kell tenni.
A leírt meséje nagyon szép, de semmi köze a valósághoz!
Érdekesség: Tarsusi Saul egy árva büdös szót nem írt az ember Jézusról, a vele történtekről, a rokonságáról, a követőiről.
Ennek oka teljesen nyilvánvalóan az, hogy nem bírt jelentőséggel a szempontjából. Ő még életében várta a paroussziát, így ezt sugallta követőinek is.
Egyébként írt. ( Csak éppen az az érdekes, hogy nem a csodákról és mesés történetekről tett említést, sőt elvetette azokat. Óvott a már akkor is orálisan terjedő proto-evangéliumoktól. Mivel átlátta, hogy eltérítik az embereket a lényegtől: Jézus Krisztus feltámadásának miértjétől. )
pld:
Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék………….
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
--------------------------------------------------------------------------------
Esküszöm, pont ugyanaz, mint manapság a szektás kisegyházak megmondóemberei közötti villongás és irányzatokra szakadás! Nincs új a Nap alatt.
Ne esküdözz, mert nem vezet jóra. A nagy egyházaknak is vannak megmondó emberei, felesleges a kicsiket szapulnod.
Valóban nincs új a Nap alatt, mert a botorság hasít, míg a tanulás elítélendő. Te is megmondóember szeretnél lenni
minden tárgyi tudás nélkül.
„ egy görög drámákban jártas szerző megírta a János szerinti evangélium konkrétan színpadra termett elmesélését vagy hetven évvel Jézus állítólagos kereszthalála után. „
Az összes újszövetségi írás görög nyelven került rögzítésre. Nem a János féle evangéliumban, hanem a Tettekben található a leginkább konkrét utalás a görög színdarabokra és tragédiákra a szövegben A chiasztikus rendszer egyébként is a kor követelménye volt.
A római uralom ellen lázadókat is keretre feszítették, és akinek tele volt a bögyörője a rómaiakkal (pl. rabszolgák, provinciák nem római lakosai stb.), azok számára a feltámadás misztériuma(!!!!) még külön plusz is kap az által, hogy lám a büdös rómaiak megpróbálták elpusztítani a Felkentet, de Ő bizony feltámadt.
A probléma ott van az elgondolásodban, hogy elsősorban nem a rabszolgák és nem is a kívülállók tértek be, hanem a prozeliták és akár rómaiak is – ne feledjük Pál apostol is római polgár volt.
Ez a vallás nem az elnyomott rétegekhez szólt elsősorban,
hanem, a halál utáni létben hívőkhöz. Azaz, a ma már rég elfeledett feltámadásban – gondolkodók számára.
( Jézust NEM lázadás miatt ítélték el, hanem egy általad ismeretlen Rómában történt történelmi esemény miatt.)
Ne feledjük: a Christos hit nem a zsidóság körében terjedt (ők máig várják a Messiást) és nem is a római polgárjoggal rendelkezők között terjedt.
Ezt feledd el! Az első tanítványok zsidók voltak. Az első közösségek többsége a Római Birodalom keleti felében volt. A zsidók és betérők közül kerültek ki a valódi követők. Ők sokan voltak, és nem engedtek Jézus követéséből - ezért exkommunikálták őket a későbbiekben zsinagógákból.
Ezért keletre elhagyták a Birodalmat és saját zsinagógát építettek maguknak a határvárosban.
Mint korábban is - a mellébeszélés nem helyettesíti a tárgyi tudást.
Nincsen KORTÁRS zsidó feljegyzés Jézusról.
Az amórákban leírt történetek ugyan változatosak, de mind egy irányba mutatnak. Jónéhány keletkezését az első századra teszik.
A zsidó áldások vonatkozó részét a rómaiakra tekintő megfogalmazás miatt, joggal keltezhetjük az első századra – közvetlenül hetven utánra.
De, ha nem is lenne kortárs feljegyzés, akkor érvelésedből következőleg – nem jelentené, hogy nem is volt….
Pál apostol leveleinek figyelmen kívül hagyása – a zsidó létére tekintettel – önellentmondást tartalmaz.
Vagy nem. Mi hát a tagadás alapja? Tudod egyáltalán miről beszélek?
Mellesleg ezzel éppen Tarsusi Saul vallomásának mondasz ellent: állítólag a zsidók konkrétan üldözték a keresztényeket.
Ami persze lehetetlen. A pogány-keresztényekhez nem fértek hozzá a római közigazgatás miatt.
Aközigazgatás miatt.
A zsidó-keresztények meg maradtak a hitükön, csak egy eltérés volt közöttük – Jézust előbb prófétának, majd Messiásnak ismerték el.
Tehát az időszakos üldözés – egy uralkodóhoz köthető. Míg a végleges törés a harmadik háborúhoz.
(Ami nem nagy kunszt, mivel az első században a zsidó vallási és politikai frakciók konkrétan üldözték egymást. Akkora volt a hirig a zsidóságon belül, hogy Vespasianus meg Titus megtehette azt, hogy csak körbezárta Jeruzsálemet, és türelmesen kivárta, míg a városban az egymással szembenálló frakciók legyilkolták egymást.)
Azért ennek megállapításához kicsit alaposabban kellett volna elolvasnod F. ha kohen műveit. De úgy látom, csak mások mondásaiból szemezgetsz és nem áldoztál rá időt – többször, hogy rögzüljön.
Vespasiánus nem várt türelmesen – mivel közben nyomós okból eltávozott, hogy elfogadja a légiók felének követelését – ő legyen a Császár…
