Kudarcba fulladtak? Hallottál már a fény hullámtermészetéről? És a részecske-hullám kettősségről? Milliószor elvégezték ezeket a kísérleteket még diákok is. Menj el iskolába és végezd el te is!
De pl. a fény hogyan terjed? Tudsz-e erre mechanikai modellt csinálni, amely kísérletekkel is igazolható? Szerintem nem. Ezek a kísérletek mind kudarcba fulladtak.
Az elektromágnessel roncsautókat emelnek a magasba, a ferromágnessel szintén mozgatnak. A gravitációs vonzás mozgató hatásáról nem is beszélve. Gyula szerint az elektromos és mágneses mezők is mozognak, már ami a hatásukat illeti.
„A mechanika valóban megkerülhetetlen volt, amíg be nem lépett a fizikába az elektromosság, a mágnesség és a gravitáció.”
Az elektromosság, a mágnesség, és a gravitáció hatását, a mechanikai mozgással hasznosítjuk. Az, hogy az elektromosságot világításra, kommunikációra is használjuk, már hab a tortán.
Ha hiszünk az ókori bölcs szavának, miszerint a mindenséget egy mozdulatlan mozgató tartja létezésben, akkor megkerülhetetlen a mechanika, a mozgás tudománya.
Azért, mert a fluktuáló közeg nem végtelenül sűrű a van kvantum, nincs kvantum effektus miatt. (Ha egy apró-lyukú szitába lisztet raksz, csak akkor megy át rajta, ha rázod):)
"Tekintsük mármost a következő szituációt. Ésszerű feltételezni, hogy a "zérus távolság" valamiféle erős fizikai kölcsönhatást jelent. Tekintsünk most egy atomot, amely az Androméda ködben fényt bocsát ki. A fény hárommillió év alatt ér a Földre, s egy távcső végén hat a megfigyelő szemére. És mégis, az atom és a szem négydimenziós távolsága zérus volt a fény hárommillió éves utazása alatt. Miért korlátozódik akkor a kölcsönhatás az út végére, hiszen a döntő geometriai mennyiség változatlanul zérus az egész idő alatt?"
„Vagyis a "négyes távolságnak" valójában nincs fizikai tartalma, mert nem fejez ki fizikai kölcsönhatást úgy, mint a 3D-s távolság. „
Mi van akkor, ha a négyes távolságnak, amit zérusnak tartanak, a fizikai kölcsönhatás létrejöttében késleltető, lassító szerepe van? Ha egy fotonnak végtelen a gyorsasága, (rapiditása), akkor zérus idő alatt kellene az Androméda ködtől a földre érkeznie. De mégis hárommillió évet utazik a kölcsönhatás bekövetkeztéig, amiből az út hossza is kiszámítható kilométerben mérve.
„Ésszerű feltételezni, hogy a "zérus távolság" valamiféle erős fizikai kölcsönhatást jelent.”
Magam részéről azt feltételezem, hogy amikor a téridő-kvantumok (nullához tartó távolságon belül) átadják egymásnak egy foton energiáját, nem használnak fel belőle semmit, de a „maximális sűrűségük” miatt visszafogják, erősen lefékezik a foton végtelen gyorsaságát. Ezt a lefékezett gyorsaságot már a háromdimenziós távolságon értelmezzük. Ebben látom a téridő és az anyag kölcsönhatását.
Lánczos Kornél: Einstein évtizede (Magvető kiadó, Bp, 1978)
70. oldal:
"Tekintsük mármost a következő szituációt. Ésszerű feltételezni, hogy a "zérus távolság" valamiféle erős fizikai kölcsönhatást jelent. Tekintsünk most egy atomot, amely az Androméda ködben fényt bocsát ki. A fény hárommillió év alatt ér a Földre, s egy távcső végén hat a megfigyelő szemére. És mégis, az atom és a szem négydimenziós távolsága zérus volt a fény hárommillió éves utazása alatt. Miért korlátozódik akkor a kölcsönhatás az út végére, hiszen a döntő geometriai mennyiség változatlanul zérus az egész idő alatt?"
Vagyis a "négyes távolságnak" valójában nincs fizikai tartalma, mert nem fejez ki fizikai kölcsönhatást úgy, mint a 3D-s távolság.
Lánczos kifejti még, hogy a Minkowski-féle négydimenziós geometria nem felel meg a geometriákkal szemben támasztott minimális követelményeknek sem.
Magyarán szólva ez nem geometria. Mindössze egy számolási módszer arra az esetre, ha fénysebességűnek tételezünk fel mindenféle hatássebességet. De ez kapásból nem igaz, mert pl. a hang sem fénysebességgel terjed. Ez a számolási módszer csakis a fénysebességű elektromágneses hullámokra alkalmazható.
"Az intervallum, mért értékek közötti távolságot jelent."
Éppen arról próbállak meggyőzni, hogy ez nem távolság. A távolság a közel és távol fogalmára épült. A négyes intervallumból nem lehet megmondani, hogy közeli vagy távoli eseményről van szó, ugyanis a négyes intervallum értéke akkor is lehet nulla, ha nagyon távoli az esemény és akkor is lehet nulla, ha nagyon közeli az esemény.
Ezt írja le Lánczos Kornél: Einstein évtizede c. könyvében nagyon szemléletesen.
Az intervallum, mért értékek közötti távolságot jelent. Az események mért időpontjai közötti „távolság” egy időtartam. A mozgás is sebességfüggő időtartamhoz kötött, ami a távolságot képezi. Szerintem a tér és az idő, annyira egymásra van utalva a mozgás által, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Ezért nevezik téridőnek.
"Amennyiben nem találsz mozdulatlan helyet az eseményeknek, akkor az események közti időtartam és a térbeli elmozdulás, közösen képez egy távolságot."
Ezt négyes intervallumnak hívják. Ment ez nem távolság. Lánczos Kornél ezt mát leírta, hogy ez nem távolság. Még akkor sem az, ha (helytelenül) annak nevezik.
"Az időtáv kifejezésről még nem hallottál?"
De, már hallottam. Egy helytelen kifejezésnek tartom.
Amennyiben nem találsz mozdulatlan helyet az eseményeknek, akkor az események közti időtartam és a térbeli elmozdulás, közösen képez egy távolságot. Az időtáv kifejezésről még nem hallottál?
„De a tér, amely a távolság fogalmából jött, és az idő amely az események egymásutániságát takarja, hogyan egyesíthető a "téridőnek" nevezett fogalomban? Szerintem sehogy. „
Ha úgy vesszük, akkor az egymás után rakott események is távolságot képeznek csak meg kell jelölni az egyes eseményeket. Az időbeli távolság és a térbeli távolság fedésbe hozhatók, amit a véges fénysebesség igazol. Vagyis a sebesség az a tulajdonság, ami a téridőt egybefoglalja, mint egy entitást.
A kísérteties távolhatás, ami azonnali kölcsönhatást jelent, csak a kvantum-összefonódásban jelentkezik, ami szerintem egy gondolati konstrukció, nem a valóság része.
„A téridőnek nincs sem struktúrája, sem topológiája.”
Ha egy téridő-kvantumnak van „entitása”, eseményben való megjelenési formája, akkor ezek sokasága már struktúrát, helyzetgeometriát képezhet. Ha még ráadásul dinamikája is van, akkor megváltozó a metrikája, topológiája.
"A tér és az idő mindkét valóság nélkülözhetetlen eleme kell hogy legyen..."
Ez idáig rendben van. De a tér, amely a távolság fogalmából jött, és az idő amely az események egymásutániságát takarja, hogyan egyesíthető a "téridőnek" nevezett fogalomban? Szerintem sehogy.
Ilyen alapon a nyomást és hőmérsékletet is lehetne egyesíteni "nyomáshőmérsékletté". Mégsem tesszük, mert értelmetlen. Ugyanilyen a téridő is.
"Az, meg részletkérdés, hogy milyen topológiájú, struktúrájú, téridővel számolunk."
A téridőnek nincs sem struktúrúja, sem topológiája. Einstein józanabb korában (1952-ben) azt írja, hogy a téridő maga a struktúra. A struktúrának pedig nem lehet struktúrája. Ez értelmetlen lenne.
„De miért hisznek manapság a lapos téridőben és a görbe téridőben?
Ez milyen tapasztalatból ered?”
Az, hogy mennyire valódi a valóság amit tapasztalunk, azt egy elméleti valóság, a normállogikára épülő matematikai modellek összevetésével tudhatjuk meg. A tér és az idő mindkét valóság nélkülözhetetlen eleme kell hogy legyen, mert különben nem hozhatók fedésbe egymással. Az, meg részletkérdés, hogy milyen topológiájú, struktúrájú, téridővel számolunk. A lényeg az, hogy a tapasztalt valóság és a modellezett valóság fedésbe kerüljön egymással. Ha még többre vagy kíváncsi, kutasd ki az illuzionisták, bűvészek titkait.:)
"Viszont az általános tapasztalat szerint, laposnak bizonyult, mivel akkoriban nem lehetett akkora távolságot megtenni 24 óra alatt, hogy ez kiderüljön."
Ez mind érthető. A régiek tapasztalataiból ered.
De miért hisznek manapság a lapos téridőben és a görbe téridőben?
Ha már a Laposföld hívőknél időzünk, meddig látjuk laposnak a Földet? Már az ókorban, időszámítás előtt 600 évvel tudták a tudósok, hogy a Föld nem lapos. Viszont az általános tapasztalat szerint, laposnak bizonyult, mivel akkoriban nem lehetett akkora távolságot megtenni 24 óra alatt, hogy ez kiderüljön. Már csak azért sem mivel a Föld kerületének negyedrésze cirka 11100 km. Akkoriban a napi járóföld, kb. 30 km volt, és az általános tapasztalat a síkot igazolta. Tehát az a Laposföld hívő, aki nem tesz meg 30 km-nél nagyobb távolságot 24 órán belül. Az űrállomás lakói azonban 16 napkeltét látnak 24 órán belül, ami a gömbhívőket igazolja.:)
Amikor lokálisan egyidejűleg létezik egy téridő kvantumokból álló halmaz, ami a korai enyészet helyett, elemi részecskévé alakul. Létrejön az anyag, ami szerintem nem öröktől való, és örökké létező. De mint a cirkuszi zenebohócnál, mindig van másik hangszer.:)
Úgy, hogy a végtelen nagy képességből folyamatosan „kiválnak a parányi képességek”, a téridő-kvantumok és egy parányi ideig létezésben tartják magukat. A létezésük alatt kiterjednek, majd elenyésznek, amivel saját magukon végeznek munkát. Ez viszont csak az egész egzisztáló struktúrának a fluktuációján vehető észre.
