A Kettős Elemű Univerzum hipotézise (Dual Element Universe) egységes rendbe foglalja az összes alapkölcsönhatást és folyamatot. Alapja az éter létezése és a fizikai jelenségeket egy alap részecske két megjelenési formájának a kölcsönhatása hozza létre. A folyamatok a Newtoni fizika szabályai szerint írhatóak le.
az 'időfolyam' kifejezés, jobb nem lévén, a fizikai folyamatok sebességét foglalja magába. azt mutatja meg, hogy egy térrészben milyen sebességűek a fizikai folyamatok vagyis milyen ütemben múlik az idő.
"ha egy irányban a B időfolyama lassul az A-hoz képest, akkor abban az irányban a valós sebessége nagyobb, mint az A valós sebessége."
Az a baj kedves csik, hogy én ezt az "időfolyam"-ot nem tudom értelmezni, mert nelkem az idó fogalma! csak egy 'viszonyszám' az "A objektum" állapot-változása összehasonlítva a "B objektum" állapot-változásával...
Ha ezen 'kereteken belül' el tudod magyarázni, hogy mi az az "időfolyam", akkor megköszönöm... ;-)
azért azt nem értem, hogy a tapasztalt jelenségeket miért nem tudod elfogadni? kimért tény, hogy mozgó objektumoknak megváltozik az időfolyam mértéke, vagyis a fizikai folyamatok sebessége megváltozik. azon lehet vitatkozni, h ennek mi az oka, de azon felesleges, hogy ez létezik vagy sem.
nem érted, mert rosszul fogalmazta meg az egyébként helyes elképzelését.
van egy A objektumunk a térben. nem tudjuk, hogy ez milyen valós sebességgel halad. (a B részecske mezőhöz képest) legyen ez v0.
ha A-hoz képest a tér 6 fő irányában, az A-hoz képest v1 sebességgel mozgatunk egy B objektumot, akkor annak a fizikai értelemben vett sebessége v0+v1=v2 lesz. ha egy irányban a B időfolyama lassul az A-hoz képest, akkor abban az irányban a valós sebessége nagyobb, mint az A valós sebessége. ha az időfolyama gyorsul, akkor meg lassabb a valós sebessége. ezekből az eltérésekből meghatározható, hogy az A milyen irányú valós mozgást végez.
technikailag nehéz a kivitelezés, de nem lehetetlen. egy hasonló mérés lehetősége benne van az általam tervezett kütyüben.
Van abszolút nulla sebesség a térben és természetesen meg is található, bár nem könnyen.
Ha fogok két atomórát az egyik helyben marad, a másikat véletlenszerű irányba felgyorsítom egy nem relativisztikus sebességre, majd adott idő után visszafordítom, a két óra közt különbség lesz (ezt azért már kipróbálták és igazolták is).
Namost, ha ezt megcsinálom minden irány felé, akkor lesz olyan irány és sebesség, aminél nem lassulni fog az elküldött óra, hanem gyorsul, mert az első órához képest lassabb lesz az abszolút sebessége.
Ha ezt minden irányba, különböző sebességgel megcsinálom, akkor megtalálható az az irány és sebesség amerre az elküldött óra a legtöbbet lassul a helybenmaradotthoz képest (annak ugyanis biztosan van valami sebessége).
Ebből az irányból és sebességből már kiszámolható az álló térbeli álló pont.
Egy kis bibi azért van. Ezt a kísérletet olyan helyen kell végrehajtani ahol a gravitácós hatás már elhanyagolható hatást fejt ki az időre a második óra kezdő és visszaforduló pontja között.
"Nekem is nagy kedvencem Jánossy, és jogosnak tartom azt a felvetését, hogy ha lenne ilyen időlassulás, akkor annak fizikai alapja kellene legyen. De ebben a kérdésben nem hiszem, hogy igaza van Jánossynak. Ő azt mondja, hogy nem az idő, hanem a fizikai folyamatok lassulnak le. De felvetődik egy kérdés: miért pontosan ugyanolyan mértékben lassul le minden fizikai folyamat? Erre Jánossy nem tud magyarázatot adni."
(én talán igen... ;) ;-)
" kérdés: miért pontosan ugyanolyan mértékben lassul le minden fizikai folyamat? "
Azért, mert minden "fizikai folyamat", 'ugyanolyan'* atomokból áll... ! ;-)
Annyiszor emlegeted ezt a fejedbe verést, hogy aligha tévesztjük össze a fejbeveréssel. De mindenképpen te traumatizált tanulási folyamatodról árulkodik.
Persze, hogy nem szerepel. Mert nem a gyorsulásól keletkezik a dilatáció. De szükséges hozzá, hogy az utazó mozgása legalább két különböző sebességű szakaszból álljon. Ez pedig csak gyorsulás következtében állhat elő.
Nekem is nagy kedvencem Jánossy, és jogosnak tartom azt a felvetését, hogy ha lenne ilyen időlassulás, akkor annak fizikai alapja kellene legyen.
De ebben a kérdésben nem hiszem, hogy igaza van Jánossynak.
Ő azt mondja, hogy nem az idő, hanem a fizikai folyamatok lassulnak le. De felvetődik egy kérdés: miért pontosan ugyanolyan mértékben lassul le minden fizikai folyamat? Erre Jánossy nem tud magyarázatot adni.
Én sem hiszek a relativista hókuszpókuszokban.
Szerintem az időlassulás csak látszólagos.
Távolodáskor mindkét tesó lassabban látja öregedni egymást, mert a fénynek időre van szüksége, hogy visszérjen. De közeledéskor meg gyorsabban látják öregedni egymást, és mire újra találkoznak, már egyforma idősek lesznek, és egyforma idősnek is látják egymást.
A gyorsulásmentes mozgás nem állapítható meg viszonyítási alap nélkül, a gyorsulás viszont megállapítható pusztán belső mérésekkel, bármi külső viszonyítási alap nélkül is.
Az a visszatérő, aki nem tartotta meg végig a mozgásállapotát, hanem egyszer vagy sokszor változtatott rajta.
"a visszatérés a különbség. Az azért elég jelentős fizikai különbség. Mert akkor ugyanazon a ponton, és ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben
hasonlítjuk össze az időket. Nem pedig egymástól távol és egymástól eltérő vonatkoztatási rendszerben, mint a dilatációnál."
Én elképzelhetőnek tartom az "ikerparadoxon" létét abban a 'formában' ahogy Jánossy leírta, hogy a gyorsulás miatt az életfolyamatok lelassulnak, ezért a 'visszatérő' iker-testvér biológiailag! fiatalabb állapotban van, mint a "földön-maradt" testvére. De ennek semmi köze nincs semmiféle 'relativisztikus' hablatyhoz, csakis az 'anyag-energia-folyamatok', gyorsulás miatti le-lassulásához. ;-/
('furcsa': most úgy érzem, hogy én vagyok a 'materialista', és Construkt az 'idealista'...! ;) ;-)
A relativitáselméletben a mozgás relatív, vagyis nem lehet eldönteni, hogy melyik ikertestvér mozgott, és melyik maradt egyhelyben. Ezt csak az abszolút mozgás alapján lehetne eldönteni, de olyan a relativitáselmélet szerint nincsen.
Az egyik ikertesóhoz képest a másik mozog, a másikhoz képest meg az egyik.
Hogy mi a fizikai különbség dilatgáció meg az ikrek között?
Bármilyen meglepő is számodra, éppen a visszatérés a különbség. Az azért elég jelentős fizikai különbség. Mert akkor ugyanazon a ponton, és ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben hasonlítjuk össze az időket. Nem pedig egymástól távol és egymástól eltérő vonatkoztatási rendszerben, mint a dilatációnál.
"A jobb képességű gyerekek már 3-4 éves korukra tökéletesen értik például a relatív jelzők, határozók, tulajdonságok, személynévmások, és ragok használatát.
Amikor az anyukájuk azt mondja nekik: "Te alacsonyabb vagy nálam", akkor ők így válaszolnak: "Igen, te magasabb vagy nálam."
Namost, ha két 'növésben levő' gyermek 'éveken át' egymáshoz képest méri meg a magasság-kölönbségüket, akkor: 1., amelyik mindig kisebb maradt, az honnan tudja, hogy ő ' 'növésben' van-e ?! 2., ha a kezdetben 'kisebbik', lehagyja a növésben a másikat, akkor honnan tudhatja, hogy a másik nőtt-e ? 3., ha a kisebbik 'megáll a fejlődésben', a nagyobbik pedig nagyobb, állandó sebességgel növekszik, akkor ő (a nagyobbik) honnan tudhatja, hogy a kisebbik nem indult-e 'vissza-fejlődésnek' ('vissza a múltba' ! - vagy "vissza a jövőbe".. mindegy: 'egyhülyeség'! ;)
(remélem érthető a hasonlat az "idődiletáció"-val kapcsolatban !) ;-/
"...nem tudják megkülönböztetni az egyszerű, vissza nem térő mozgások szimmetrikus idődilatációját, a kiindulási pontra visszatérő, meg az ott maradó ikrek nem szimmetrikus időkülönbségétől."
Ahogy destrukt is 'kiemelte': "...mozogni" mindenki csak a másikhoz képest mozoghat, saját magához képest nem. " Ez esetben, mégiscsak mozog mindkettő !!
Sőt ! Mivel mindkettő mozog a másikhoz képest, az ú.n. "idődiletáció", csak egy -kvázi- 'parallaxis hiba', mert egy olyan 'valamit' észlel az önmagát "nyugvó"-nak 'érző!' rel.elm. hívő, ami valójában egy 'tévképzet'/mérési hiba, hisz' a 'másik' mozgó 'órájának' eltérése az övétől, az nem egy 'kvázi-abszolút' eltérés, mert a különbség 'kialakulásához' hozzájárul a saját mozgása is, ami ugye szerinte nincs is... ! ;-/
Vagyis megint 'ott vagyunk ahol a part szakad': az "idődiletáció" elméletében megint a nemlétezőből lett létező, a nemvalósból valódi... ;-(
