Keresés

Részletes keresés

villma Creative Commons License 2003.02.14 0 0 0
A postakocsi ajtaja becsapódik, a vonat elindul.
A hegyoldalban guggoló ház lecsúszik a sínig, kéményét riadtan hátraszegi. Hajnal dereng a látóhatár felett.
Valaki horkant a kupé sarkában, majd fölkapja a
fejét: Mi az? Kérdezi. A mellette ülő asszony, elneveti magát, tenyerével takarja a száját.
Ködfelhők bukdácsolnak visszafelé az árkokban, a villanypóznán a drótok lágy ritmusban emelkednek és süllyednek.
Egy asszonyság ül a pad közepén, éppen velem szemben. Egyenes a háta, a szeme, mint a héjáé.
Tekintetével lecsap a mellette ülő szemüveges férfira, aki hirtelen megkérdi: el értük már Bobát? Az asszony először jobbra, aztán balra kapja a fejét, nem hiszi, hogy őt kérdezték.
- Hol van az még! sóhajt valaki.
Kint szellős mezőt fordít felém a táj. A kupé sarkában kinyílik a piros kabát, egy kislány dugja ki mögüle a fejét.( Elhagyjuk Bobát, Ajka felé robogunk.)
- Még nem utaztam vonaton- suttogja , és rám néz.- Tessék mondani, az ott, az a fényes gömb, az micsoda?
- Víztorony.
- Abban csinálják a vizet?
- Igen.
Orrát az ablaküveghez nyomja, bámul kifelé.
- Az a hegy, ott, az a magas,az a hegy jön velünk!
-kiáltja lelkesen.
A héjatekintetű asszony oldalba böki: hallgass,
te!-sistergi.
A szemüveges férfi feláll, megropogtatja a derekát, leemlei a csomagtartoról a táskáját, és köszönés nélkül kimegy az ajtón.
A kislányra nézek, mosolygok. Ő is. -Van énnekem
kutyám is, mondja halkan.
- Milyen ?
- Nagy.
- Okos?
- Nagyon okos, mert nekem mindig köszön. Nem hazudok.
- Tudom.
- Gyűrűm is van, toldja meg komolyan.
- Az ujjadon?
- Ááá nem. Otthon van. Egy boltban vettem.
- Hova utazol?
- Pestbe.
- Aha.
Kis bakancsait puhán összeérinti. Kopott melegítő feszül a térdén.
- Mit csinálsz Pesten?
- Veszek anyunak piros szoknyát, és megnézem a villamost.
Megérkezünk. A héjaszemű asszony megragadja a kislány kezét, a másik karjára kosarat akaszt.
Dúródnak kifelé az ajtón. A kislányt a kalauz emeli le a lépcsőről, fordul egyet vele, leteszi.

Valahonnan a Gellérthegy alól, a gyöngyház fényű levegő belsejéből, az égig érő házsorok közül, aranysárga villamos siklik az állomás felé .

Előzmény: vizi(mianick) (-)
vizi(mianick) Creative Commons License 2003.02.14 0 0 topiknyitó
Ezen a téli reggelen füstköd ül a városon, az ablakon kitekintve éppcsakhogy kirajzolódnak a piszkos masszából kiemelkedő magas épületek és a távfűtő kéménye. A világosodó égboltra két repülőgép egymástól távolodó kondenzcsíkja rajzol fehér vonalat. A Nap küszködve próbál kitörni a várost beburkoló szürke takaró alól, először halvány, majd egyre vörösebb színt szórva maga fölé. A fény lassan bekúszik az ablakon, a kezemben levő teknőssel elállom az útját, a kis állat felfigyel a melengető sugárra, kinyújtja a nyakát, és gyönyörű, áttetsző vízzöld szembogara felragyog az aranyló napfényben.
A hajnal új, igéretes napot tol maga előtt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!