Hát ez az, és a kínálat ezekből exponenciálisan növekszik, mint a baktériumok vagy a vírusos fertőzés, ami valamikor szükségszerűen krízist fog okozni !
Időközben megnéztem az eredeti publikációt. Ez nem azt jelenti, hogy meg is értettem, ahhoz még agyalnom kéne. A lényeg: a szerzők még a megfigyelési hibákat sem zárják ki (ekkor pedig az egész munka kukába), további vizsgálatok szükségesek.
A "negatív sebesség" az pozitív sebesség csak a MÁSIK IRÁNYBA haladva! A sebesség ugyanis egy VEKTORMENNYISÉG, aminek van nagysága (nulla és c között) és van iránya.
Majd ha a Niagara visszafelé zuhog. Elvileg a klasszikus fizika reverzibilis. (Ha eltekintünk a súrlódástól.)
Térben akármerre haladhatunk. Időben viszont csak előre.
Talán rosszul fogalmaztam, mert a fordított kauzalitásra akartam utalni.
"Ja meg lehetne egy negyedik kiscsoport, a negatív terjedési sebesség."
Oké, most már értem, hogy mi a problémád a relativitáselmélettel: neked semmiféle megalapozó fizikaismereted nincsen. Először talán érdemesebb volna, ha elővennéd az iskolás fizikakönyveidet és átismételnéd az alapokat! (Sőt, manapság már a neten is kiváló tankönyvek érhetők el.)
Könyörgöm! A "negatív sebesség" az pozitív sebesség csak a MÁSIK IRÁNYBA haladva! A sebesség ugyanis egy VEKTORMENNYISÉG, aminek van nagysága (nulla és c között) és van iránya. A köznapi életben a fizikához gyakorlatilag nem értő átlagemberek a "sebesség" fogalom alatt a sebességvektor hosszát szokták érteni. Az meg definíció szerint egy pozitív szám.
A köznapi "sebesség" fogalom ugyanis hibás szemléleten alapszik: külön kezelt téren és külön kezelt időn.
Megpróbálom megérteni a magam módján...
A hétköznapi életben - jó közelítéssel - úgy tapasztaljuk, hogy a tér sík és az időtől független. Ez pedig azért van így, mert az ember által elérhető tempóhoz képest a fénysebesség nagyon gyors. Ez lenne a Galilei relativitás. Euklidészi tér, sebességfüggetlen egyidejűség, továbbá a hatások végtelen sebességű terjedése. Meg valami kiscsoportos csoportelmélet, amiről gőzöm sincs.
Ez volt a könnyebbik része.
A másik részét nehezebb lesz megérteni. Mármint azt, hogy a hatások miért csak véges sebességgel terjedhetnek. És ez valószínűleg a további miértek láncolata lesz.
Ebből a szempontból három eset lehetséges: a hatások térbeli terjedésének sebessége végtelen, vagy véges, vagy nulla. Utóbbi nem túl érdekes, mert életre alkalmatlan világ. Ja meg lehetne egy negyedik kiscsoport, a negatív terjedési sebesség.
-3. Most a 3D tér görbülete nem jelentős? A fénylehajlásról pedig 3D-ben beszéltünk eddig. A 3D-ben kör hogyan lehet egyenes a téridőben (magasabb dimenziószám mellett)? Milyen projkekció az, ami egy bolygó pályáját és a fény útját ugyanolyannak mutatja?
A téridőben a pálya nem kör, hanem egy nagyon de nagyon elnyújtott spirál, mivel ct sokkal nagyobb mint vt. Ebből úgy csináltunk "kört", hogy a sokkal nagyobb ct-t kiszedtük belőle azzal, hogy a ct tengely mentén levetítettük a térszerű dimenziókra.
4. Itt sajnos nem értem, hogy egy 3D gömb hogyan helyezkedhet el az euklideszi téren kívül, ill. attól függetlenül.
Ez szerintem csak úgy megy, ha különféle axiomatikus rendszerekkel foglalkozik az ember. Meg kell szokni, hogy csak a rendszert felépítő axiómák számítanak, a rendszer minden tulajdonságát ezek határozzák meg, semmiféle egyéb tulajdonságuk nincs. Mivel van egy belénk idegződött modell is, amihez elég jól passzol az euklideszi axiómarendszer a független idővel kiegészítve, elég nehéz ezt a képet semmibe venni, ha más axiómarendszerben kell gondolkodni. Pedig éppen erre van szükség. Más axiómák teljesen más rendszert határoznak meg, ahol semmit se számít, milyen egy ezektől különböző axiómákkal rendelkező világ.
Nem világos az álláspont, van tömeg nélküli részecske, vagy csak leírható? (szerintem ilyen nem lehet) Mit jelent az, ha csak leírható? Ez esetben miért próbálunk vele jelenségeket megmagyarázni?
A modellben van, és a modell működik. A valóság olyan amilyen, mi pedig modellezni próbáljuk, mert ez vált be. A modell axiomatikus gondolati konstrukció. Ennek az az előnye, hogy tisztán logikai úton messzemenő következtetésekhez lehet eljutni az axiómák alapján. Vagyis használni tudjuk a logikánkat, a matematikát, tudunk dolgozni vele.
Az axiómák azonban nem valamiféle "alapigazságok". Ezek csak meghatározzák a modellt. Hogy aztán a modell jól modellezi-e a valóságot, az egy teljesen más kérdés. Nyilván az a cél, hogy olyan axiómákat találjunk ki, amelyek olyan modellt határoznak meg, amely jó előrejelzéseket ad a valóságra. Vagyis passzol a megfigyelésekhez, kísérletekhez.
A fizika fejlődése során időnként új axiómarendszerekre kellett áttérni. Newtoné kitartott vagy kétszáz évig, aztán elég sokszor változtattak. Most ott tartunk, hogy a mikrovilágra a Standard Modell axiómarendszere adja a legjobb modellt, nincs ellentmondó kísérlet vagy megfigyelés. A nagy tömegek, nagy távolságok, a gravitáció modellezésére az Általános Relativitáselmélet axiómarendszere a legjobb ismert modell.
A kettő sajnálatos módon nem fér össze, nem lehet egyszerre érvényes. A Standard Modell nem kezeli semmi módon a gravitációt, sík Minkowski téridő van benne.
Mivel mindkettő olyan jól működik hogy nincs ismert ellentmondó kísérlet vagy megfigyelés, továbbá nem tudunk olyan kísérleteket, megfigyeléseket elvégezni ahol a nagyon nagy téridőgörbület jelentősen beleszólna részecskefizikai folyamatokba, nincs ami vezesse az intuíciót, hogy pontosan merre érdemes keresni a nagy egyesített elméletet. Próbálnak sokféle elméleti modellt kidolgozni, hátha azok alapján kísérleti lehetőségek is felmerülnek az igazolásra vagy elvetésre.
"Megkérdezhetnénk, hogy miért egyforma minden hidrogén atom - a válasz az atomszerkezet."
Nem.
Az nem válasz.
Az atomszerkezetre alapuló válaszodban ugyanis kimondatlanul van egy feltételezés, hogy minden proton és minden elektron egyforma. Miért azok?
Látod? Máris visszakaptuk az eredeti kérdést újra, azaz az atomszerkezetes válaszoddal valójában semmit nem válaszoltál meg.
Ugyanez az összes többi hozott példádnál elmondható.
"De akkor mindjárt jön a következő kérdés: miért véges az invariáns sebesség?
Mi korlátozza a fényt - és minden mást - abban, hogy egy bizonyos sebességnél gyorsabban haladjanak?"
Leírtam. A téridő geometriája.
Amúgy a problémát meg lehet közelíteni máshonnan is. A köznapi "sebesség" fogalom ugyanis hibás szemléleten alapszik: külön kezelt téren és külön kezelt időn. Ez a szemlélet tökéletesen jó volt akkor, amikor az állati őseinkbe az evolúció "bedrótozta" a mozgó dolgok kezelésének idegrendszeri szubrutinjait, hiszen csak olyan dolgokra kellett az idegrendszereket felkészíteni, amelyek jóóóóóval a fénysebességnél lassabban haladtak. Ebből ered, hogy az ember ösztönösen "sebességben" gondolkodik. És ha így gondolkodik, akkor jön az a probléma, hogy nem érti miért van legnagyobb sebesség?
Azonban a speciális relativitáselmélet megmutatta, hogy az ösztönös - józan paraszti ész szerinti - kezelése a térnek és az időnek (meg áttételesen a sebességnek is) alapjaiban hibás. Egybefüggő téridőben kell gondolkodni, abban pedig nem a sebesség a mozgások jellemző paramétere, hanem a RAPIDITÁS. Nem meglepő módon a dolgok rapiditása nullától a végtelenig terjedhet, amikor is az éppen végtelen rapiditású dolog a 3D térben fénysebességgel haladónak felel meg. Azért nem lehet a fénysebességnél gyorsabban haladni a 3D térben, mert ahhoz a VÉGTELENNÉL NAGYOBB rapiditás kéne. Az meg ugye nem lehetséges.
A tudomány nem foglalkozik a "miért?" kérdésekkel, mert az hiábavaló időpocsékolás lenne. A tudomány a "hogyan?" kérdésekkel foglalkozik.
Szerintem tudnál mondani néhány példát, amikor a "miért?" jellegű kérdés vezetett komoly felfedezésekhez.
Megkérdezhetnénk, hogy miért egyforma minden hidrogén atom - a válasz az atomszerkezet.
Azt is megkérdezhetnénk, hogy miért nem sugároz az atommag körüli elektron - a válasz a Schrödinger egyenlet.
De ne menjünk messzire: Miért nem tudták kimérni az éther sebességét? A válasz a speciális relativitás.
(Szerintem ez kissé nézőpont kérdése, hogy egy kérdést hogyan teszünk fel: Miért vs hogyan?)
Egyelőre jobb választ nem tudok a szimmetriaelveknél. Ha nincs kitüntetett koordinátarendszer (mert miért is lenne), akkor az invariáns sebesség független kell legyen a megfigyelőtől.
De akkor mindjárt jön a következő kérdés: miért véges az invariáns sebesség?
Mi korlátozza a fényt - és minden mást - abban, hogy egy bizonyos sebességnél gyorsabban haladjanak?
"Ha mozgok, miért múlik másképp az idő és miért zsugorodnak a méterrudak?"
Mert ilyen a téridő geometriája.
Egyrészt az idő nem független a tértől, hanem azzal együtt egy felbonthatatlan négydimenziós rendszert képez, másrészt pedig ennek a rendszernek a geometriája Minkowski-féle és nem Euklideszi. Míg az euklideszi térben igaz a "háromszög-egyenlőtlenség" (minden háromszög két oldalának össz-hossza nagyobb a harmadik oldal hosszánál), addig a minkowski térben egy "anti háromszög-egyenlőtlenség" igaz: egy háromszög két oldalának össz-hossza mindig rövidebb a harmadik oldal hosszánál.
"Valószínűleg a tér (illetve téridő) valamilyen tulajdonsága miatt kénytelen a fény így viselkedni."
Nem csak valószínűleg, hanem biztosan.
A "fénysebesség" nem a fény sebessége, hanem a téridő tulajdonsága: minden test sajátidőben mérve fénysebességgel halad a négydimenziós téridőben, ha viszont nincs nyugalmi tömege, akkor a világvonalának 3D térre vett vetületében is fénysebességgel halad (időben viszont nem mozog!). Aminek meg tömege is van, az a 3D vetületben a térben valami v<c sebességgel halad, plusz az idő irányban is előrefelé halad. A két vektor eredője meg a 4D téridőben kiad egy fénysebességű négyesvektort.
Nem mellesleg, minden dolog, aminek nincs nyugalmi tömege (pl. a gravitációs hullámok), azok a téridő 4D geometriájából eredően kutya kötelességgel fénysebességgel haladnak a 3D térben is.
"A relativitáselméletből az jön ki, hogy a tér valójában nem olyan, mint azt a hétköznapi életben (kis sebességeknél) tapasztaljuk. De miért? Mi lehet az oka?"
A tudomány nem foglalkozik a "miért?" kérdésekkel, mert az hiábavaló időpocsékolás lenne. A tudomány a "hogyan?" kérdésekkel foglalkozik.
A téridő négydimenziós és minkowski-geometriájú. Pont. Itt van vége a dolognak.
Hogy miért minkowski-geometriájú, azon agyaljanak hiábavalóan a filozófusok a hasonlóan hiábavaló kérdéseik mellet, hogy például "miért van bármi, ahelyett, hogy semmi se lenne?". Az emberek többségét megtéveszti az, hogy a szimbolikus nyelvünk van annyira rugalmas, hogy olyan kérdéseket is meg lehet vele fogalmazni, amire nincs semmiféle válasz. Aztán persze, ha az ilyen kérdésre a filozófiának nevezett agyalgás választ próbál keresni, nem fog találni semmit.
Nekem súlyosabb (mélyebb, alapvetőbb) problémáim vannak a relativitáselmélettel.
Szóval kezdjük talán az elején a dolgot.
Ha mozgok, miért múlik másképp az idő és miért zsugorodnak a méterrudak?
Kérdezhetem másképp is: miért állandó a fénysebesség?
Einstein valahogy az órák szinkronizálásával kezdte, és abból indult ki, hogy a fénysebesség minden vonatkoztatási rendszerben azonos. Ha ezt elfogadjuk, akkor le lehet vezetni az egészet. Márpedig elfogadjuk, mert ez a kísérleti tapasztalat. Viszont ezzel nem magyaráztuk meg a fénysebesség állandóságát.
Valószínűleg a tér (illetve téridő) valamilyen tulajdonsága miatt kénytelen a fény így viselkedni.
A relativitáselméletből az jön ki, hogy a tér valójában nem olyan, mint azt a hétköznapi életben (kis sebességeknél) tapasztaljuk. De miért? Mi lehet az oka?
(Visszajutottam ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán mi a tér és mi az idő.)
Úgy látom, eddig még nem lőttek agyon a fizkusok, így megláthatom a vita folytatását.
Nagyon korekt válaszok, amiket írtál, bár egyelőre kevés dologot értettem meg.
1-3. Most a 3D tér görbülete nem jelentős? A fénylehajlásról pedig 3D-ben beszéltünk eddig. A 3D-ben kör hogyan lehet egyenes a téridőben (magasabb dimenziószám mellett)? Milyen projkekció az, ami egy bolygó pályáját és a fény útját ugyanolyannak mutatja?
2. Itt valóban rajz kellene. 2D-ben egyszerűsítve, a négyzetrács vonalai a koordináta tengelyekkel párhuzamosak, ha valahova elhelyezünk egy tömeget, akkor a vonalak (amelyek az egyenes irányt kell, hogy mutassák) a tömeg felé kezdenek „sűrűsödni”. A görbült teret ugyanis úgy képzeltem el, hogy az euklideszi tér görbül meg.
4. Itt sajnos nem értem, hogy egy 3D gömb hogyan helyezkedhet el az euklideszi téren kívül, ill. attól függetlenül.
5-6. Nem világos az álláspont, van tömeg nélküli részecske, vagy csak leírható? (szerintem ilyen nem lehet) Mit jelent az, ha csak leírható? Ez esetben miért próbálunk vele jelenségeket megmagyarázni?
7. Feladom. (mások kedvéért: a magyarázat lényeg, hogy az atomok nem közvetlenül érintkezvén, elektromos hatások tartják egyben a kristályrácsot, így kvázi „merev” test nem létezik, az elmozdulás a mrevnek tartott testben is időkéséssel adódik tovább.) Ittmár csak az segítene, ha fekete lyuk szerűen tömör anyagből készülne a rúd, ahol a részecskék teljesen összeérnek. De ez már túl elméleti, nem akarok a türelmetekkel visszaélni, (pedig itt volna a nagy áttörés!!)
1,3:Azt hiszem itt van egy kis félreértes, ugyanis az általános relativitáselmélet szerint nem a tér görbült, hanem az egész négy dimenziós téridő. A bolygók pályái meg a fénysugarak is ebben a négydimenziós térben egyenesek, a háromdimenziós vetületük már nem feltétlenül. Természetesen a tér is görbül valamennyire, de ez első közelítésben elhanyagolható.
2:Itt nem értem a problémádat(talán ha valami rajzzal megvilágítanád), de az biztos, hogy a fekete lyuk körül nem végtelen a térgörbület, csak a közepén - ha egyáltalán van értelme a fekete lyuk közepéről beszélni:)
4:Amikor szűk térrészről beszélnek, akkor nem az euklideszi tér egy részhalmazáról van szó hanem egy kis görbületi sugarú, háromdimenziós gömbről, ami nem valamely nagyobb dimenziós térrészbe van beágyazva, hanem "csak úgy" létezik önmagában. Azt, hogy hogyan lehet elképzelni egy háromdimenzós gömböt már nehezebb elmesélni-de legalább definiálni pontosan lehet.
5:Lehet, hogy sok fizikus nem ért velem egyet, de a virtuális részecske csupán egy matematikai segédfogalom. Nagyon röviden: amikor egy kvantumos folyamat valószínűségét számoljuk, akkor bizonyos kifejezéseket "le lehet rajzolni": ezek a Feynman gráfok. A Feynman-gráfok azon vonalai, amelyeknek az egyik vége szabad, felelnek meg a kölcsönhatásban résztvevő részecskéknek. A belső vonalakat pedig szokás néha virtuális részecskéknek hívni. Annyi az alapja ennek az elnevezésnek, hogy a gráfok belső és külső vonalai - azaz a virtuális és valódi részecskék - majdnem minden tulajdonságukban hasonlítanak, csak annyi a különbség, hogy a valódi részecskék impulzusa és energiája között egy kényszer van. Ez a kényszer pedig nem más, mint a tömeg definitsége, vagyis hogy egy részecskéről meg tudom mondani, hogy mennyi a nyugalmi tömege.
Ami a tömeg nélküli részecskéket illeti semmi misztikus nincs benne, hiszen azt nagyon pontosan meg lehet mondani, hogy milyen tulajdonságaik vannak, milyen kölcsönhatásokban hogyan vesznek részt, stb.
6:A virtuális fotonok cseréje akármilyen távolságban létrejöhet, csak egyre ritkábban, a távolság négyzetével fordítottan arányosan.
7:Erre már válaszoltam én is, Mallow is, sajna ez a helyzet, ennél ravaszabb eszközt kell kitalálnod a fénynél gyorsabb kommunikációra.
