Он уходил, она молчала, А ей хотелось закричать: 'Постой, давай начнем сначала? Давай попробуем опять?' Не крикнула, не закричала Он уходил, она молчала... Он оглянулся у порога Свою решительность кляня. Хотел он крикнуть: 'Ради Бога, прости меня, верни меня!' Не крикнул и не подошел Она молчала, он ушел...
Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton, mért feledkeztél meg rólunk? Gyere el értünk és vigyél el minket, te csodálatos Révész, úgy várunk rád!
Ég és föld között itt áll a padlás, hol Kelet és Nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér, várjuk, hogy földre szállj.
Ég és föld között itt áll a padlás, értsd meg, amikor jelt adunk, ásd a kikötőt, itt vagyunk, várjuk, hogy ránk találj.
Nekünk a Föld már szomorú és idegen, nekünk az élet befejezett szerelem…
Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk…
Valahol, máshol, messze van a mi helyünk, mert nincs a földön, akit szeretünk…
Mert elment rég, aki jó volt még hozzánk.
Az égbolt nyitva áll, az nem lehet, hogy hiába várunk.
Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj!
Ég és föld között itt áll a padlás, hozzánk vezet a holdsugár, a titkos kikötő nyitva áll, várjuk, hogy ránk találj.
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, mert kell egy hely, hol emlékünk még élni fog.
Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad! Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap, Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad!
Ringasd el magad, ringasd el magad, Ha senki nincs ki elringasson, Ringasd el magad...
Elég nagy súly van a lelkemen, mégis azt hiszem, Ha tudnám, hogy miért, talán könnyebben elviselném. Túl a reménytelen éveken, aki visszanéz, Nem találja meg, amiért volt, amiért lett.
Ne is keresd többé, hogy miért! Ne is keresd többé, hogy miért! Ne is keresd többé, hogy miért! Miért, miért, miért?
Tudod, az életünk olyan, mint amilyennek képzeled. Tudod, az életünk egy dal, és ez a dal talán csak álom. Az ami szíven üt és felkavar, a szerelem s a szenvedély, Valami furcsa, édes fájdalom, de ez a dal mindennél többet ér. Hisz az életünk egy dal csupán, te csak a szíveddel hallod a hangját, Hisz az életünk csak álom, és mi oly anyagból vagyunk, mint álmaink.
Egyszer volt, holnem volt, volt még tengely a Föld kerekén. Egyszer volt, holnem volt, volt még út is az égen. Egyszer volt, holnem volt, volt még ember a Föld szekerén. Egyszer volt, holnem volt, volt még élet a Földön. Egyszer volt, holnem volt, volt még dallam a földön túl...
Kívánj most hármat Egy jó nagyot Hármat kívánhatsz De csak én vagyok Találkozhatsz velem az út végén Mond meg ki vagy Veszel, vagy eladsz Megfizethetsz mindenért
Túl közel vagy már Nem találhatsz rám Te olyan vagy, mint én Szólj, ha elmentél Szép vagy nagyon, Ha úgy akarom Megfizethetsz mindenért A béka szólt: királylány csókolj nagyon Királyfi lennék, ha most hagyom
Találkozhatsz velem az út végén Mond meg ki vagy Veszel, vagy eladsz Megfizethetsz mindenért Túl közel vagy már Nem találhatsz rám Te olyan vagy, mint én Szólj, ha elmentél
Én csináltam, és naná, hogy segített. Ami kellett, azt elpakolta a dobozba, ami nem, azt előszedte mind. :) Az ollót visszavitte a fiókba, miközben másodpercenként kellett. :)
Lépj át az éjszakán, és repülj csak tovább! Csak még egy perc, csak még egy szó, csak egyszer élünk, ez jár nekünk! Csak még egy könny, csak még egy dal, s utána repülünk!
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát, Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált. Bemegy a városba a vasorrú bába, Fellép a TV-ben - kell a pénz kalácsra.
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Nagymamához indul kosárral Piroska, Ismeri a mesét, de vágyik a tilosba, Mondja a rókának: - Milyen szép a farkad, A farkas fejére varázsoljunk szarvat!
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Itt jön Lúdas Matyi, libáját megette, Hátrányos helyzetű, nem jár egyetemre, Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyenge, Akárki meglássa, színész lesz belőle.
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Igyekszik Ljudmilla, átvág a tisztáson, Átugrik könnyedén egy alvó partizánon, Aknamezőn szökell, le sem ér a lába, Furfangos Nyesztyerka barlangjába várja.
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Bujdosó menekül, recsegnek az ágak, Táguló szemében ott szűköl az állat. Meztelen emberek sírgödrüket ássák, Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.
Mesél az erdő, mesél az erdő... Mesél az erdő, mesél az erdő...
Évek szállanak a nyári fák alatt, Oly vidám az élet. Boldog dallama...
Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
