A múltkor nekem is eszembe jutott, utánanéztem, és létezik még a Rétisas Vendéglő. Pár sört legurítottunk ott annak idején és jó volt a kaja is.

 

Mennyire más ma már, így negyven felett visszagondolni. Annó hogy be voltunk tojva egyik - másik tanártól. Pl. Ilkeinél is, ha vele volt óránk, nem a teremben vártuk, hanem kettes sorban a fal mellett az ajtónál. Néma csendben álltunk, aztán egyszer csak megjelent a folyosón: "Indulhat ez eleje!" - mondta és csak akkor vonultunk be. Hogy így kell várni őt, semmi elő nem írta, senki nem mondta, hogy ki találhatta ki? Mai ésszel a franc ácsorogna ott. 

 

Magyarázataira, előadásaira nem is nagyon emlékszem, csak a számonkérés, hatosfogat,"röpöt", hatféle, különféle színű és talpas egyesek, meg a szívatás. Nyugodjon békében, biztos valaki őt is siratja, de nem volt egy hatékony tanár, egy érdekes személyiség, aki ebben élte ki magát, hogy kis tacskó kamaszokat szívatott. 

 

És itt nem arról van szó, hogy Ilkei túl sokat követelt volna, mert pl.  Tóth Péter tanár urat nagyon bírtam, pedig ő sem volt egyszerű, de sugárzott belőle, hogy imádja amit csinál, azok a táblarajzok, színes krétával, vonalzóval, körzővel, később a főiskolán is ritka volt, olyan órákat tartott. Állítom a mai napig gondolok rá, amennyi a műszaki élethez közöm van, az akkor alapozódott meg. Egyszer dumáltam az óráján, észrevett:

 

-...Mester! Jöjjön csak a táblához, itt beszéljen ha valami mondanivalója van!

 

Na, mondom, ez bukó, egy büntető feleltetés, ebből jól kijönni nem lehet. De lehetett. Tudtam az anyagot aránylag jól, adott egy négyest - ez nála igen jó osztályzat volt. Beírta a négyest: 

 

- Menjen a helyére és ne szövegeljen az óra alatt!

 

Ilyen egy igazi tanár.