"Ha mozgok, miért múlik másképp az idő és miért zsugorodnak a méterrudak?"

 

Mert ilyen a téridő geometriája.

 

Egyrészt az idő nem független a tértől, hanem azzal együtt egy felbonthatatlan négydimenziós rendszert képez, másrészt pedig ennek a rendszernek a geometriája Minkowski-féle és nem Euklideszi. Míg az euklideszi térben igaz a "háromszög-egyenlőtlenség" (minden háromszög két oldalának össz-hossza nagyobb a harmadik oldal hosszánál), addig a minkowski térben egy "anti háromszög-egyenlőtlenség" igaz: egy háromszög két oldalának össz-hossza mindig rövidebb a harmadik oldal hosszánál.

 

"Valószínűleg a tér (illetve téridő) valamilyen tulajdonsága miatt kénytelen a fény így viselkedni."

 

Nem csak valószínűleg, hanem biztosan.

 

A "fénysebesség" nem a fény sebessége, hanem a téridő tulajdonsága: minden test sajátidőben mérve fénysebességgel halad a négydimenziós téridőben, ha viszont nincs nyugalmi tömege, akkor a világvonalának 3D térre vett vetületében is fénysebességgel halad (időben viszont nem mozog!). Aminek meg tömege is van, az a 3D vetületben a térben valami v<c sebességgel halad, plusz az idő irányban is előrefelé halad. A két vektor eredője meg a 4D téridőben kiad egy fénysebességű négyesvektort.

Nem mellesleg, minden dolog, aminek nincs nyugalmi tömege (pl. a gravitációs hullámok), azok a téridő 4D geometriájából eredően kutya kötelességgel fénysebességgel haladnak a 3D térben is.

 

"A relativitáselméletből az jön ki, hogy a tér valójában nem olyan, mint azt a hétköznapi életben (kis sebességeknél) tapasztaljuk. De miért? Mi lehet az oka?"

 

A tudomány nem foglalkozik a "miért?" kérdésekkel, mert az hiábavaló időpocsékolás lenne. A tudomány a "hogyan?" kérdésekkel foglalkozik.

A téridő négydimenziós és minkowski-geometriájú. Pont. Itt van vége a dolognak.

Hogy miért minkowski-geometriájú, azon agyaljanak hiábavalóan a filozófusok a hasonlóan hiábavaló kérdéseik mellet, hogy például "miért van bármi, ahelyett, hogy semmi se lenne?". Az emberek többségét megtéveszti az, hogy a szimbolikus nyelvünk van annyira rugalmas, hogy olyan kérdéseket is meg lehet vele fogalmazni, amire nincs semmiféle válasz. Aztán persze, ha az ilyen kérdésre a filozófiának nevezett agyalgás választ próbál keresni, nem fog találni semmit.