-3. Most a 3D tér görbülete nem jelentős? A fénylehajlásról pedig 3D-ben beszéltünk eddig. A 3D-ben kör hogyan lehet egyenes a téridőben (magasabb dimenziószám mellett)? Milyen projkekció az, ami egy bolygó pályáját és a fény útját ugyanolyannak mutatja? 

 

A téridőben a pálya nem kör, hanem egy nagyon de nagyon elnyújtott spirál, mivel ct sokkal nagyobb mint vt. Ebből  úgy csináltunk "kört", hogy a sokkal nagyobb ct-t kiszedtük belőle azzal, hogy a ct tengely mentén levetítettük a térszerű dimenziókra.

 

4. Itt sajnos nem értem, hogy egy 3D gömb hogyan helyezkedhet el az euklideszi téren kívül, ill. attól függetlenül. 

 

Ez szerintem csak úgy megy, ha különféle axiomatikus rendszerekkel foglalkozik az ember. Meg kell szokni, hogy csak a rendszert felépítő axiómák számítanak, a rendszer minden tulajdonságát ezek határozzák meg, semmiféle egyéb tulajdonságuk nincs. Mivel van egy belénk idegződött modell is, amihez elég jól passzol az euklideszi axiómarendszer a független idővel kiegészítve, elég nehéz ezt a képet semmibe venni, ha más axiómarendszerben kell gondolkodni. Pedig éppen erre van szükség. Más axiómák teljesen más rendszert határoznak meg, ahol semmit se számít, milyen egy ezektől különböző axiómákkal rendelkező világ. 

 

Nem világos az álláspont, van tömeg nélküli részecske, vagy csak leírható? (szerintem ilyen nem lehet) Mit jelent az, ha csak leírható? Ez esetben miért próbálunk vele jelenségeket megmagyarázni? 

 

 

A modellben van, és a modell működik. A valóság olyan amilyen, mi pedig modellezni próbáljuk, mert ez vált be. A modell axiomatikus gondolati konstrukció. Ennek az az előnye, hogy tisztán logikai úton messzemenő következtetésekhez lehet eljutni az axiómák alapján. Vagyis használni tudjuk a logikánkat, a matematikát, tudunk dolgozni vele.

Az axiómák azonban nem valamiféle "alapigazságok". Ezek csak meghatározzák a modellt. Hogy aztán a modell jól modellezi-e a valóságot, az egy teljesen más kérdés. Nyilván az a cél, hogy olyan axiómákat találjunk ki, amelyek olyan modellt határoznak meg, amely jó előrejelzéseket ad a valóságra. Vagyis passzol a megfigyelésekhez, kísérletekhez.

A fizika fejlődése során időnként új axiómarendszerekre kellett áttérni. Newtoné kitartott vagy kétszáz évig, aztán elég sokszor változtattak. Most ott tartunk, hogy a mikrovilágra a Standard Modell axiómarendszere adja a legjobb modellt, nincs ellentmondó kísérlet vagy megfigyelés. A nagy tömegek, nagy távolságok, a gravitáció modellezésére az Általános Relativitáselmélet axiómarendszere a legjobb ismert modell.

A kettő sajnálatos módon nem fér össze, nem lehet egyszerre érvényes. A Standard Modell nem kezeli semmi módon a gravitációt, sík Minkowski téridő van benne.

Mivel mindkettő olyan jól működik hogy nincs ismert ellentmondó kísérlet vagy megfigyelés, továbbá nem tudunk olyan kísérleteket, megfigyeléseket elvégezni ahol a nagyon nagy téridőgörbület jelentősen beleszólna részecskefizikai folyamatokba, nincs ami vezesse az intuíciót, hogy pontosan merre érdemes keresni a nagy egyesített elméletet. Próbálnak sokféle elméleti modellt kidolgozni, hátha azok alapján kísérleti lehetőségek is felmerülnek az igazolásra vagy elvetésre.