Ahgy az Előzményben írtam: "Megkezdődött, és..." - az idei kamara.hu is! Vártuk.
.
A mostani téma Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regénye, illetve ez a fajta játék. Még a tavalyi témahirdetés után másoltam be a vonatkozó verseket, amit ide is beemelek:
[fidelio] mindegy 2017.11.21
.
Lezajlott az idei kamara.hu sorozat, újabb dalokkal, dalciklusokkal, és már készülhetünk a jövő évire, amelynek mottója Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regényével lesz kapcsolatos.
A kötet volt a fő oka annak, hogy három évvel később (1946-ban) Hermann Hesse kapta az Irodalmi Nobel-díjat.
Kíváncsi voltam, hány verset másoltam már be e témába a sokoldalú és termékeny irodalmár/képzőművész számos kötetében megjelent költeményeiből, amelyek között sok foglalkozik a zenével vagy éppen a csenddel, esetleg a magányosok zenéjével, belső hangjaival. Például...
Az alábbi linken vannak ismétlések is, de most beemelek újakat is, főleg a rengeteg megzenésített verséből.
.
Ősz van, a gondolatokat ébresztő és egészségmegőrző gyalogtúrák időszaka, így egy ide vonatkozó kötetből (Gyalogtúra ősszel; 1906) vettem a következő verset:
.
Im Nebel
.
Seltsam, im Nebel zu wandern!
Einsam ist jeder Busch und Stein,
Kein Baum sieht den andern,
Jeder ist allein.
.
Voll von Freunden war mir die Welt,
Als noch mein Leben licht war;
Nun, da der Nebel fällt,
Ist keiner mehr sichtbar.
.
Wahrlich, keiner ist weise,
Der nicht das Dunkel kennt,
Das unentrinnbar und leise
Von allen ihn trennt.
.
Seltsam, im Nebel zu wandern!
Leben ist Einsamsein.
Kein Mensch kennt den andern,
Jeder ist allein.
.
.
A verset majdnem százan zenésítették meg (többségében énekhangra és zongorára), köztük a magyar Frid Géza is. Közülük a legérdekesebb az igen összetett 8. Penderecki-szimfónia, amelyben több költő verseiből válogatva szólaltatják meg meg az Elmúlás dalait A Vergänglichkeit (Mu/úlandóság/ is Hesse-versre készült. Ebből a szimfóniából az ide illő.
A teljes szimfónia pedig két részletben erről a linkről.
.
.
Ködben
.
Különös a ködben vándorolni!
Magányos bokrok és kövek között,
Egy fa sem látja szomszédját,
Mert ködbe öltözött.
A világ barátaimmal volt tele,
Amíg fénylett az életem,
Most, hogy a köd leszállt,
Nem lát meg senki sem.
Bizony bölcs nem lehet senki,
A sötétet ki nem ismeri,
Amely lepelként, halkan
Más elől elfedi.
Különös a ködben vándorolni!
Magány az életünk,
Senki sem ismeri a másikat,
Mind egyedül megyünk...
.
/Winkler András fordítása/
.
.
Majd keresek továbbiakat is.
[fidelio] mindegy 2013.04.07
.
Veress Sándor 1977-78-ban írt Hermann Hesse (1877-1962) 5 versére, illetve szövegére egy dalciklust Das Glasklängespiel (Az üveghangjáték) címmel (vegyeskarra és kamarazenekarra), és ezt 1987. március 14-én mutatták be Bernben. A versek, ill. a szöveg a következők:
1. I. madrigál ( Az (1942-es) üveggyöngyjáték c. regénye alapján
2. Antifona (Templom - A San Clemente ciprusai)
3. Canzonetta (Kis ének)
4. II. madrigál (Ködben)
5. Korál (Magányos éjszaka)
Egyet beírok:
Die Zypressen von San Clemente
Wir biegen flammend schlanke Wipfel im Wind,
Wir schauen Gärten, welche voll Frauen sind
Und voll Spiel und Gelächter. Wir schauen Gärten,
Wo Menschen geboren und wieder begraben werden.
Wir sehen Tempel, welche vor vielen Jahren
Voll von Göttern und voll von Betenden waren.
Aber die Götter sind tot und die Tempel sind leer
Und im Grase liegen gebrochene Säulen umher.
Wir sehen Täler und sehen silberne Weiten,
Wo Menschen sich freuen, müde werden und leiden,
Wo Reiter reiten und Priester Gebete sagen,
Wo Geschlechter und Brüder einander zu Grabe tragen.
Aber des Nachts, wenn die großen Stürme kommen,
Werden wir traurig und bücken uns todbeklommen,
Stemmen die Wurzeln angstvoll und warten leise,
Ob der Tod uns erreiche, oder vorüberreise.
/1919/
A verset Richard Maux (1893-1971) is megzenésítette az eredeti címmel 1926-ban, inkább magas szólóhangra és zongorára (op. 181, az Olasz utazás 5. dalaként).
A San Clemente ciprusai
A szélben karcsú koronánk csúcsa lobog;
alattunk kertek, és bennük daloló asszonyok
és játék és nevetés. Mi nézzük a kertet,
hol emberek születnek s embereket temetnek.
Templomokat látunk, melyek ezelőtt sok-sok évvel
istenekkel voltak tele, meg ájtatos néppel;
de az istenek már halottak, és pusztán kongnak a templomok,
s inda takarja a fűben a lezuhant oszlopot.
Alattunk völgyek és ezüstös távolok ragyognak,
hol emberek örülnek, szenvednek, fáradoznak,
lovasok lovagolnak, pap zengedez kegyes igéket,
testvér testvért tesz sírba, és nemzedék nemzedéket.
De éjjel, ha zúgva föltámad a szél a tetőn,
elfog a bánat, s lehajtjuk fejünket remegőn,
görcsösen megfeszül gyökerünk, s várjuk csöndben,
lesújt-e ránk a halál, vagy komoran tovaröppen.
/Rónay György fordítása/
[fidelio] mindegy 2017.11.25
.
Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényének verseit, a szerző által kreált Josef Knecht Magister Ludi hátrahagyott írásai között Vajda Endre fordította magyarra. A tanuló és egyetemi hallgató Szolga-mester, alias Hesse 13 verse a következő, köztük a szimbolikus játékra utalók:
Panasz
Előzékenység
De titkon szomjasak
Betűk
Egy régi bölcselő olvasásakor
Az utolsó üveggyöngyjátékos
Bach egy toccatajához
Egy álom
Szolgálat
Szappanbuborékok
A Summa contra Gentiles olvasása után (Aquinói Szent Tamás kb. 750 éves könyve)
Lépcsők
Üveggyöngyjáték
.
Az eredetiek, amelyekből a játékosakat lejjebb kiemeltem, fordításukat bemásoltam:
.
A magyarban vastagítottat vissza lehet idézni a linkről.
Nem véletlen, hogy a játék nem csak a testi és szellemi szórakozásra utal, hiszen pl. az előadóművészeket, köztük a muzsikusokat és zenei eseményeket is játékosnak, illetve játéknak nevezik, ahogy számos író, képző-, ipar- és építőművész is sok esetben játszik a tárgyával, eszközeivel, ezáltal éppen érdekesebbé, értékesebbé téve alkotását.
Sőt, maga a legnagyobb művész, a Természet is tele van játékkal, a felhőkével, a vizekével-hullámokéval, tüzekével, sugaraival és fényeivel stb., sajnos némelykor mi is csak játékszernek érezhetjük magunkat.
.
.
Der letzte Glasperlenspieler
Sein Spielzeug, bunte Perlen, in der Hand,
Sitzt er gebückt, es liegt um ihn das Land
Verheert von Krieg und Pest, auf den Ruinen
Wächst Efeu, und im Efeu summen Bienen.
Ein müder Friede mit gedämpftem Psalter
Durchtönt die Welt, ein stilles Greisenalter
Der Alte seine bunten Perlen zahlt,
Hier eine blaue, eine weiße faßt,
Da ein große, eine kleine wahlt
Und sie im Ring zum Spiel zusammenpaßt.
Er war einst groß im Spiel mit den Symbolen,
War vieler Künste, vieler Sprachen Meister,
War ein weltkundiger, ein weitgereister,
Berühmter Mann, gekannt bis zu den Polen,
Umgeben stets von Schülern und Kollegen.
Jetzt blieb er übrig, alt, verbraucht, allein,
Es wirbt kein Jünger mehr um seinen Segen,
Es lädt ihn kein Magister zum Disput;
Sie sind dahin, und auch die Tempel, Bücherein,
Schulen Kastaliens sind nicht mehr... Der Alte ruht
Im Trümmerfeld, die Perlen in der Hand,
Hieroglyphen, die einst viel besagten,
Nun sind sie nur noch bunte gläserne Scherben.
Sie rollen lautlos aus des Hochbetagten
Händen dahin, verlieren sich im Sand...
.
.
.
Az utolsó üveggyöngyjátékos
.
Keze játékkal, gyönggyel van tele,
Görnyedten ül, az ország körül'e
Had- s pestisdult, romjait benőtte
A repkény, zümmögő méhek közötte.
A tespedő békébe hullt világból
Lefojtott zsoltár búg, halk aggastyánkor.
A vén számlálja tarka gyöngyeit,
Itt egy fehérre, ott egy kékre lel,
Majd egy nagyot választ, majd egy kicsit,
S a játékhoz gyűrűvé fűzi fel.
Nagy volt egykor, jelképtornán ha játszott,
Sok művészetben, sok nyelvben volt mester,
Világ vándora világismerettel,
Bejárta híre országot-világot.
Szavára hajdan Tanítvány és társ várt.
Maga maradt most, elaggott, kopott,
Ifjú jelölt ma már nem kér tőle áldást,
Nem hívja magiszter vitára őt;
Már nincsenek, sem a könyvtárak, templomok,
Kasztáliában nincs iskola...Rommezők
közt ül az agg, kezében gyöngyei,
Hieroglyphek, egykor sokat mondtak,
Ma már nem többek tarka üvegcserepeknél,
Hullnak halkan a nagykorra jutottnak
Kezéből, lent a homok elnyeli...
.
/Vajda Endre fordítása/
.
.
.
Das Glasperlenspiel
Musik des Weltalls und Musik der Meister
Sind wir bereit in Ehrfurcht anzuhören,
Zu reiner Feier die verehrten Geister
Begnadeter Zeiten zu beschwören.
Wir lassen vom Geheimnis uns erheben
Der magischen Formelschrift, in deren Bann
Das Uferlose, Stürmende, das Leben
Zu klaren Gleichnissen gerann.
Sternbildern gleich ertönen sie kristallen,
In ihrem Dienst ward unserm Leben Sinn,
Und keiner kann aus ihren Kreisen fallen
Als nach der heiligen Mitte hin.
/1933/
.
.
Többen megzenésítették, főleg énekhangra és zongorára/kamarazenekarra, de van a capella /férfi kórusra írt/ változata is.
.
.
.
Az üveggyöngyjáték
.
A Mind zenéje s Mesterek zenéje
Hallgatására készülünk ma itt fel,
Megidézni a tiszta ünnepélyre
Áldott korokat nagy szellemeikkel.
.
Emeljen minket mágikus jelképek
Titka, formuláik igézetén
A parttalan, a viharzó, az élet
Hasonlat lett, gyémántkemény.
.
Csillagzatként kristályos hangot adnak,
Szolgálatukban teljesül a lét,
És köreikből senki sem zuhanhat
Máshova, mint a szent Közép.
.
/Vajda Endre fordítása/
.
.
És ez még csak az előzmény: a remek sorozat tegnap folytatódott, a hangulat kitűnő, hála a szerzőknek (Beethoven, Ligeti, J. Haydn, Bartók) és a kiváló előadóknak... gyöngyözően játszó zongoristákkal és kitűnő vendégeikkel!
.
Előzmény: [fidelio] mindegy (7009)
