Sziasztok. Mint ahogy nickem is jelzi, talán itt az idő számomra is. Már egy ideje a feleségemmel sehogy nem vagyunk. Se szerelem, se szex, csak együtt élünk és nevelünk két kiskorú gyermeket. A mi kapcsolatunk már nem érdekel. Napi szinten durva viták. Szóval nem miatta, a gyerekek miatt szeretnék azt hiszem váltani. Olyan értelemben, hogy úgy érzem, a feleségem veszélyes a gyerekekre. Napi szinten bántja őket. Csípések, harapások, véraláfutások. Ellöki, belerúg és így tovább. Ha véletlen rálépnek a lábára, direkt visszaadja, ha meglökik, ő is taszít a gyereken. És a játékból is gyakran sírás lesz. Mintha mindig mindenben le akarná a gyerekeket győzni. Soha nem engedi meg, hogy egy kidobóban, fogócskában, bújócskában a gyerek győzzön, mert állítása szerint a felnőtt ügyesebb és ezt meg kell tanulnia a gyereknek, hogy ő nem lehet ügyesebb és mindig alul fog maradni. De egy esti birkózásnak sírás a vége, mert a gyerek véletlenül megszorította, belekapott a szemébe, és ilyenkor valahogy vissza kell adni. Mert nehogy már a gyerek bántsa az anyját. Egyik gyerkőc szorosabb felügyeletre szorul, mert van egy betegsége, de ha elviszi a szüleihez őket (pont akkor, amikor nekem dolgoznom kell), akkor nem egyszer kiderül, hogy elment a barátnővel ide-oda éjjel, a mama meg a papa meg semmit nem tudott elsajátítani a betegségről és kezeléséről évek alatt. Ilyenkor talán csak a szerencsén múlik, hogy nem lesz baj. Vagy nem egyszer elfelejti beadni a gyógyszert a gyereknek ha ő van velük. Szóval úgy gondolom, hogy ideje lenne bizonyítékokat gyűjteni. De vajon ezeket elfogadják-e majd? És mit? Hangfelvétel egy szokásos üvöltözős, hülyézős, barmozós reggelen suli előtt? Videó, hogy arra érek haza, hogy alszik, miközben a gyerekek tök egyedül a házban.  Nem tudok azzal se mit kezdeni, hogy úgy élünk, mintha én itt se lennék. Ő úgy dönt, hogy holnap a gyerekert nem viszi iskolába. Ő úgy dönt, hogy beiratja egy szakkörre. Ő úgy dönt, hogy iylen-olyan sportra járatja. Már csak a tényekkel találkozok, semmi megbeszélés. Ilyenkor mindig az a szöveg, hogy ő az anyja és egy anya ösztönösen tudja, mi a jó a gyereknek. De mindkettő leesett a pelenkázóról nála, szóval vannaik ilyen durva dolgok is. Hogy nem takarít, hogy a kertben nem csinál semmit, hogy alig főz, hogy a konyha úszík, az csak a sokadik gondom ezek mellett. Hogy napi szinten megaláz? Erre mit mondjak. Amikor éppen csak egy állásom volt, akkor megjegyezte, hogy nem férfi aki csak ennyit és annyit hoz haza. Persze lett újra második állásom, akkor pedig többet lehetnék itthon. De azért jó volt a pénz. Most megint egy állásom van, minap megkaptam, hogy egy férfi legalább 400-500 ezret hoz haza. A gyerekek után járó pénzt maga költi, és szinte azonnal, amikor utalják. Ilyenkor van mindig 30-40 ezerért új cipő, kabát, táska, harisnya...rezsit kapcsolatunk óta én fizetem, két hitelünk is van, az is az én számlámról megy. Még mielőtt a gyermekeimnek nem lesz nagyon rossz és én sem megyek rá, váltanom kellene. Csak hát azt most tudom, hogy vissza fog költözni a szülőkhöz ha válunk, én meg utazzam el a kéthetenkénti 2 nap felét ha látni akarom őket. Amennyiben mégsem tarthatom meg a gyerekeket. Már beilleszekdtek itt a suliba, itt vannak barátok is. De neki ez biztos nem számítana. Menne. Mert hiányzik amúgy is a szülőváros levegője. Nem vicc, ezt már megkaptam. Amikor felvetette, hogy már pár éve itt éltünk, ahol, most ugyanennyi időre költözzünk oda, és aztán megint vissza. Biztos mindannyian elmondtátok már magatokban, hogy ha ne lennének a gyerekek, nem volna nehéz döntés. Most én vagyok ebben a helyzetben. Egyelőre még nem látom a végét a történetnek, miként az első lépést se tettem meg még.