Lényegében OFF

Befejezem, ha már így szóbakerült, bár tényleg a kultúrába való téma. De ha egyszer ott nincs rá igény... :-) Szóval Benvenuto Cellini pl. jó művész volt, pápák és hercegek számára készítette szobrait és ékszereit. De emlékiratai szerint mégsem volt boldog ember. Michelangelo és Raffael kortársa volt, és az lett a sorsa, hogy hozzájuk szeretett volna hasonlítani. Mert Cellini volt olyan jó művész, hogy felismerje, amazok — ti. az igazi nagy művészek — mennyivel az ő szintje felett állnak. Azért neki is jutott munka, méghozzá remekül fizetett munka, csak persze jobban meg kellett alkudnia a megrendelők izlésével. Viszont keserű ember lett, egész életében bizonyítani akart.

Szabó István is kitűnő művész, de mintha benne is lennevalami Cellini keserűségéből. Nehéz lehet Fellini és Bergmann kortársának lenni. Szabó tudja ezt, és ő — megkülönböztetésképpen — mindig is tipikusan budapesti művész akart lenni, korának ábrázolója. Nehéz sors ez Kelet-Középeurópában. De Szabónak még ebben az összehasonlításban sincs könnyű dolga, mert Andrzej Vajda bebizonyította, keleteurópai, gyökereihez hűséges művész is lehet egyenrangú a legjobbakkal. És aki látta a Csatornát, a Mennyegző-t, a Márványember-t vagy Az igéret földjé-t, soha nem felejti el, hol van Lengyelország, mit jelent lengyelnek lenni. (a felsorolás ma is úgy hangzik számomra, mintha Napóleon győztes hadjáratait sorolná valaki)

Szabó filmjeit nézve más a helyzet. Ő visszafogott valaki, nem hasány művész, és mesterségbeli tudását sokan nagyobbra tartják, mint eredetiségét, magával sodró erejét. De korántsem jogos őt Cellinihez hasonlítani [1]. Nekem — mint moziba már alig járó magyar átlagnézőnek — ha azt mondják "magyar filmművészet"- hát nem Szabó István jut először az eszembe. De egy mai külföldinek talán igen [2] Ez egy helyzet, amit minden okos ember a saját elönyére használhat ki.

Az országképet akkor javítjuk, ha megtapsoljuk Szabót. Mert nálunk fair play van. Ha a filmben vannak is esetleg negativ felhangok, azokat szvsz tapintatból nem illik ilyenkor észrevenni (még ha esetleg meg is pukkad bele a müvész:). És tény, hogy Magyarországra sokan azért figyeltek fel, mert az ő filmjeit látták a moziban. Az Uszkárdíj pedig nem nekünk — kis orsazágnak — szóló üzenet. Minden díjjal valaki saját magát, a saját izlésvilágát ünnepli. Hogy ez az Uszkárdíjnál pontosan hogy van, azt én nem tudhatom, de végül is, tesmond, miért lenne ez másképp?

Üdv

szalonna

[1] Cellini technikai zseni volt, akinek szoboröntési technikáját tudtommal ma is használják.
[2] Hacsak nem gondol mondjuk a Korda fivérekre, a Casablancára, a Cukorokra, A Deer Hunterre, ha megeurópai az illető, akkor pl. Jancsóra, Mészáros Mártára— hadd ne soroljam. Szabónak — 1-2 uszkár ide-vagy-oda — itt is nehéz a pálya. Ettol viszont szvsz kaphat valaki akkora depressziót, hogy — ki tudja_ — a végén még zseniális film kerül ki a keze közül.. elvégre a Svejkben is belehalt valaki abba, hogy tüdőbajt szimulált... :-)

Lényegében ON