Akkor most a filmről.
A film maga nagyon tetszett, érdekes jól megcsinált, végig lekötötte a figyelmemet, észre sem vettem, hogy három órás.
Valóban kissé egyoldalúan ábrázolta az eseményeket, de ezt nem igen lehet felróni a filmnek, hiszen végül is egy zsidó család történetét dolgozta fel. Más kérdés, hogy miért csak erre a szempontra van kereslet, nem kiáltanák-e ki rögtön antiszemitának azt, aki más szemszögből közelít a kérdéshez, miért nem lehetett egy olyan tehetséges rendezőt megnyerni a Honfoglalás filmnek, mint Sz. I., miért csak egy olyan tehetségtelen balfasz, mint Koltay vállalta el. De ez mind offtopic.
Megdöbbentő és megrendítő volt látni Ignác és Iván hazaszeretetét és azt, hogy Ivánt ez sem védte meg attól az őrülettől, ami annak idején tombolt. Számomra ez volt a film igazi tanulsága. Az, hogy a nemzetből senkit nem rekeszthetünk ki, aki ide akar tartozni!
Sajnos a film végső kicsengése számomra nem ez volt. Hanem épp ellenkezőleg. Semmi asszimiláció, különböztessük meg magunkat, nem magyarok vagyunk, hanem zsidók. Csak remélni tudom, hogy nem ez az általános nézet zsidó honfitársaink között.
Trianon valóban hiányzott a történetből, különösen, hogy mint már említette valaki, Ignác személyiségéhez nagyon passzolt volna a trianoni sokk. Főleg, hogy nem igazán jött át a filmből, hogy a monarchia toleráns, befogadó légköre mitől változott meg oly hirtelen, hogy a fiatal Ivánt torkának kardot szorítva alázzák meg zsidó mivoltában iskolatársai. Ez, együtt azzal, hogy még az AVO-sok is zsidó volta miatt üldöznek embereket azt az üzenetet hordozza, hogy történhet itt bármi, kerülhet bárki hatalomra, jöhetnek-mehetnek rendszerek, a zsidókat itt Magyarországon mindig üldözik. Ami nem igaz.
Ennek ellenére úgy érzem ez egy fontos film. Remélem elindít egy egészséges párbeszédet történelmünknek erről a részéről és végül visszatér az a befogadó/alkalmazkodó légkör, ami a Monarchiát jellemezte.