Most már én is láttam a filmet. Addig nem volt kedvem hozzászólni ehhez a témához, bár ezzel a furcsa, tartózkodó, deviáns magatartással nyilván nevetségessé váltam. Olyan jól elvitatkoztak itt sokan valamiről, amiről gőzük nincs.
Szóval a Napfény íze. Szép film, olyan ritkán mondhatjuk el ezt mostanában filmekről. Olyan ritkán mondhatjuk el ezt mostanában bármiről. Szép. A meleg barna színek, a csodálatosan fotografált arcok, ez a gyönyörű Budapest.
Szép film és jó film is. Nagyon jó. Olyan ritkán van részünk igazi jó dolgokban manapság, olyan ritkán nyugtathatjuk a pillantásunkat szép dolgokon, olyan ritkán forgathatunk az ujjaink között valamit, amit jó érzés tapintani, jó érzés látni, mert szép, mert remekmű.
Meg kell még egyszer néznem a Napfény ízét, mert sok mindent nem láttam még benne, vagy sok mindent nem volt időm eléggé megfigyelni.
Akinek szüksége van a szépségre, a melegségre és az emberségre - az nézze meg Szabó István: A napfény íze című filmjét. A többi pedig vitatkozzon róla.