Megpróbálom másként. A film művészet. (Fimművészet.) A művészet két oldalról is szubjektív kategória. Az alkotó(k) és a befogadó(k) oldaláról egyaránt.
A Napfény íze rám (mi fontosabb ennél, egy szubjektív esemény miján?) a következő hatással volt: szép, - fotográfia, hang -, érzelmileg megfogott és napok óta a hatása alatt vagyok, elgondolkoztatott és elgondolkoztat. Végiggondolásra késztetett a "megfelelésről", a megalkuvásaimról, a harcaimról, a vereségeimről és a győzelmeimről. A hitemről és a hitetlenségemről. A múltamról és a gyerekeim jövőjéről. Az életemről.
A fentieket nem sűrűn teszi meg velem film, főleg nem manapság.
Mit kérhetek rajta számon? Hogy három órában nem teljes száz évet kockázott ki napról napra? Hogy nem felelt meg maradéktalanul mindekinek? ("Megfelelés" :-) erről szólt a film...)
Nem, nekem elég annyi, hogy szeretem és újra látni akarom. Igénytelen vagyok?
Csak azt szeretném jelezni, hogy olykor erőltetett elvárásokat támasztunk, pusztán a mondanivágyás okán.