Kedves Zöldász!
A külön kiemelt idézetnek van egy nagy baja. Az, hogy Radnóti meghalt, mielőtt még az asszimiláció képtelen voltának kérdése felmerülhetett volna. A magam részéről kicsit másutt látom a problémát. Az én generációm bizonyos mértékig csapdában van, mert asszimilálódtunk, nincs már más választásunk, érzelmeink, tudatunk, minden kötődésünk magyar. Azonban ismerek olyan fiatalokat, akik felmérték, hogy vannak, akik szemében sosem lesznek magyarok, akik unják a mi (a szüleik) görcseit, és megpróbálnak disszimilálódni. Hogy megy-e nekik, azt nem tudom. Azonban a magatartásuk egyfajta logikus válasz az őket érő ingerekre.
Szerintem a Szabó filmjének végletes félreértése a mai magyar valósággal és a konkrét történelemmel való párhuzamba állítás. A kulcsfigurák keresése. A történelmi igazság keresése. Pedig ennél lényegesebb az a mondanivaló, hogy a megfelelési kényszerünk - például a délszláv események tükrében - valahol szánalmas. Ezért nem tetszenek nekem a számonkérő kritikák. Tévedés, hogy György elemez. Szabó elemez. És ha az ember az Index témáit nézi, úgy tűnik, inkább az ő elemzése a reális, és a Györgyé tükröz valamiféle intellektuális vágyálmot. Sajnos.
Hontalan