Kedves hontalan
Ezen a késői órán már nem akarok elemezni, csak annyi megjegyzésem lenne, a kétféle világszemlélet között (Szabó I.- György P.) nem tudok igazságot tenni abban a tekintetben, hogy melyik a helyes. Legszivesebben arra hajlanék: egyik sem, illetve mindkettőből valami kevés.
Az asszimiláció (kiterjesztve globalizáció) és a bezárkózás olyan végletes megoldások, amely közül tisztán egyik sem lehet üdvözítő.
Itt talán az arany középút a helyes, de mivel most az asszimiláció van nagyobb erőben, annak kell jobban ellenállni. Itt és most emiatt Szabó nézetén lennék inkább.

Viszont Szabó történetének van egy másik vetülete is. Mégpedig az a történelmi háttér, amire mondanivalóját mintegy kanavászra felkasírozza. Na ez a háttér rendkívül elnagyolt, esetenként hamis, ami a filmet történelmi tablóként is értelmező külföldiek számára megtévesztővé, sőt Magyarországra nézve sértővé teszi.
Mivel Szabó magyar filmrendező, ezirányú felelősséggel kellett volna a témához nyúlnia, mégha ez a külföldi producerek szempontjából sokadrangú kérdés is.
György Péter a film ezen problémájára elég meggyőzően rámutat.