A "nem ad hiteles magyarságképet" megfogalmazás valóban pongyola, és túl szubjektív. csak az a baj, hogy az eddigi hozzászólásaidat olvasva te is ugyanúgy hajlamos vagy a túlzott általánosításokra és pongyolaságokra. Pl:

"De György csak azt adja, amit szokott: kényes entellektüel módjára irtózik attól, hogy másokkal egyetértsen, fut szembe a többséggel."

György Pétert azt hiszem, jobban ismerem, mint te (jártam órájára is), és sokszor és sok mindenkivel egyet tud érteni. Amit itt írsz róla, az egy általánosító sztereotípia, és elég hamis.

Ezek után nem érzem az erkölcsi alapját annak a mondatodnak, hogy

"De mindezt nívósan teszi, vele lehet vitatkozni. A most neki hozsannázókkal nemigen."

A filmről és magyarságképről: valóban nem lehet elvárni egy rendezőtől, hogy felelősséget érezzen minden pillanatban azért, hogy mondanivalója milyen reakciókat vált ki, milyen képzeteket kelt. Ő csak megénekli, ami a szívén fekszik (beleszőve a producerek meg a célpiac követelményeit), a többi már nem az ő dolga. Engem csak az zavar, hogy a filmnek az a végkicsengése, hogy az asszimiláció zsákutca volt, mert Magyarországon a zsidókat mindenki és mindig csak bántotta. És itt jön elő az, hogy csak az egyik oldal van bemutatva (a keretlegények), és a másik nincs (a zsidókat bújtató pestiek). Mert ha én lettem volna Sors, persze az én rokonaimat meggyilkolták, de látom, hogy másokat meg megmentettek. És akkor már nem olyan egyértelmű a következtetés az asszimiláció kudarcáról.