Mondragon nem jelölné Oscarra. Talán inkább a Honfoglalást, amiben Franco Nero mindíg csak merően néz, Cyrill (vagy Metód?) 3 falu árát érő zsebbibliával kereszteli meg Árpád népét, van még benne 12,5 lovas színész, a tábortűznél félsejtelmesen negyedvalóságú nyocadmondákat recitál valami csüngőbajszú "megyeri vitez", Sarolton egy sólyom élvezkedik stb? Az szerintetek inkább kifejezi magyarságunkat? Meg a valós történelmünket? Ha ha ha...

Egyébiránt az még senkinek nem ütött szöget a fejébe, hogy hiába 3 órás a film, talán fizikailag lehetetlen is egyszerre ábrázolni a magyarok magyar valóságát (az oly nagyon hiányolt történelmi VALÓSÁGOT, mint olyat) és a zsidók magyar valóságát? Szerintem ennek egyidejű bemutatása amolyan Szomszédok-szerű never-ending-story valami lehetne csak.

Itt valóban nem a magyar történelem 60 éve a téma, és nem is egy család története, hanem a választás kényszeréről: asszimilálódni, vagy sem? De az asszimiláció nem önként választott dolog: az asszimiláció KÉNYSZER. Nem belső kényszer, hanem KÜLSŐ. Lehet nem szeretni, lehet halogatni, lehet kompromisszumokat kötni (előbb csak a név, majd a vallás is, az eredet pedig csak legvégül lesz megtagadva), de ettől még ez elvárás. Asszimilálódj, vagy számunkra nem létezel, alacsonyabbrendű büdös zsidó vagy-ezt üzente a kor a zsidóknak. És az egyéb nemzetiségieknek is.( Ma a cigányok léptek a zsidók helyére. Nem fogadja be a cigányokat sem a magyar társadalom, de ha letelepednek, tisztálkodnak, szépen ejtik a szavakat, dolgoznak-akkor ESETLEG szóba állunk velük.)

Sors Ignác tehetséges bíró, akar is tenni hazájáért, de ehhez nevet kell váltania. (Ez persze nem utasítás, csak baráti tanács-mondja főnöke. Persze. De ha nem magyarosít, maradhat egy bíró a sok közül-találunk helyette másikat is.) Sors Ádám dicsőséget akar szerezni hazájának-ám ha nem katolizál, még a jogos tust is elvitatja tőle a sportbíró. És még kikeresztelkedése után is foghegyről beszélnek vele, alacsonyabbrendűnek kezelik. Pedig ő KÉNYSZERESEN bizonyítani akar. Zárás után is edzene a vívóteremben. De még ezért is meg kell küzdenie. A tehetséges tiszt urak edzés utánhazamennek a családjukhoz, vagy szórakozni-mindegy. De egy ex-Sonnenscheinnek azért is meg kell küzdenie, hogy a bizonyítás lehetősége meglegyen. Ádám nem csak azért nem hajlandó kínzatása során zsidónak aposztrofálni magát, mert nem akar megalázkodni. Ez csak egyéni ok lehetne. De ha az őt verő nyilasnak azt mondaná, hogy ő nem S.Á, MAGYAR VÍVÓBAJNOK, akkor egész addigi erőfeszítéseit feledtetné meg. Akkor senkivé válna. Kegyetlen dolog, hogy elvárjuk, hogy a kisebbség asszimilálódjon, de amikor ezt megteszi, akkor pedig igyekszünk elvitatni asszimilálódott mivoltukat. Az asszimiláció csak akkor eredményes, ha azután a volt zsidó már nem magyar zsidó, csak magyar. De a többségnek (lásd vérszittya mélyMAGYAROK) sem így, sem úgy nem jó.

Lássuk be: a zsidók nem azért lettek gazdag kereskedők, bankárok, orvosok, jogászok, sokan kommunisták, mert ezt ŐK ezt akarták, hanem azért, mert mi "magyarok" sőt mi, "keresztények" nem hagytunk nekik más választást. Nem engedtük őket magunk közé, egyenrangúnak. S amikor kiderül, hogy akár kirekesztve, akár asszimilálódva ők is ugyan olyanok, mint mi, s nem kevesen tehetségesebbek, akkor egyszeriben félteni kezdjük tőlük pozícióinkat, s elvitatjuk tőlük magyar mivoltukat. Igaza van a tábornoknajk:

AZ ANTISZEMITIZMUS A TEHETSÉGTELEN KISPOLGÁR ÖNÁLTATÓ BOSSZÚJA arról, hogy ő azért nem tud érvényesülni, mert a gazdag zsidők összeesküvése miatt nem is lehet.

Végül sokan írták, hogy a történel mi háttér elnagyolt, sablonos, sőt hamis. A történelem kettős. Vannak tények, és vannak benyomások, korképek, melyek bennünk élnek. E film hitelesen mutatja be (a nem zsidó származású hozzászóló benyomása szerint), ahogy a zsidók megélték azokat a korokat. S cselekvéseik benyomásaikon alapultak. A film tehát hiteles-számomra.

S még valami: sokat elmond a többségrőll, hogyan viszonyul a kissebbséghez. Nincsen okunk túl büszkének lenni.