Kedves Mürokefalon!

"Azt mondod, a teljes asszimiláció súlyos, jóvátehetetlen hiba. Ha nem csak a zsidókra gondolunk, akkor ez azt jelenti,
hogy a mai mai Magyarország lakosságának kb. 9/10-e elkövette ezt. Kezdve az itt talált szláv népességtől
Petrovics-Petőfi Alexanderen át egészen a családomig (fele részben a Fekete-Erdőből származom, de már nagyapám
sem beszél svábul). "

Szerintem is meglehetősen furcsa azt állítani, hogy az asszimiláció "súlyos, jóvátehetetlen hiba". Ez az állítás, azt feltételezi, mintha tehetnénk valamit.

Én is hasonló cipőben járok, mint te, azaz a családom fele sváb származású, és én sem élem meg hibaként az asszimilációt. És tk tenni sem tudok ellene, hiszen én már asszimiláltnak születtem. Noha egész jól beszélek németül, tudom, hogy soha nem lehetne belőlem német, mivel nem tudnám akcentus nélkül, tökéletesen megtanulni a nyelvet. És persze a kulturális közeg is hiányzott ahhoz, hogy németté válhattam volna. Tehát számomra nem létezik semmilyen út visszafelé.
Ám szerintem a film utolsó főszereplőjének sem az asszimiláció volt a fő gondja. És én a nevének visszavételét sem valamiféle "ellenasszimilációnak" értékeltem, hanem csak önmaga és a saját múltjának vállalásának.
Őszintén szólva, nem is nagyon lett volna neki hová visszafordulni. Elvileg ő könnyebb helyzetben lehetne, hiszen a zsidó jelenthet vallást és népet is, de ennek ellenére nem hiszem, hogy a film főszereplőjének gesztusa bármelyikhez való visszatérést jelenthetne. A filmből kiderül, hogy a vallás nem jelent semmit számára, sőt talán nem is hívő. Ha pedig valamiféle néphez akarna visszatérni, nem tudom, mit is kéne csinálnia. (Ez egyébként nem derült ki a filmből, hogy az ő őseinek mi is volt az anyanyelve, pedig egy nép kultúrájának az a kulcsa.)

Tehát szerintem, a főszereplő névvisszavétele sem több gesztusnál, mivel neki sincs igazi választása asszimiláció kérdésében, és akár hibának tartja a szülei, nagyszülei döntését, akár nem, alapvetően kénytelen annak maradni, aki volt.