Kedves Aurora!
Nekem vannak alapvető normáim - és persze számos más hibám is. Úgy hiszem, hogy minden embernek azonos jogai vannak, de ezek csak mások hasonló jogainak betartásáig illetik meg őket. Ebből következőleg nálam például a rasszistákat, nemzetiszocialistákat, antiszemitákat nem illeti meg azonos elbánás a többiekkel. Ez a legcsekélyebb mértékben sem jelent semmiféle fizikai retorziót. De emberségük oly mértékben csorbát szenved a szememben, hogy másképpen kezelem - megengedem: lekezelem - őket.
És helyesebbnek gondolom, ha őket figyelmeztetik ocsmányságukra és nem engem a lekezelésük módját illetően.

A számomra elviselhetetlen gondolatok - a rasszizmus, antiszemitizmus, nácizmus, fasizmus, stb. - nem részesülhetnek tőlem más fogadtatásban, mint lekezelésben, megvetésben, elítélésben és kirekesztésben. Nem a kirekesztés fogalma a káros - hiszen a bűnözőket is kirekesztjük - hanem annak rossz alkalmazása. Nem a tőlem különböző véleményt kezelem le, csak az elfogadhatatlant. Ha valaki pl. a zsidók arányát firtatja a médiában, vagy a közéletben, vagy bárhol másutt, akkor nem azért kezelem le az illetőt, mert nem értek vele egyet, hanem mert a gondolatot nem vagyok hajlandó komolyan venni. Ez nem vitára alkalmas gondolat.
De sorolhatnám - a lényeg tán ennyiből is érthető.