Na, végre láttam a filmet. Most már mondhatok véleményt, mert eddig kétségkívül csak a vleményekről mondtam véleményt.

Mivel előitéletektől terhesen ültam be a Puskinba, fokozottan próbáltam elnéző lenni.
Ezért kijelenthetem, rosszabbra számítottam.

Összességében nagyobb formátumú filmre gondoltam, ezért nem is hiszem, hogy ez egy ilyen hosszú topicot megér.
Annak ellenére, hogy kerek történetről van szó, úgy politikailag, mint a család élete szempontjából, kicsit szétesőnek tartom a filmet, noha Szabó itt-ott önkényesen maga is kerekített rajta.

Néhány jelenete egészen megfogott, a fényképezés is jónak mondható. A középső harmadot tartom a film legjobb részének, a vívó jelenetek dinamikája fantasztikus. Igaz, egy olimpiai győzelemmel könnyű katharzist kiváltóan azonosulni.

a film többi része viszont inkább didaktikus, mint dinamikus. Szabó régebben finomabb eszközökkel rajzolta meg jellemeit, nem rágta szánkba a "mondanivalót".

Az kétségtelen, ez egy zsidó család története, az ő szemszögükből láttatja az eseményeket. Őszintén szólva, hamisnak tartom Szabó végkövetkeztetését, ami az asszimiláció zsidó identitást romboló hatását sugallja, sőt mondja. A család erkölcsi és fizikai leromlása egyáltalán nem következik a "megfelelési törekvésükből. Sőt, pont a zsidóság mai világban betöltöt szerepe azt igazolja, remekül tudnak alkalmazkodni úgy a körülményekhez, hogy közben megőrzik identitásukat.
(most nem tartanék izlésesnek egy erről szóló zsidó mondást idefűzni)

Viszont az asszimiláció kérdése nagyon is mai keletű probléma, pont a globalizáció kétséges hatásai miatt. Itt egyet tudok érteni Szabó következtetésével: nem szabad beolvadni!
Mint mondottam, ennek káros hatásai pont a zsidóságot érintik legkevésbé, azért példázatnak a film nem túl szerencsés.

A történelmi háttér felvázolásánál sajnos bebizonyosodott előzetes várakozásom, a kép bántóan egyoldalú, de mentségére szóljon a filmnek, egy zsidó szemével szemléli. sőt szenvedi az eseményeket.

Jól tükrözi viszont a film azt a számomra elfogadhatatlan tendenciát, hogy a fasiszta és a kommunista bűnök nem egyformán vannak megitélve.
A kommunista bűnökkel szemben (legyen az akár súlyosabb) sokkal elnézőbb a közvélemény.
Ezért olyan mértéktartó az 1945 és 56 utáni események szörnyűségeinek ábrázolásában Szabó. Ez őt nem érintette olyan súlyosan, mint a 45 előtti események.
Miért?
Azért, mert a zsidóságra nézve a fasizmus valóban szörnyűséges volt, míg a kommunizmusra ez nem mondható el, tekintve, hogy a kommunista bűnöket nem annyira a zsidók ellenében, mint inkább zsidó ideológusok ténykedése alapján követték el.

Ez a hamis értékszemlélet rányomja napjainkra is a bélyegét. Ennyiben hitelesek a film hansúlyai...sajnos, az emberiség szégyenére. Európában ez az aránytalanság még most is mérgezi a közélet tisztaságát, Szabó ezt csak tovább rontja, legfeljebb jóhiszeműen azt mondhatjuk, rámutat. Bár nem gondolom, hogy ez utóbbi lett volna a célja.

(a részletekről esetleg később még írok, bár annyira nem tartom fontosnak ezt a filmet)