"A falu kútja

 

A nap lemenőben. A világosság küzdődik a sötétséggel. A homály, a sötétség elővedje álmosan, lustán terpeszkedik a falura. A falu nagykútjának előtere lassan benépesült. Lányok, asszonyok, férfiak, gyermekek és felnőttek csöbörrel, dézsával veszik körül a teret és ahogy a víz csobog, megered a tere-fere a falu parlamentjén. Hogy milyen fontos hely ez, a városi ember el sem tudja képzelni. Mondhatnák, közgazdasági tényező. Ott mérlegelik és szabják meg a csirke árát, ott állapítják meg, hogy tojnak-e a tyúkok elég tojást és vajjon a tojás árát nem-e kéne emelni. Ott szabják meg az Isten-adta gyümölcs árát és ott beszélik meg a legközelebbi tisztviselői fizetésemelés őket érdeklő gazdasági lehetőségeit. A kút árnyékában nyugtatják meg lelkiismeretüket a ruha és csizma magas városi árával.

 

A kút tanúja a hadbavonultak anyáinak, apáinak és testvéreinek hadihelyzetünk megbeszéléséről és az ott harcoló falu katonáinak üzeneteiről. Zöld tábori lapok elmosódott írásai kézről-kézre járnak. A kút büszke némasággal nézi harcoló magyar katonák ittmaradottjait.

 

A szerelem bimbói ott fakadnak és sokszor ott nyílnak illatos virágokká. A jegyző, a falu bírójának intézkedései ott tétetnek mérlegre.

 

A sötétség harcában homállyal a sötétség marad győztes.. A nap meszszire távozott hogy átadja világító helyét a holdnak és a csillagoknak. A kút előtere lassan-lassan kiürül és a falusi házak kis ablakai, mint apró mécsesek világítanak, hogy nemsokára néma sötétség borítsa a munkában elfáradt falut. Egy-egy kutya ugatása hallatszik és az éjjeliőr csendes léptei cuppognak a sárban. Csak a templom harangja kondul esti imára.

 

A falu kútja, áll némán. Pihenője van reggelig, amikor is új erővel önti majd magából a friss, hideg, éltető nedvét a falu magyarjainak. Új nap. Új hírek és a falu kútja némán tartogatja az elmondott gondolatok titkait."

 

ID. GEREVICH ALADÁR

 

Magyar Jövő, 1942. november 7., 7. o.