Egy hónapja láttam a filmet, de csak most van időm leírnia benyomásokat. Hogy egy műalkotás miről is szólhat, erre tudomásom szerint egyetlen becsületes válasz van: kinek miről. Minden alkotásból azt értünk amire képeek vagyunk és amit akarunk, ehhez még az alkotó szándékának sincs igazán köze. André Malraux híres mondása szerint a reimsi angyal örökre elhallgatott, és valahányszor megszólal, mást mond. Én György Péter, Debreceni, Haraszti, Pelle János, Vitányi és Mezei Balázs írásait olvastam, mindegyikben volt gondolat, amivel egyet tudtam érteni. A többit írtam le ide.

______________________

Szabó filmje bizonyos értelemben családregény, márpedig a családregények tudvalevően a nagy kataklizmák után népszerüek. Martin du Gard "Thibault család"-ját vagy Galsworthy "Forsythe saga"-ját nem az irodalmi élmény miatt olvasták az emberek, hanem hogy megértsék, generációjuk hogy is került abba a pillanatnyi helyzetébe, ahová a háborúk sodorták. Úgy is mondhatnánk, hogy a családregény nem más, mint egy modern eredetmítosz: egyszerű eszközökkel magyarázza el identitásunkat, helyünket a világban. A történelemfelfogás szerepe lényegében ezzel azonos: valahányszor a történelmet akarjuk megérteni, saját identitásunkat magyarázzuk, próbáljuk racionalizálni helyünket a világban. Az eddigi reakciókat átfutva úgy tűnik, Szabó filmjében valójában majd mindenkit a az identitás, a történelemfelfogás kérdése fog meg, szinte senki sem tekinti müvészeti alkotásnak.

______________________

Nem akarok ünneprontó lenni, de művészi szempontból nem is lehet sok érdekeset elmondani a filmről. Koltai operatőri munkája remek, a képek kellemesek és szépek, de ezen kivül semmi lélegzetlelállítót nem tapasztal az ember. A magyar néző szivét természetesen megdobogtatja a gyönyörűséges Budapest, a szép zenei motivumok, vagy az olyan míves apróságok, mint az eszpresszóban felbukkanó harmonikás, Tabányi Mihály statiszta alakja [i]. De művészet-e ez? Ha a művészettől elvárjuk, hogy legyen ereje "haladni, merre senki más még nem haladt" [ii], azaz hogy újat mondjon új eszközökkel — nos, ettől a film klisészerű megoldásai szerintem igen messze vannak. Igaz, vájtfülű klisék ezek, de a pl. dialógusok szerintem bántóan könyvszerűek, papírízüek, időnként a szépirodalmi forrást is felfedezheti a figyelmes néző[iii]. Ez pedig — elnézést az ünneprontásért — az epigonizmus ismérve, a giccs csalhatatlan jele [iv]. Szabó filmje a nagy amerikai álomgyártók globális elosztórendszerei részére készült, ami ezen felül van benne, az csak Szabó európai iskolázottsága, magyar, méghozzá budapesti helyismerete. De ezúttal minhta mindez csak kellék és díszlet lenne egy "monstre film"-hez....

A film legklisészerűbb jelenete a befejező kép, mikor Fiennes-Sors Iván családnevének visszaváltoztatása után bárgyún üdvözült mosollyal vonul a pesti utcán [v]. Miután a film végigvette az identitásválasztások néhány lehetőségét, a sematikusan gügye mosoly azt sugallja, megtalálta a verhetetlen, rozsdamentes identitást. Ez a hepiend számomra brosúraszerü. Lehetett volna valami kételyt hagyni a levegőben, valami középeurópai idézőjelet. Hiszen mit tud, mit tudhat Sors Iván vagy bárki más a hajdani identitásről? Számára — mint legtöbb mai városi ember számára — ez is csak egy lehetőség, egy remény. Hiszen tudopmányos — humán-etológiai — értelemben az identitás mindig egy közösséghez való kötődés, és — hála a sors akasztófahumorának — a főhős itt a megint közösség nélkül vállalt egy elméleti identitást. Ennek veszélynek kesernyés sejtetése nagyon beleillett volna a filmbe. De nem ez történik — a film végén látszólag minden giccsesen egyértelmü.. Nem tudok menekülni a gondolattól, hogy ez a befejezés nem Szabó, hanem az amerikai megrendelő-csoport szándékait tükrözi. Fennáll a veszély, Szabó egész filmes tudása csak egy érdekes kellék a médiásított eredetmítoszban, egy pikáns keleteurópai íz.

______________________

A filmmel kapcsolatos reakciók több csoportba oszthatók. Volt akit a filmben ábrázolt egyéni sorsok, túlyomóak, akiket a zsidó identitás kérdései, végül volt olyan is — Vitányi Iván — akit általában az identitásválasztás kérdései érdekeltek.

A film egyéni sorsai tényleg érdekesek, és tömörített bemutatásuk szerintem a film legnagyobb erénye. Minden magyar család tele van többé-kevésbé fantasztikus történetekkel, ehhez képest a film még csak nem is túloz [vi]. Én erényének tartom, hogy bemutat egy ávós sorsot, mert erre nem sok példa van a magyar müvészetben. Sors Iván maga is közremüködik az evidenciák hamisításában, feltehetöen a kínvallatásban is. Az is reális és szerintem nagyon eltalált momentum, ahogy emmigrációból hazatérő agyament (értsd: az élet realitásaitól elszakadt) forradalmár-nagybátyja feltüzeli, álljon bosszút [vii]. Kiemelkedően fontosnak és pozitívnak tartom a bátorságot, hogy Szabó filmre vitte ezt a motívumot, mert így megkezdődhet végre egy dialógus. Hiszem, hogy a magyar társadalom megérett egy ilyen párbeszédre [viii].

Sokan észrevették, hogy a film alakjai között nincsenek nem-zsidó barátok, segítők, pedig a magyar zsidó családok sorsát szerintem nagyon erősen átszőtték az ilyen kapcsolatok. Tudni illik, hogy más országokban ez nem volt jellemző. Isaac Bashevis Singertől például megtudhatjuk, hogy Varsóban felnővén Singer sohasem tanult meg lengyelül, erre családja jiddis környezetében nem volt szüksége. A keleteurópai zsidóság óriási többsége ilyen környezetben nőtt fel, mai amerikai utódaiknak — hiszen a film amerikai fogyasztásra készült, és ott túlnyomó többségben vannak az lengyel-oroszországi származásúak. — talán szemet is szúrt volna, ha a családnak gentile (gój) barátai vannak. Pedig a Monarchia, és ezen belül Magyarország éppen a jogegyenlőség és a gyors beilleszkedési lehetőségek miatt vált célállomássá az Oroszországból menekülők számára. És éppen a szabadelvű Magyarország toleranciája volt az üdítő kivétel a kor politikai térképén (és nem mondjuk Ausztria). Ismereteim szerint a magyar zsidók éppen asszimiláltságukkal és magyarérzelműségükkel ütöttek mindíg is el a többi közép- és keleteurópai zsidótól. Azt hiszem, hogy a magyar identitás szempontjából igenis fontosak ezek a különbségek, fontos, hogy a világ is megtudja, hogy a szörnyű végkifejlet ellenére Magyarország sokáig az úldözöttek utolsó mentsvára volt. Tény, hogy ebből a filmből ez nem derül ki, és jogos a kérdés, hogy kell-e egyáltalán, hogy kiderüljön. Szólhat-e ennyi mindenről egy film? Nyilván nem. De ez a film a zsidó identitás kérdését kifejezetten magyar történelmi háttér előtt jeleníti meg, a magyar nézőnek tehát senki sem tilthatja meg tehát [ix], hogy saját, magyar szempontjait is keresse a filmben.

És itt tényleg van néhány dolog, ami zavarhatja a magyar nézőt. Ugyanis ahol a film történelemábrázolása egyszerűsödik, ott ez gyakran ellentmondásban van a magyar történelemfelfogással. Ilyen egyszerűsítés a sztalinista per antiszemita karaktere — ez minden országban így volt, de Magyarországon speciel nem [x]. Ilyen fordulat egy ávós valószínűtlen részvétele az 56-os forradalomban [xi]. És mivel a mai magyar politikai életben időnként ma is kísért a hajdani ávósok árnyéka, ez a felhang zavaró még akkor is, ha százszor is tudjuk, ez a film nem a volt ávósoknak akar erkölcsi mentőövet dobni. Egyszerűsítés az is, ahogy a szabadelvűséget a császári és nem a magyar politikához köti a film — tudva hogy Budapesthez , ehhez képest a múlt századvég Bécse tombolóan antiszemita volt — vagy hogy kimarad néhány, a magyar történelemtudat számára magyarázó erejű motívum. Ki volt olyan felszabadult a hatvanas évek elején, mint Fiennes-Sors? Nem hinném, hogy sokan, bár mindenki a saját tapastalataiból ítél. Mindez a háttér kétségtelenül befolyásolja a magyar néző műélvezetét. Mert a filmet ilyen jellegű egyszerűsítések nélkül is meg lehetett volna csinálni.

______________________

Persze azt is mondhatjuk, méghozzá joggal, hogy mindez Szabó szuverén művészi joga. Ha az amerikai néző, elsősorban a zsidó identitású amerikai néző helyébe képzeljük magunkat, a kedvező hatás nem is fog elmaradni. Identitás-mitológiai szempontból ugyanis fontos, hogy az ábrázolt család megvalósította a nagy álmot, az elit életformát, tagjai minden rendszerben ünnepi beszédet mondtak, tehát sikeresek voltak. És a végén fellélegezve térnek vissza az eredeti identitáshoz. Minden adva van, családi idill, csodálatos nők, szex, holokauszt.... Mi is kell még egy amerikai film sikeréhez? Aki olyan teljesítményt várt, mint Fellini, Pasolini, Wajda és Bergman filmjei, most talán csalódott. Valahogy tudat alatt én is mindig szerettem volna, sőt szeretném is, ha egy magyar filmrendező, mint Szabó, egy Bartók zenéjéhez fogható filmremekkel áll a világ elé. Igen, a kardvívóktól is mindig aranyat várunk.. Művészi szempontból Szabónak ez nem nagyon sikerül. Filmjei mindig kellemesek és szépek, a mostani azonban plakátszerüen felszínes klisékkel van tele. Mindezzel együtt — lejjebb már írtam — feltehetően sikeres lesz, és én a magam részéről kívánom is, hogy az legyen. De jobb filmeket is kívánok még Szabónak.

______________________

Egy filmfesztivál szünetében Szabó észrevette, hogy egy őszhajú úriember figyeli a sarokból. Azonnal felismerte. Odalépett az asztalához, és csikorgó franciasággal megkérdezte, mit kell tennie, hogy sikeres lehessen. "Kérem, kedves István" — felelte az illető enyhén akcentusos magyarsággal — "Vegye úgy, hogy máris el van intézve. De feltételem, hogy eredetit, nagy művet nem alkothat. Díjakat fog nyerni, de... maga mindig érezni fogja, hogy nem igazi művész..." — Szabó kicsit elsápadt. — "Végül is nem olyan nagy ár" — folytatta az illető — "Nagyon-nagyon sok dolog van, ami jobban érdekli az embereket, mint a művészet. Vonzódnak hozzájuk, mint légy a papírhoz" — Mire Szabó felnézett a kávéjából, már egyedül volt az asztalnál. Előtte egy névjegy, rajta egy kacskaringós M betüvel kezdődő név.

______________________

[i] Az ötvenes évek híres tangóharmonikás tánczenésze, akinek játékáról még Kodály Zoltán is dicsérően nyilatkozott....

[ii ]

Petőfi Sándor:

Az utánzókhoz

Azt gondoljátok: a költés szekér,
Mely ballag széles országútakon?
Sas a költés: hol nem járt senki sem,
Ő arra indul fennen, szabadon.

S az élhetetlen nyomorú csoport
Azt lesi gyáván, merre nyílik út;
S ha nyílik atán, mint éhes kutya
A koncz után, a kezdett útra fut.

Fogj tollat és írj, hogy ha van erőd
Haladni, merra más még nem haladt;
Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd a földhöz silány dorombodat.

[iii] Lejjebb már írtam, hogy a nagymama és az unoka börtönbeli beszélgetése egy-az-egyben Jorge Semprun "Nagy utazásá"-ból, Szabó egyik kedves könyvéből való. Ez nem bűn, hiszen nem sokan veszik észre :)

[iv] A giccs szót most az "utánzó művészet" értelmében használom. Ezt a film — és Szabó sok más munkjának is — jellemző vonásának tartom. A giccset egyébként Szabó interjúiban lehet könnyen tettenérni, abban az óriási műgonddal összeállított egyszerűségben, ahogy keresetten meditatív arccal próbál a nagy művészekhez hasonló szavakban fogalmazni. "Én csak egy történetet mesélek el.... " ... "Pesti srác vagyok....". Mint lejjebb már írtam egyszer, nehéz dolog Fellini és Bergman kortásának lenni — mint ahogy Cellininek is nehéz volt Michelangelo árnyékában élni. Igaz, Cellini sokkal nagyobb egyéniség volt, mint Szabó, hiszen öntési technikáját máig használják. De életében valószínüleg sokkal jobban meg kellett alkudnia a megrendelőkkel, mint a kor igazi müvészeinek, és ez — a megrendelő igényével való meglakuvás — az, ami számomra nagyon érződik A napfény ízéből.

[v] Dustin Hoffman vonult ilyen bárgyú mosollyal a Central Parkban egy fimje végén, miután leküzdötte a műkarjában beépített gollyószórót rejtegető nyolcvanéves háborús bűnöst, a weisser Engel-t....

[vi] Örkény ezt valahogy úgy mondta, hogy egy középeurópai telefonfülkében egy óra alatt több érdekeset hallani, mint az egész francia új hullám.

[vii] Elgondolkodtam rajta, mennyire reális a hithű kommunistából zsidó identitásra való áttérés. Szabó egykori mestere, az igen bigottan vonalas és ajnározott Herskó János valamikor 1969-ben vagy 70-ben felpakolta családját és disszidált, búcsúlevelében az antiszemitizmust adva meg távozásának okául. Az ő környezetéből hallottam először olyanról, hogy valaki külföldön leveti a magyarosított nevet, mint Sors Iván a filmben. De akkor — Isten bocsássa meg ezt utólag nekem — én arra gondoltam, hogy az illető magyar nevéhez esetleg olyasvalami fűződik, mint a filmben Sors Ivánéhoz. Budapesten — szemben New Yorkkal — még egy ávós névváltoztatása is sokértelmű dolog lehet [vi].

[viii] Nehéz menekülni az érzés elől, hogy Szabó e történettel mintegy mentőövet dob néhány kétesmultú család lelkiismeretfurdalásos utódainak is: a történelem volt a hibás, a sok kegyetlenség hajtotta apáitokat az ÁVÓ-ba és a magas pártfunkciókba. Helyes is, ha ezek a családok könnyítenek a lelkiismeretükön, mert a magam részéről nem sziveesn nézem azt a kinlódást, amit egyesek ma előadnak a magyar közélet csúcsain. Talán jobb, ha bármi áron, de megbékélnek magukkal — talán akkor békénhagyják majd a többieket is. És észre kell venni: a film elitéli az ávósokat, még ha nem is annyira, mint azt azok szeretnék, kiknek apját nagyapját, vagy éppen saját magukat verték az ávósok.

[ix] Még a sziklaöklű Haraszti Miklós sem. (ld. Haraszti cikkét György Péter véleménye ellen)

[x] Haraszti Miklós erről úgy írt méltatlankodva "Még azt is meg meri tenni Szabó, a globális siker kedvéért, hogy a késôbbi cseh Slánsky-perbôl és a korábbi magyar Rajk-perbôl egyetlen történet lesz.." Haraszti megjegyzése is megerősíti: Szabó a történelmet a globális siker kedvéért másította meg. Igen a Slánsky per és a Rajk per ugyanannak a koncepciós per-sorozatnak voltak a részei szerte a béketáborban, melynek célja a nem-moszkovita vonalak felszámolása volt. A perek sajátsága volt, hogy a zsidó származású vádlottak listájára szinte kötelezően felvették a "cionista" jelzőt is. Sok embert kivégeztek. Magyarországon viszonylag kevés halálos itélet született (fejból nem emlékszem, hogy csak Rajk-e vagy volt-e más is), és Magyarországon egyértelműen hiányzott az antiszemita felhang. Mindezt azért jegyzem meg, mert körbe-kérdeztem ismerőseimet: a történelmi tananyagnak nem része a csehszlovák Slánsky-per, a magyar átlagember még annyit sem tud róla, hogy Haraszti körmönfont mentegetését megértse. Pedig Slánsky-perét, sőt annak antiszemita felhangjait a külföldi lexikonok ismerik.
.
[xi] Ez többek között azért is fájóan disszonáns, mert a film a forgalmazók nyilatkozata szerint az amerikai piacra készült, és az amerikai magyar emmigráció körében köztudott, hogy 56-os menekültek — pl. az "Operation Safe Heaven" légihíd által kimenekítettek — között valóban sok kétesmultú sztalinista, soha-fegyvert-nem-látott "ellenálló" rejtőzött, akik életük hátralévő részében hősként ünnepeltették magukat az Egyesült Államokban.