Minolta 5400-am van, dinamikát leszámítva a minősége egy jobb dobszkennerét közelíti. (nem túlzok! ...annyira. :) ) Valódi 5400dpi, szép színek, jó színleválasztás (diához IT8 kalibrációt használok, negatívhoz Alex Burke metódusát), valós 16bit A/D konverter, diánál(főleg ha alexpós) kicsit szűk a dinamika, de ennél számottevően jobbat csak a dobszkennerek tudnak. Az árnyalatok tökéletesek, Eizo CX271 monitoron, 10bit-es Quadro kártyával használom, ha van hiba, akkor azt látom.

A gyári szoftver kezdésnek tényleg agybaj, de én csak a hardveres állításokra használom, minden mást PS-ben (TIFF, 16bit, AdobeRGB). De ma már van Silverfast Ai (nekem 8.8, de van már 9-es is), amivel egy másik szint a kezelhetőség, és valamivel gyorsabb is vele a szkenner. (bár ez a szoftver is messze van a tökéletestől)
ITT egy jó összehasonlítás dobszkennerekkel, a második részletképen a Minolta életlenebb, mert nincs síkban a film. Erre amúgy érzékeny(pontos fókuszbeállítás), jó a 6-os filmcsík kerete, de ha végéről kell szkennelni, ott tud görbülni a film(Nikon tartók amúgy sokkal rosszabbak). Néha én emiatt focus stacking-et használok, és PS-ben összerakom a két réteget, de ez csak maximalizmus, anélkül se rossz, de ha jó a fókusz, akkor az össze filmszemcse finom éles. Egyébként rengeteg hülyesége van, amit ki kell tanulni, de maga a szkennelés is egy olyan műfaj, hogy évek kellenek hozzá, mire az ember finom színlátással, érzésből tudja, hova nyúljon a színcsatornák tónusgörbéjén, meg a szinteken. Én sem úgy kezdtem a szkennelést a Minoltával, hogy "húdeszupercuccez".

Még egy olasz teszt, google fordítóval, vagy az ábrákból így is sok érthető:
http://www.effeunoequattro.net/htdocs/freecontent/FC_minolta_elite/uno.htm

Nikonoknak nagy előnye, hogy kezesebb a szoftverük, az alap színek vállalhatóbbak, és maga a hardver sokkal robusztusabb, jobban bírják az ipari felhasználást is. A Minolta 5400-nál a szenzor és az optika egyértelműen jobb, de maga körítés elég véleményes. Megjegyzem, az 5400dpi előnye csak akkor jön ki, ha Velvia 50, Ektar 100, vagy hasonló finom filmet használunk, minőségi optika rekeszelve, állványról, és a szkennelésnél finoman belőjük a fókuszt. Nekem van 50x75-ös vászonképem így kisfilmről, és elég jól mutat, de igaz ott a textúra ápol s eltakar. Amúgy Minolta5400/Nikon 5000 mindegyik elég jó (Nikon 4000 lényegesen gyengébb, én kerülném), szóval azt vedd, amit jó áron kapsz, más a kettő, de mindegyikből lehet jó eredményt kihozni.

Sajnos amúgy nem kapsz modern és kezes minőségi szkennert. Talán a Plustek 120, de ha jól tudom az is megszűnt. Minden jó szkenner ősöreg szoftverkörnyezettel, és mai fejjel felfoghatatlan UX megoldásokkal operál, szóval ehhez türelem kell. Nem véletlen terjed a befotózós szkennelés, egyre jobb szenzorok, nagy dinamikával, szóval egy profi repróállvánnyal, makróoptikával, jó átvilágítással, egy kattintásra ott a kész RAW, mehet LR-ba, meg a Negative Lab Pro plugin alá, és szuper minden. Majdnem. Ha gyorsan kell egy kielégítően jó eredmény, akkor ez nem is rossz. Ha maximalista vagy, akkor a problémák a következők:
-A legjobb CRI indexű átvilágító sem elég jó, vagy legalábbis profilozni kellene a kamerát az átvilágító fényével. (color target, egyedi icc)
-A bayer rács sehogy sem éri utol a különálló R-G-B szenzort.

-Ha pixel-shift funkcióval kigyomláljuk a bayer rácsot, akkor kiderül, hogy a kamerák szenzoránál a zaj és az érzékenység fontosabb szempont, mint a színek, emiatt az R-G-B szűrők hullámhossz tartománya átfedésben van, és a színleválasztás lényegesen elmarad a profi szkennerekhez képest. Ez azt jelenti, hogy míg a szkennelt képen lesz ötféle zöld árnyalat a mezőn, a befotózott képen már csak kettő. Vagy ha vörös-zöld színek finom részletei váltakoznak, akkor az egészet barnássá mossa, szóval a színleválasztás nem túl jó.