Úgy gondolom, hogy az alábbiak is ide tartoznak, mert szerintem egyértelműen cáfolják a román hazugságokat.

 

Mostanában került a kezembe Rásonyi László nyelvész, turkológus „Hidak a Dunán

A régi török népek a Dunánál” (Budapest 1981) c. történelmi munkája, aminek a „A blakok, azaz bulakok” alfejezetében a kutatásai és más források alapján is bizonyítja, hogy a blakok, (bulakok) nem vlachok, tehát a két népnek semmi köze egymáshoz.

 

Csak nagyon röviden próbálom összefoglalni a blakokról írtakat: őstörténetükkel kapcsolatban Rásonyi leírja, hogy a karluk törzsek közé tartoztak, és amikor a VI.szd. közepén megalakult türk birodalom 581-ben két részre bomlott, a karlukok szállásterületei a két birodalom szomszédságában a Fekete-Irtisz és a Dzaiszan-köl vidékén volt. A karlukok 9 törzse közül  a 7.  volt a blak, akiknek nyári szállásai a bulgárok és a baskírok közelében volt. E nép egy kisebbik része az északnyugati területeken megalapította a „tarka lovú nép” országát, nagyobbik része pedig csatlakozott az onogundur törzsszövetséghez, majd később Esperikh bulgárjaihoz.

 

Mivel a blakok az onogur-bulgárokhoz csatlakozott nép volt, így velük mentek nyugatra is, ahol a bulgárok 679-ben megalapították az Al-Duna és a Balkán-hegység közötti Bulgáriát. Mint csatlakozott nép, a blakok nemcsak a bulgárok háborúiban vettek részt, hanem feladatuk volt Bulgária északi határainak, az erdélyi gyepűk védelme is. Tehát a blakok, mint a bulgárok segédnépe valóban Erdélyben élt, csak ők nem a románok „ősei” voltak, hanem a bulgárokhoz csatlakozott, hasonló kultúrájú és életformájú lovas-nomád nép.

 

Rásonyi azt is leírja, hogy csak a blakoknak lehetett olyan fegyveres ereje, amivel  szembeszálhattak a magyar honfoglalókkal. A csatában a blakok vezére Gelou elesett és ezután mint az lenni szokott a lovasnomád népeknél, a blakok behódoltak a magyaroknak. Tehát az is elképzelhető, hogy Gelou tényleg élő személy lehetett.

 

Néhány erdélyi településről Rásonyi megjegyzi, hogy neveik bulgár eredetűek. Ilyen pl. Brassó, ami a bulgár boro-suy-ból (szürke víz) fejlődött. Szeben neve a 765–767 között uralkodó bolgár fejedelem, Szebin (görögül Sabinos) nevéből ered. Elképzelhető tehát, hogy a blakokat a két fontos szoros védelmére még a bolgárok telepítették. Valószínűbb azonban az, hogy a magyaroktól elszenvedett vereségük és a nekik való behódolásuk után a magyarok hozták létre a dél-erdélyi bulak, blak gyepűt.

 

Tehát ezek után – ezt már én teszem hozzá -  joggal állítható, hogy sem Anoymusnál, sem Kézainál nem elírás a blak (vlach helyett), mivel  ők még tudhatták, hogy a Honfoglalás korában a bulgárok gyepűvédő segédnépeként valóban élt egy blak nevű nép Erdélyben.

 

Egy 1222-ből származó oklevél Erdély déli határvidékén, az Olt völgyében említi a „terra Blacorum”-ot, a ’blakok földjét’, és lehetséges, hogy ebben a hadászatilag fontos Brassó és Szeben közötti völgyben a bolgárok azért telepítették le a bulakokat, hogy őrzői legyenek a Tömösi-szorosnak és az Olt áttörésének.

 

És nagy valószínűséggel, II. András sem tévedésből íratta az 1224-ben kiadott Diploma Ardeneumban a „silva blacorum et bissenorum” (blakok és besenyők erdeje) mondatot, mert neki is tudomása lehetett arról, hogy azon a területen valóban a blakok és besenyők élnek (és nem vlachok), azaz az erdő is az övéké volt. De ugyanez a helyzet a „terre blacorummal” is, ami a Hargita északi részén fekvő Persányi-hegység területe, ahol akkor még szintén a blakok éltek és nem a vlachok...