vihar és háború
lelkemben tombol
hirtelen haragom
idebent is rombol
kimegyek a rétre
felhős és naptalan
de a lelkem máris
fáradtan hangtalan
szótlanul nézeget
vadgerle az ágon
kevés a szeretet
ezen a világon
ibolyatengerek
ölelnek csendesen
illattal karolnak
óvatos kedvesen
vörösbegy kérdezget
védi már a fészkét
jó lenne most látni
égnek széplő kékjét
arrébb megyek lassan
nem bántanám soha
haldoklik e világ
sorsunk most mostoha
mást már nem tehetek
leírom sorokba
s átlépünk sajdulón
még fájóbb korokba