Adott esetben akár nemnegatív egész számokat is ábrázolhatunk logikai kombinátorokkal (tudományos néven nevezve elemeinket):

0 = I
(n+1) = Vfn

Ebből levezethető, hogy Tf(n+1) = (n+1)f = Vfnf = ffn = n
Valamint Tt0 = 0t = t, Tt(Vfn) = Vfnt = tfn = f

Akkor a Vf-t elnevezhetjük növelőnek (jele legyen n), a Tf-t csökkentőnek (jele legyen p), a Tt-pedig if-zero-nak (jele legyen z).

Ezekből akár összeadást is levezethetnénk, ha meg tudnánk oldani A-ra az alábbit:
Axy = zyx(A(nx)(py)) (vagyis ha y nulla, akkor az összeg x, egyébként rekurzívan x+1 és y-1 összege.

Ezt az A-t jelölhetné mondjuk a + jel, és máris felírhatnánk egy újabb megoldandó egyenletet:
Axy = zy0(+(Ax(py))x) (vagyis ha y nulla, akkor a szorzat nulla, egyébként az x(y-1) szorzat és x összege)

Mivel a lejtőn nincs megállás, jönne a hatványozás (az előbbi egyenlet A megoldását * jelöli):
Axy = zy1(*(Ax(py))x) (vagyis ha y nulla, akkor a hatvány egy, egyébként az x^(y-1) és x szorzata)