Pacsutáné Sagáth Ilona: MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,
Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.
De fordul a kocka: mosoly az arcomon,
S talán a másikat kínozza fájdalom.

Örökké szaladunk, örökké futunk,
Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.
Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,
S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.

A kincs, a szépség nem tart örökké,
Az élet útjain válhat rögökké.
Egyszer elmúlik minden, ami szép,
De akkor a lábad már nehezebben lép.

Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,
Gondolj életedre, gondolj önmagadra.
Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,
S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.

Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,
Lassan az évek is egymáshoz simulnak.
És ahogy az ősz is eljön a nyár után,
Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Estébe hajlik immár a délután,
Sokszor kapkodni kell a levegő után.
Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.
Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.