Sziasztok!
Régi topik, de felhozom, mert kezdek világosodni, vagy ha nem, akkor csak azt érzem, hogy közöm lehet az "Érzelmi zsarolás" témához.
Először is 47 éves ff vagyok, nemrég váltam az asszonytól, 20 év nem éppen fergeteges év után, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak szép pillanatok az életünkben, mert voltak, vannak is emlékeim a szépekből is, de a végére kevesebb maradt a pozitív élmény, mint a negatív...
Na nem a válás utáni bosszú vezérel, hogy ide írok, mert így ismeretlenül mi értelme lehet, viszont ha leírom nagyjából, hogy miből gondolom vagy érzem ezt, akkor, hátha ismeretlenül, kivülállóként valaki, akinek van rálátása akkor meg erősíti ezt a gondolat menetet ami nemrégóta dereng bennem!
A családomat illetően már gyerekorban idegileg gyenge anyukámnak ki voltunk szolgáltatva otthon.
Érdekes, hogy ezt így leírom, mert gondoskodó volt, fizikailag soha nem szenvedtünk hiányt ételben, italban, ruhában, tiszták voltunk, mert erre odafigyelt, szeretett is minket a maga módján, viszont érzelmileg kiszámíthatatlan volt, én meghallgattam, hamar rájöttem, hogy vitatkozni nem érdemes vele, hugom annál jobban ellenállt. Majd mai napra betege lett, együtt él az anyámmal aki ápolja, hugomat, én kiléptem a bűvkörből, sikerült. A párkapcsolataimat is mérgezte tudat alatt, mert nem egy barátnőmmel összeakadt, megbántotta őket, ami elég hamar ellenszenvet generált...
Hogy miben nyilvánult meg anyu zsarolása?! Fenyegetőzés, fizikai erőszak(hamar járt a keze, pofonok formájában), illetve lelki erőszak(amikor a saját élete kioltásával fenyegetőzött, és így tovább...), apu sokat dolgozott, fáradtan ért haza., majd ráknban meghalt, én 19, hugom 16 volt, ő skizofréne lett...
Ebbe a környezetbe került be a leendő nejem, akit szerény visszahúzódó lánynak ismertem meg, ezért tetszett, meg, amikor 1 év nálunk való lakhatás után elköltöztünk(a későbbi nejem nem érezte jól magát, így elköltözött haza(100 km-rel arébb, én követtem, utána mentem), anyám dúlt-fúlt, nem tisztelt meg, mert dolgaimat dobálta ki, raplizott, , mert nem maradtunk, ahogy ő elképzelte!(ez azért lényegfes mert ez a befejező akkord a jelenlegi életemben is fel fog tünni).
Anyám végül megbékélt, mi éltük az életünket, én hazulról elkerülve. Először voltak nehézségek, mert nehezen találtam munkát, de mindig, folyamatosan volt jövedelmem, mégha nem is kaptam meg a főiskolás bért közben összeházasodtunk 5 év együttélés után, úgy éreztem együtt tudunk élni! Mindketten fősulit végeztünk, A nejem, hamarabb kapott a képzettségének megfelelő állást, nekem kicsit később jött ez össze, mindig a munkahelyén szorgalmas, szerény, munkáját végzőként említették, amit el is hiszek, de az első munkaheléyén kifogott egy nőstény soviniszta főnököt, aki nagyon alázta a munkájukat, mindent.... Sokat panaszolta, amit sajnáltam is, akkor még azt éreztem, hogy rendben van a kapcsolatunk...
Az első gyerek megszületése után volt egy kis változás az életünkben! Nehezen tudott pihenni, próbáltam a munkám mellett segíteni, hogy kisegítsem, megértettem, hogy szükség is volt rá, mindkettőn anyósa viszont nem vett ebben részt, mind a mai napig így van, kimaradt az életünkből ez a fajta támogatás, amit gyerekként viszont nagyszülői részről sokszor átéltem. Volt, hogy rám mordult az asszony, majd ahogy nőtt a gyerkőc, a feladatok egy része megmaradt. A közös élmények, az intimitás egyre gyérebb vendég lett az életünkben, szex éhesnek nevezett, aminek annyi valóságalapja volt, hogy hiányzott az együttlét, de a mögötte húzódó ragaszkodás is. Közben nekem is jól alakult az életem, el tudtam helyezkedni a szakmámban, megkaptam a megfelelő bért….közben vettünk egy házat, azt újítgattuk, annyi azért meg kell említeni, hogy éjszakai munkám volt, így nappal jobba ráértem. Később volt, hogy nem dolgozott, amikor a gyerkőc már bölcsibe vagy óvodába járt, és próbáltam az intim kapcsolatunkat ápolni, amire sokszor nem volt vevő, kifogásokat talált, ha együtt voltunk utána bűntudatot keltő dolgokat mondott, …a vége érzelmi elhidegülés, amit néha azzal toldott meg, hogy álmodozó vagyok, azért nem haladunk, mert nem adok bele sok energiát, menjek el másodműszakban dolgozni, mert nehezen haladunk! Mellékesen csináltam mellékállást, őstermelői státuszban, de kicsit segített, úgy voltam vele, hogy elég egy olyan munka ahol megmondják a feladataimat és van amit saját gondolat szerint csinálok. Ebből adódtak kritikák a részéről, hogy nincs értelme amit csinálok, hogy ő ezt látja, hagyjam rá… De ő dolgozik rendesen és elfárasztja a munka, inkább alig végzi a dolgát otthon is addig foglalkoztassam a gyerkőcöt, amivel részben egyet is értettem, de csak részben, véleményem szerint kell szabadon is hagyni a gyereket játszani, ameddig rajzol addig elvan, bármit csinál, persze kontrolálva, rá figyelve. A házi feladatokban elég demokratikus felfogásúnak érzem magam , mert kivettem én is ffi részemről a házi munkából, mert mindketten kerestünk volt állásunk, így mindketten az otthoni dolgokban is részt kellett, hogy vállaljunk. Felőrlődtünk, kiégtünk, néha nekem támadt, de csak néha, hogy keveset segítek, a gyerekkel is foglalkozhatnák többet, és ne hobbizgassak, stb. Volt, hogy ha egy hölgy kedvesebb volt megcsapott a szeretetre vágyás szele, amit látói szerelemnek érezhettem?! Ki tudja?! Ezek után megszületett a második gyerkőc akivel megint több feladatunk volt, de a lelki eltávolodás is jelen volt, mert bíztam, hogy jobb lehet… A szeretet megvonás, a szex megvonást szóvá is tette, hogy ő úgy látja engem így lehet sakkban tartani, mert nekem csak ez számít, kb másfél év után, hogy megszületett a második gyerkőcünk! De az érzelmi sivárság is bántott. Volt hogy gyerekek előtt ment a szidalmazásom, amikor pl az udvaron kis dolgomat elvégeztem, illetve gyerekek előtt ment a ’műsor’, hogy milyen vagyok, lustának, ’Pató Pál úrnak’ titulált, mert nem megyek második műszakban dolgozni és ilyenek. Ilyen előzmények után két éve egyik kolléganőmmel sokat beszélgettem, jó volt, hogy valaki rám figyel, majd tavalyi évben egy másik kolleginával nagyon jókat beszélgettünk, őneki komoly párkapcsolata volt, rá villantott az életünk sivárságárára, majd tavaly szeptemberben megismertem egy hölgyet, akivel 3 hónapot chaten tartottam a kapcsolatot, majd ’lebuktunk’ a chat kapcsolatommal. A hölgy, aki miatt válni is képes voltam felrúgni az addigi életem, a biztos otthont a kihűlt kapcsolatot. Mindent ott hagytam az asszonynak és gyerekeknek, úgy, hogy a gyerekekkel való kapcsolattartásomat kétheti hat napban kértem, mert ővelük szeretnék többet lenni mint hétvégi apuka. Tudom nem volt a legtisztább kilépés amit tettem, de erőt adott az, hogy lehet másként is élni! Az asszony persze nehezebben viseli a dolgokat, sokat fenyegetőzik, hogy kirúgat a munkahelyemről, mindenkinek elmondja milyen ember vagyok, aki megcsalta, a főnökömhöz is be fog menni, el akar innen távolítani, menjek haza, vissza ahonnan jöttem! A dolgaimat kihajigálta, mint jó édes anyám 15 évvel korábban. A törékeny dolgaimat szét hajigálta, hangosan üvöltözött válás után az udvaron, hogy milyen hülye vagyok mert megcsókoltam azt a nőt , akivel a lelki éhességem után össze akadtunk, fizikai erőszak irányába is mozdult! Na de ezt a következő hozzászólásban boncolgatnám jobban…
