Na cáfoljuk meg ezeket az állításokat szépen sorban :)

 

"Numerous archaeological sites prove the continuity of Latin settlements north of the Danube after the evacuation of 271, including:
Daco-Roman ceramic artifacts from the 5th-6th centuries, found at: Bratei, Soporu de Câmpie, Verbiţa, Sǎrata Monteoru.
Christian tombs and objects found at: Cluj-Napoca, Alba-Iulia, Biertan, Dej. Walls erected in the 4th century at Sarmizegetusa."

 

 

Ezek a híres Dákoromán kerámiák annyira "Dákorománok", hogy a feltárást vezető régész ezt fűzte a kerámiákhoz. "Deși decorul ceramicii nu seamănă deloc cu cel al ceramicii romane. Stilul în care este realizată ceramica prezintă unele asemănări cu ceramica romană descoperită în alte părți." = "Bár a kerámia díszítése egyáltalán nem hasonlít a római kerámiákéhoz. A kerámia készítésének stílusa némi hasonlóságot mutat a máshol talált római kerámiával."

 

Ezt a régészek úgy nevezik, hogy a kettő között SEMMI hasonlóság nincsen :) De persze itt a román kolléga mindenáron bele kellett, hogy lásson valami "Dákoromán" dolgot szegény tipikus Szláv kerámiákba...

 

A keresztény sírok valóban léteznek, de azzal is akad egy "apró" probléma, mégpedig az, hogy tipikus Germán mintákkal díszített sírok, és Germán szokás szerint vannak temetve, valamint a temetők amikben ezeket a bizonyos keresztény sírokat találták, pont akkor kezdődnek és szűnnek meg, amikor a gepidák megjelennek és eltűnnek... Vajon kiké lehettek a keresztény sírok?(Azok Gepida sírok) :D

 

A 4. században falat emeltek Sarmizegetusa köré! Oké :D más nép nem tud falat emelni csak a Dákorománok? Egyébként meg ha már Sarmizegetusa. Ha a románok tényleg ott éltek az egykori Dák fővárosban mindig az évszázadok alatt, ahogy ezt a fal is "bizonyítja" (nem), akkor a Román nyelvben miért nem maradt meg a "Sarmizegetusa" név, és miért "Gradiște" néven nevezték, egészen 1941-ig? Eleve a "Gradiște" név az a a dél szlávból származik, akikkel ők maguk "soha nem is találkoztak ott Erdélyben"... érdekes :D

 

Na de térjünk rá a szövegekre, mert az az izgi része!!!

 

1.) In 545, Procopius mention "the trick played by an Ant (a Slav or Alan from present-day Moldavia) who is supposed to have passed himself off as a Byzantine General by speaking a form of Latin which he had learned in these regions.

 

Hát ezzel csak egy apró gond van, hogy nincs ilyen. Én magam számtalanszor olvastam Procopius minden művét, és ilyen rész egyszerűen nincs!

De itt van a link, az összes Procopius műhöz, ha érdekel valakit nyugodtan nézze meg: https://www.gutenberg.org/ebooks/author/4712

 

De amúgy Procopiust nagyon sokat keverik, mert az egész "Procopius említi a románokat dolog", egy 1911-es Britannica cikkből ered, ahol leírják, hogy ő az egyik első aki "Románszerű" helyneveket említ pl: Skeptekasas, Burgulatu, Lοupofantana, Gemellomountes, stb, de a gond csak az, hogy ezeket Procopius, nem az egykori Dákiába, hanem a mai Szerbia déli részén említi... Ez a mese, pedig valahogy ebből alakult ki, mert egy haonsló elem tényleg van a műben, de annak semmi köze a latin nyelvhez, vagy bármi hasonlóhoz.

Szóval az első "érv" egy egyszerű hazugság :)

 

2.) An ancient letter from one Emmerich of Elwangen to Grimaldus, abbot of St.Gall, written about 860 mention Vlachs (Walachians) living north of Danube together with Germans, Sarmatians, and Alans;

 

Itt is ferdítés van, mert valószínűleg már a sokadik módosított sztoriját olvashatta az illető, mivel a szöveg nem "Vlachokat" hanem Dákokat említ.

 

A szöveg: "gentes innumeras... Sunt his Germanique truces et Sarmata bellax-atque Getae nec non Bastarnae semina gentis-Dacorumque manus et Martia pectori Alani" = "Számtalan nemzet... Vannak a vad germánok és a szarmaták és a bátor geták, és ezek nem csak a Bastarna nemzet magvai - ezek a a dákok kezei és a Mars az alánok mellén."

 

Nos ha valaki elolvassa a szöveget, akkor a napnál is világosabb, hogy a szöveg nem a 860-as eseményeket írja le, mivel szerepelnek az Alánok, Szarmaták és Basztarnák is, hanem valamikor a 3-4. századot írja le. Ha csak nem húzták meg magukat a Románokkal 860-ig a Basztarnák, Szarmaták és az Álánok is ott Erdélyben!(nem) :D

 

Tehát, a második "érv" egy tudatos félremagyarázás :)

 

3.) The Weltchronik of Jansen Enikel, written in Vienna in 1277, mentions Charlemagne going on a campaign in the east (around 8th century) and met with Wallachians.

 

Őszintén szolva, ezt a krónikát nem ismerem, így nem tudom, hogy hol van ebben elrejtve a trükk, de ha így is van, akkor is megint egy 13. századi írásról van szó, nem pedig egy korabeli feljegyzésről, ami soha nem említi őket. (Ha megtalálom a krónikát akkor ide írok egy cáfolatot erről is)

 

4.)+1. extra: 4. Nestor's Chronicle, (Kiev, 1097-1110), relating events from 862 to 1110, mention Wallachians attacking and subduing the Slavs north of Danube and settling among them. + A chronicle by Venerable Nestor (1056 - 1136 AD) mentions Walachians (Romanians) fighting against Magyars north of the Danube in 898.

 

Ez a kettő krónika egy és ugyan az, ezért egybevonom a kettő pontot. Feltételezem nem valami jártas a témában a Román személy aki ezt küldte, mert ez a sokadik tévedése, de mindegy nem ez a lényeg, hanem hogy mit ír a krónika!

 

A rész amit szeretnek kiragadni a románok: 

 

"A 6406. (898.) évben vonultak a magyarok (ugri) Kijev mellett a hegyen, amelyet most Ugorszkojének (Ugors’koe) neveznek, és a Dnyeperhez érkezvén felállí tották sátraikat; mert úgy vándoroltak, mint most a kunok (polovci). Kelet felől ideérkezve átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket Magyar (Ugors’kia) hegyeknek [= Kárpátok] neveznek, és hadakozni kezdtek az ott élő volohokkal és szlávokkal. Azelőtt ugyanis szlávok éltek ott, és a volohok elfoglalták a szlávok földjét, azután pedig a magyarok (ugri) elűzték a volohokat, és örökölték azt a földet, és letelepedtek a szlávok közé, behódoltatván őket maguknak, és ettől kezdve nevezték azt a földet Magyarnak (Ugor’ska) [= Magyarország]. És hadakozni kezdtek a magyarok a görögökkel, és behódoltatták a Thrák- és Makedónföldet (Frač’sku és Makidon’sku) egészen Szalonikiig (do Selunja)."

 

Na most aztán lebuktunk, ott vannak a Románok vége!!

 

Várjunk csak, mit is ír még a krónika ezekről a volohokról?

 

"A ljahok (ljachove, Lengyelek) és a poroszok (prusi), a csúdok a Varég [= Balti]-tenger mellett élnek. E tenger mentén élnek a varégok (varjazi): innen keletre – Sém birtokáig, de ugyanazon tenger mentén nyugatra is élnek – az angol és voloh földekig. Ugyancsak Jáfet nemzetségét alkotják a varégok, a svédek (svei), a norvégok (urmane), a gótok (gote), a ruszok (rus’), az angolok (agnjane), a galícsánok (galičane), a volohok (volchva, Franciák), a rómaiak (rimljane, Olaszok), a németek (nĕmci), a karolingek (korljazi, Lotharingia), a velenceiek (ven’dici), a genovaiak (frjagove ) és mások, ezek nyugatról déli irányban telepedtek le, és szomszédosak Hám törzsével."

 

Így van, a Voloh földek az angolok közelében vannak, szóval a "Volohok" azok nem a Románok, hanem a Frankok, vagyis inkább a Franciák. A krónika amit itt megemlít az pedig nem más mint amikor Árpádék felszámolják  a Frank fennhatóságot a Kárpátmedencében. Ezért is van az, hogy a Magyarok nem a "Volohok" közé, hanem a Szlávok közé telepednek le. Egyébként ami még fontos, hogy a krónika szerint, a szláv őshaza, az a Kárpát medence, és a Frank betöréssel akarja magyarázni, a Szláv népek szétvándorlását, ezt egy másik részben, jobban leírja:

"Sok idő múltán a szlávok (slovĕni) a Duna mentén telepedtek meg, ahol most az Ugor- (Ugors’ka [= Magyar-]) és Bolgárföld van. Ezeknek a szlávoknak az utódai szétszéledtek a földön, és arról a helyről kapták a nevüket, ahol megtelepedtek. Így azokat, akik a Morava folyó mentén telepedtek le, morváknak (morava) nevezték el, a többieket pedig cseheknek nevezték. És a fehér horvátok (chrovate bĕlii), a szerbek (sereb’) és a szlovének (chorutane) ugyanazok a szlávok. Amikor a volohok rátámadtak a Duna menti szlávokra, letelepedtek közöttük, és sanyargatták őket, akkor ezek a szlávok a Visztulához vándoroltak, és a ljah (ljachove) nevet kapták. Ezen ljahokról kapták a nevüket a poljanok (poljane), más ljahok pedig luticsoknak (lutiči), mások mazoviaiaknak (mazovšane), és megint mások pedig pomorjanoknak (pomorjane ’tenger mellett élők’) nevezték magukat."

 

Egyébként meg, a a krónika egyértelműen nem helyi népességnek írja le a Volohokat, szóval nem értem, ez miért támasztaná alá a Dákoromán teóriát.

 

Egyébként, a Voloh = Frank/Francia azonosítást a külföldi történészek többsége is támogatja, sőt a krónika legelismertebb elemzői is ezt vallják, mint pl: D. S. Likhachev vagy O. V. Tvorogov

 

Szóval a 4. "érv" és a +1. "érv" sajnos téves dolgot állít, és nem igaz...

 

 

5.) + 6.) + 12.) +8.) 5.) In the chronicle of Simon of Keza (1282 to 1290), the Vlachs of Pannonia are mentioned as a settled population after the collapse of the Hunnish Empire. 6. The Anonymous Notary of King Bela II (1131-1141) or Bela III also mention the presence of Vlachs in Pannonia and them mixing with Slavs, but retaining their language and culture. 6. The Anonymous Notary of King Bela II (1131-1141) or Bela III also mention the presence of Vlachs in Pannonia and them mixing with Slavs, but retaining their language and culture. 12. And of course, A 13th century Hungarian chronicle, Gesta Hungarorum, claims that when the Magyars arrived in Pannonia, the surrounding areas were inhabited by Vlachs (Romanians). The Gesta Hungarorum's (written by the otherwise unknown Hungarian author Magister P, who is often cited simply as Anonymous) main subject of controversy concerning the mentioning of the existence of the local rulers of Gelou, Glad and Menumorut in Transylvania at the arrival of the Magyars in the 10th century. The existence of these three dukedoms mainly inhabited by Walachians and Slavs is controversial and denied by some historians (Hungarian, Slovak), while others (Romanian, Hungarian, Serbian) expose opposite arguments. 8. The Chronicon Pictum of Vienna, 1358, also mention the Vlachs remaining in Pannonia after the invasion of Atilla's Huns and both Chronicon Pictum of Vienna and Simon of Kéza note that "three thousand men of the Hunnish people remained in Pannonia ('in campun Csigla'), calling themselves Siculi (Zakuli), who upon the arrival of the Hungarians moved eastwards "cum Vlachis in montibus" (because/since the Wallachians are in the mountains).

 

 

A Kézai krónikát és az Anonymus krónikát és a képes krónikát egybevettem, mert erről így is könyvek garmadája van már fent a neten, jobbnál jobb kollégák által, szóval szerintem aki eddig elolvasta ezt a kommentet az már úgy is tudja, hogy ezekkel a krónikákkal mi is a baj, vagy miért is hiteltelen amit írnak erről.

 

(A 6. és a 12. "érve" az ugyan az a krónika, és érdekes, hogy itt is, hogy többnek látszódjon szétszedte pont mint a Nestor krónikát)

 

Tehát a 5.) 6.) és 12.) pontra lusta vagyok válaszolna :D

 

7.)7. The Descriptio Europæ Orientalis, which was written by a French monk in 1308, discovered in the Paris Library in 1913, mention ten Vlach kings that were defeated by the Hungarians of Arpad.

 

Ismét egy rendkívül hiteles krónikával állunk szembe, a Descriptio Europæ Orientalis-al. Nem szeretnék túl sokat írni erről, inkább csak kiemelek pár részt belőle és mindenki döntse el, hogy mennyire hiteles a mű. (egyáltalán nem az)

 

"ennek [Bulgária] a birodalomnak a közepén keresztülhalad a Duna folyó is, amely olymódon növekszik meg a beléömlő vizek sokaságától, hogy egyik-másik helyen szélessége a tizennégy mérföldet is eléri. Igen sok egyszarvú, tigris, és hód él ezen a területen, amely nem is túl hegyes, nem is nagyon sík, mégis néhol vannak feltűnően magas hegyéi és sok síksága."

 

"és miután diadalt arattak, Attilát, aki azon hét vezér közül, akik Szkitiából kijöttek, a leghatalmasabb volt, egy akarattal megválasztották és maguk fölé királlyá emelték; és elfoglalták az egész földet és ott laktak, és attól az időtől a magyarokról, akiket más néven hunoknak is hívnak az egész földet Hungáriának nevezték;"

 

"A'második Thesszália, amelyet Thesszaíosz királyról neveznek így. Ez a vidék pedig nagyon tágas és gazdag, miért is egészen a mai napig megőrizte magának a királyság nevet," ugyánis thesszaloniki királyságnak hívják. Itt van az a híres város,, amelyet Thesszalonikének hívnak, és amelyről az egész vidék a nevét kapta; ennek igen nagy. tengeri kikötője van.- Itt van az egykor Apollónak szentelt Parnasszosz hegy is. Most pedig Szfeptagoriának nevezik, ami annyit tesz „szent hegy"-, azért, mert itt sok görög remeteszerzetes él, akiket calogeri-nek neveznek; ez volt a híres vitéznek, Achillésznek a hazája, Itt törték be először a lovakat, és itt vertek először aranydénárokat;"

 

Ilyen mesebeli "érdekességekből" áll az egész krónika, ami szintén inkább egy mese mintsem egy történelmi mű. Egyébként a krónikában a Románokat Macedóniában élő népként írják le, és Erdélyben nem említik őket... De az tény és való, hogy a krónika szerint Pannóniából Székesfehérvár környékéről mentek oda.

 

Szóval a 7. "érv" egy hiteltelen mese, egy legendagyűjtemény semmi több.

 

 

9.) 9. In 1236, the monk Ricardus mention seven Hungarian chiefs that while being in Pannonia, met a Wallachian population while Thomas of Spalato mentioned the same thing.

 

Nem, nem Vlachokat említ, csak a "rómaiak legelői"-re van utalás mind a kettő krónikában.

 

Richardus: 

 

"Egy Ricardus szerzetes 13. század eleji beszámolója szerint egy elveszett magyar krónika - A keresztény magyarok cselekedetei - szerint Magyarországot a rómaiak legelőinek nevezték, mielőtt a magyarok meghódították volna." - Kristó Gyula

 

Spoletoi Tamás, Salonitana Historia:

 

"Körülbelül ekkoriban a massageti fajának egy része, aki kijött vidékükről, amelyet Magerianak hívnak, nagy tömegben érkezett, pusztulást és pusztulást hozva; elfoglalta egész Pannóniát a Duna két oldalán. Mert annak a vidéknek a lakói, miután meggyilkoltak, mások pedig szolgaságba estek, azon a síkságon helyezkedtek el; mert az emberek ritkasága miatt alkalmas volt állatok etetésére, amelyekből a sokaság főként magának táplálkozott. Ez a vidék állítólag az ókorban a rómaiak legelője volt. Ezért elkezdték állandó háborúkkal fertőzni a környező vidékeket, lerombolni a templomokat és sanyargatni a keresztényeket. Mert nagyon kegyetlen pogányok voltak, eleinte hunoknak, utána magyaroknak hívták őket. Állítólag ezek előtt az idők előtt Attila vezér, a keresztények legádázabb üldözője érkezett ki az említett vidékről. Péter érsek volt az Úr kilencvenkilencven esztendejében, Tirpimiris és Muncimir, fiai, királyai idejében. Paulus érsek volt az Úr ezertizenötödik évében, Basil, Konstantin és Cresimiris császárok, patríciusaik és a horvátok királyai idejében."

 

Szóval ez a kettő krónika nem említi a Vlachokat, csak azt a középkori hagyományt, ami szerint Pannónia volt a "Rómaiak legelője" sőt Deuili Odo "Keresztes Krónikája" szerint egyenesen Iulius Caesarnak volt ez a föld a legelője. :) Az, hogy ez, hogy jön a románokhoz, azt nem tudni. Szóval ez a pont hazugság. 

 

10.) 10. The poem of the Nibelungs, written between 1140 and 1160, mentions the wedding of Attila and the presence at it of Walachians.

 

És a Nibelungs énekek sem maradhatnak ki :)

 

Az ének valóban említ ilyet, de a 12. század népeit vetíti vissza hiszen, az énekben van az esküvőn egy "Erős Lengyel" egy Orosz sőt még egy Osztrák herceg is. Akkoriban azonban nem volt sem Ausztria sem Lengyelek sem Oroszok, úgy ahogy Vlachok sem. Nem mellesleg az énekben még egy sárkány is szerepel, szóval ismét "nagyon hiteles" műről van szó.

 

Tehát a 10. pont egy hiteltelen mese.

 

11.) 11. Weltchronik of Rudolph von Ems, written circa 1250, mention Walachians living in Pannonia.

 

Hát sajnos ez sem igaz :(

 

A krónika szövege így van: "Azon a helyen, ahol a saját hegyi vonal megkezdődik, Marzilie útbaigazítást kér és nyújt, és tovább terjed, mint a német föld, az a hely, ahol az a föld véget ér, és a tenger az országával összeér, és ahol az Appenninek hegysége van, mint azt nevezik, és megosztja a szélzúgó országot a német földtől azon túl, ahol Magyarország kezdődik. A határain belül sok föld és királyság fekszik, és sokféle emberek lakják, akik különféle nyelveken beszélnek és különbözőképpen viselkednek. Azon belül Magyarország határain belül van egy szűk kapu és előtte a határőrségek, sok vadidegen emberekkel, akik keresztényellenes nyelveken beszélnek, valamint a Valwen és a vad Vlachin emberek is, akik ezen a hegyek túloldalán élnek, ahol az országuk kezdődik. Magyarország belsejében vannak azok a földek, amelyeket itt említenek, a szűk kapu határain belül." (Ez az egyetlen rész a krónikában ahol a Vlachok meg vannak említve!)

 

Link a krónikához: https://archive.org/details/RudolfsVonEmsWeltchronikAusDerWernigeroderHandschrift/page/35/mode/2up?q=Vlachin

 

Hát igen, semmi Pannónia csak annyi, hogy 1277-ben a román "vademberek" még Erdély túloldalán laknak...

 

 Egy szó mint száz, a 11. "érv" egy hazugság. :)

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezen a ponton,gondoltam még pár másik nagyon "híres" román érv cáfolatát is megírom, mivel azoknak is nehéz utánajárni, de teljesen tévesek, és a románok előszeretettel használják őket, mint a Dákoromán elmélet "hatalmas" bizonyítékai. Valamint csodálkozom, hogy az előző listából ezek hiányoznak, mert általában ezek még bent szoktak lenni abban a csokorban.

 

Lássuk:

 

1.) At the Nicaean Synod in 787, the following person is signaled on the 73rd seat: "Ursus Avaritianensium ecclesiae episcopus."; The name of the episcope of the Avaritians (i.e. people ruled by the Avars), being Ursus, is of Romanic origin.

 

Ez az "érv" jól hangzik, de ha odarakjuk mellé a kontextust, akkor fény derült az igazságra. Valóban volt egy ilyen nevű aláírója a zsinatnak, de nézzük meg kik voltak körülötte:

• “Ioannes episcopus sanctae ecclesiae Salonentianae”
• “Laurentius episcopus sanctae Absartianensis ecclesiae”
• “Ursus episcopus Avaritianensium ecclesiae”
• “Ioannes episcopus Decateron”

Ursus körül a Dalmáciai püspökségek vezetői vannak, ami azért nagyon érdekes, mert a zsinatokat a püspökök mindig a püspökségük alapításának idejének a sorrendjében írták alá. Az az a román érv szerint, ezt a "román egyházat" valahogy pont úgy alapították, hogy bekavarták a Dalmáciai püspökségek alapításának idejére. Hát ez elég logikátlan, de nézzük tovább.

 

A Dalmáciai püspökségek alapításáról, bővebben a 8. században írt Chronicon Gradense számol be, ahol többek között a Ráb városának püspökségét az alábbi módon nevezi: "Avonciensis ecclesia" vagy "Avoriciensis ecclesi". A név elég hasonló ahogy az látszik is, és minő érdekesség, a 4 Dalmáciai püspökség közül valóban csak Ráb városának a püspöke hiányozna az aláírók közül, ha a román "érv" igaz, hiszen a sorrend így nézne ki Salonai Ioannes, Osori Laurentius, a rejtélyes "román psüpök", és Kotori Ioannes. Mivel akkoriban a 4 dalmát püspöki központ Salona, Osor Ráb és Kotor volt.

 

Ha még tovább megyünk, akkor pedig egy nagyon érdekes dolgot találunk. Vajon ki volt Ráb városának a püspöke pont a zsinat idején? Ursus...

 

Tehát ez nem valamiféle titkos Avar/Román püspökség, hanem egy jól adatolható Rábi püspökség, amit akkoriban így hívtak.

 

Tehát az első érv egy tudatos ferdítés. :)

 

2.) The chronicle Oguzname, the oldest Turkish chronicle in existence, mentioning a warlike expedition of the Cumans, affirms the existence of a "Country of the Vlachs"; (Ulaqi) east of the Carpathians in 839, affirming that the region was well organized and with a powerful army.

 

Ez az érv is tudatos hamisítás eredménye, mivel a krónika így hangzik:

"Mivel Ogus-Chan és seregének vezető tisztjei erre az alkalomra magukkal hozták feleségeiket is, egyik tábornoka, aki már részt vett a csatában, otthagyta terhes feleségét. A nő nem talált más menedéket, mint egy öreg, odvas fa, amelyben elbújt. Amikor a vajúdás fájdalmait legyőzte, fiút szült. A Kán, aki értesült erről a kalandról, elhatározta, hogy gondoskodik a gyermekről, és felnevelte, tekintettel arra, hogy elveszítette apját, a Pizak becenevet kapta, ami a régi török nyelvben üres fát jelent. Miután a fiú elérte a megfelelő kort, Ogus-Kán jelentős hadsereget adott neki, hogy hadba vonuljon az uruszok, ulakik, madzsarok és baskírok ellen, akik ezen folyók partján éltek. A Tin, Attel és Jaigik folyók partján..."

 

Link a krónikához: https://books.google.hu/books?redir_esc=y&hl=hu&id=NMZUAAAAcAAJ&q=Ulakes#v=snippet&q=Ulakes&f=false

 

Ha megnézzük, a földrajzi neveket, valamint az említett népeket, akkor egyértelmű, hogy az Urál környékéről van szó, sok ezer kilóméterre a Kárpátoktól.

 

Tin = a Don folyó régi neve

Attel  =a Volga folyó régi neve

Jaigik = az Urál folyó neve mind a mai napig a Baskírban

 

Valamint "Ulakok, Madzsarok, és Baskírok".

 

Ez a Magna Hungáriában maradt Magyarokat a baskírokat, és a sok forrás által az Urál környékén elő Bulak türkök nevét említi. Ha nem az Urált írná le a monda, akkor az azt jelentené, hogy Oghuz kánék egy közel 3000 kilométeres hadjáratra indultak a Kárpátokig, és nem pedig az akkoriban ténylegesen az államuk határán lévő Urálhoz. Nem mellesleg, arról, hogy ebben az időben tényleg voltak csatározások a türkök, és az Uráli népek között, arról több tibeti forrás is van. (Azt az apró tényt, pedig meg se említsük, hogy Baskírok soha nem éltek a Kárpát-medencében, de a műben szereplő folyók által közrehatárolt területen viszont igen.)

 

Azt hogy ehhez a románok hogyan költötték hozzá a "jól szervezett" és stb mondatokat, elképzelésem sincs.

 

Így ez az érv egy tudatos félremagyarázás.

 

3.) Ibn al-Nadīm published in 998 the work Kitāb al-Fihrist mentioning "Turks, Bulgars and Vlahs", using Blagha for Vlachs and puts them next to the Carpathians.

 

Ismét egy tudatos ferdítéssel állunk szembe, mivel a mű egyértelműen leírja, hogy türk vagy azokhoz rokon (lovas nomád) népekről beszél. Ezt úgy tudom, a legszebben megmutatni, hogy leírom a krónika szövegét, és azt a részt, amit a román történész kollégák kihagynak azt vastaggal szedem. 

 

A krónika: "Megjegyzések a türkökről és a hozzájuk kapcsolódókról. A türköknek, a bolgároknak, a blagháknak, a burghászoknak, a kazároknak, a llanoknak és a kis szemű és szélsőségesen szőke típusúaknak nincs írásuk, kivéve, hogy a bolgárok és a tibetiek kínai és manicheus írással írnak, míg a kazárok héberül. A türkökről szóló információim azok, amelyeket Abu al-Haszan Muhammad ibn al-Haszan ibn Ashnas mesélt nekem."

 

Nos, ezt szerintem nem kell hosszasan magyarázni, a szöveg a napnál is világosabban leírja, hogy itt a türk népekről van szó.

 

Tehét, ez az "érv" egy tudatos ferdítés eredménye.

 

4.) A ninth-century Armenian geography mentions the country "Balak", (Vlach) in Transylvania.

 

Ez azért érdekes, mert ezt még a "Román Akadémia" is elismerte a 90-es években, hogy ez a forrás "baki". A könyvekben mindig Anania Sirakaci művére hivatkoztak, a román kollégák, azonban nagy valószínű, hogy a 60 években elősször a művet "felfedező" román történészen kívül senki nem olvasta el, hogy mit is ír a krónika, és csak másolták tovább ezt a téves, véleményem szerint tudatosan hamisított állítást. A lepel ott hult le, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is felfedezte a szöveget, és a magyar kutatók csodálkozva vették észre, hogy a krónikában nincsen semmi "Balak" állam, hanem így szól az adott rész:

"A déli oldalon van maga Trákia, az északi oldalon pedig Dácia nagy országa, ahol a huszonöt törzset alkotó szlávok laknak, akiknek a helyére betörtek, azok a gótok, akik Skandia szigetéről jöttek, amelyet a germánok Emiosznak neveznek."

 

Szóval ez az érv, még csak nem is a szokásos Román félrebeszélés, hanem tudatos hamisítás eredménye.

 

Ezek azok az érvek, amik általában előfordulnak a román oldalról, és bár tévesek, nehéz utánuk járni és sokszor nem kapnak cáfolatot.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És most nekem lenne egy kérdésem, hogy van az, hogy csak a 12. századnál idősebb művekben szerepelnek a Vlachok errefelé? A korábbi művek mint a "Conversio Bagoariorum et Carantanorum", az "Annales Regni Francorum", a "Frank királyi évkönyvek", a "De Administrando Imperio", vagy olyan írok mint Anania Shirakatsi, Jordanes, Ibn Rusta, Abū Zaid al-Balchī, Gardizi, Hitvalló Szent Theophanész, vagy Abraham ben Jacob stb stb stb miért nem említik itt őket?

 

 

Sőt az első román krónika a The Letopisețul Cantacuzinesc, miért írja ezt?: 

 

"De először beszéljünk a románokról, akik elszakadtak a rómaiaktól (=bizánciaktól) és északra vándoroltak. Így vonultak a Duna vizei felé, átkeltek a Turnul Severinului (=Szörényvár); egyesek Magyarországra, az Olt, a Maros, a Tisza vizére, egészen Máramarosig. Akik pedig a Turnul Severinului (=Szörényvár) átkeltek, azok az Olt vizénél a hegyek lábáig jutottak. Voltak, akik a Duna mentén mentek lefelé, és így az egész helyet megtöltötték magukkal, és eljutottak Necopoi határáig".

 

Több érvet nem akarok írni, mert most csak az adott pontokat akartam cáfolni, nem pedig az egész elméletet.