Kedves Bajkálifóka!

Olvastam Időgép naplójában

Reményik Sándor

A teremtés hat napja előtt c. versét. Nagyon elnyerte a tetszésemet. Korábban már én is gondolkodtam erről. Univerzumunk tökéletesen meg lett teremtve. Tökéletesen lett kialakítva benne a Földünk is, és a rajta lévő élet. Ha mindez nem lenne tökélesen kialakítva, nem működne évmilliárdokon keresztül. Olyan, mintha a Teremtő megtervezte volna. 

Mit mond az ősrobbanás elmélete, amiről tanultunk? A világegyetem, kezdeti állapotában egy végtelenül kis kiterjedésű, ugyanakkor végtelen sűrűségű és hőmérsékletű pont volt. Ez az állapot azonban túl van a matematikai leírhatóság határain – semmit nem lehet róla kijelenteni; a számítások teljesen összezavarodnak, értelmetlenné válnak. 

Lehetetlen megmondani. A szaknyelv ezt nevezi szingularitásnak.

Ma már több elmélet is létezik a világegyetem keletkezésére. De maradjunk az ősrobbanásnál. A világegyetem nem az ősrobbanással kezdődött, hiszen azt állítják, hogy már előtte is volt valami, amiből robbanásszerűen kifejlődött és elkezdett tágulni. Az a végtelenül kis kiterjedésű és végtelen sűrűségű, hőmérsékletű valami az mitől keletkezett? Az csak úgy volt öröktől fogva? Vagy a semmiből lett?

Mi emberek, nem tudjuk elképzelni azt, hogy "öröktől fogva". Hiszen a mi világunkban minden kezdődik valahol. és semmi nem örök életű. Ezért hiszünk a Teremtőben (nevezhetjük Istennek is), aki tökéletesen megtervezte világunkat. Egyes élőlényeknek tudatot adott és érzésekkel ruházta fel. Megadta a jó és rossz lehetőségét. Olyan ez, mint a Teremtő kísérlete arra, hogy mit kezdünk ezekkel.

Ennyi, ami a versről eszembe jutott.