Buktatóink közül az első, hogy ugyan Jézust keresztre feszítették, meghalt, de feltámadt

Ami azt is jelenti, hogy jelen van, és jelen marad, amire a Kegyelem önmaga igazol, így le is dönti a kételkedéseinket

A második buktatónk, hogy amikor megérint a Kegyelem, megmaradunk abban, hogy elég nekünk a Kegyelem, és lényegében ott maradunk, ahol voltunk

Holott a mennybe jutni, az olyan, mint egy tevének átmenni a tű fokán

Amiben mi tehetetlenek vagyunk, hanem Jézusnak minden lehetséges

És már is itt van a következő hitetlenségünk, amikor elutasítjuk az Eucharisztiát

Akár el sem fogadva, vagy nem is élve a lehetősséggel, amit adott, hogy bevigyen minket az üdvösségbe, ami nem más, hogy magát adja, hogy magunk is szeretetté váljunk, ami lehetséges

És amint a Hegyi beszédre vitustáncot járunk, járjon át az a felismerés, hogy nem elég az értelem, hanem a szívem legyen a vezetőm, hogy meg tudjam hozni az önmagamról lemondó áldozatot

Hogy meghaljak magamnak, hogy feltámadhassak az életre

Ami pedig már nemcsak megértés, hanem a megértésből kiinduló akarat

Ami a nagy elválasztóvíz az élet és halál között

Ami már nemcsak gondolat, hanem a gondolatból kiinduló élet, aki már cselekvő

És ugyan ki fogja kifizetni a révészt, ha nem az, akinek lehet mondani, amit másokkal tettél, azt velem tetted, és amit a másoknak nem tettél, azt nekem nem tetted