A szombati nap  jelentős részét a  budapesti Szabadság tér és a mellette lévő Kossuth tér bejárásával és a történetének megismerésével töltöttem, sokat megtudtam a tér történetéből, egy részét megpróbálom továbbadni. A túravezetőnk egyúttal történész is volt, sokat foglalkozott Budapest, pontosabban Buda és Pest történetével, ebből egy keveset továbbadott nekünk.

Ezt a teret II. Józsefnek köszönhetjük, mert ő kezdte bevezetni a várostervezést. Ez a szép nagy, homokos, Duna menti terület alkalmasnak tűnt a kaszárnyaépítésre. Meg is tették, méghozzá pár ezer ember és 300 ló számára. Megnéztük az alaprajzot, az épületet Hild János tervezte, és az egyszerűség kedvéért oda is költözött. Ott nőtt fel több gyereke,  például Hild József is.

A máig tartó rossz hírét az 1849-es évnek köszönhető, az egyik sarokbástyában raboskodott például Teleki Blanka, Madách Imre, no meg Batthyány Lajos is. Akkoriban, aki adott magára, az legalább két évet ült. A terület már az 1830-as években kezdett kiépülni, de a homokos terület sokat bosszantotta az ott élőket, mert a legkisebb szél is felkavarta, szemébe-szájába ment mindenkinek. Nem túl meglepő módon Széchenyi István találta ki a megoldást: fákat kell ültetni! Ezt kivételesen nem maga intézte, hanem a feleségét küldte el. Már csak ezért is megérdemelte a tér sarkán álló mellszobrot . Igaz, egy bank előtt áll, de végül is Széchenyi írta a Hitel című könyvet.

A következő épület az egykori lánynevelő intézet volt, amit Teleki Blanka vezetett. Ez az épület szerencsére ma is áll. és elfogult véleményem szerint a tér legszebb háza. A többszöri átalakítás dacára még mindig letisztultan egyszerű, ami a szomszédairól nem mindig mondható el. Falán emléktábla hirdeti a történetét, és felsorolja az egykori tanárok nevét is, többek között Leövey Kláráét is, No meg Vasvári Pálét,

A március 15-i események után az intézet bezárt, Blanka grófnő visszavonult a birtokára, ott viszont szökevényeket rejtegetett, mi több, még Kossuth-bankókat is! Fogságba került, a sors fintoraként az egykori intézetétől kőhajításnyira.

A következő megálló komolyan meglepett, ugyanis egy kör alakú, rácsos szellőzőnyílást láttunk, ami egy atombunker szellőzőnyílása és vészkijárata. Alagutak vezetnek oda a Parlament alól, és tovább a metróig. Aztán lehetőség volt eljutni a Keleti pályaudvar közelébe, ahol befűtött mozdony várta a vezetőséget, onnan utazhattak Moszkvába. Az egykori vélemények szerint ez nem volt irracionális terv. Nem vagyok szakértő, de erősen kétlem, hogy megfelelt volna egy atomcsapás utáni túlélésre. Talán egy komolyabb járvány idején igen, de nem szeretném kipróbálni! Még mindig fő-fő titok, nem látogatható, holott gondolom, sokakat érdekelne, például engem is.

Nos, a folytatásban kiderült, hogy a tér a kiegyezés után épült-szépült, divatos lett, és az ottani telkek értékesek lettek. Kilenc ilyen volt, hetet elárvereztek, kettőt az állam megtartott magának. Ezek egyike a Tőzsdepalota, a (jóval) későbbi tévészékház. Az épületet megnézve, rögtön az a véleményem alakult ki, hogy a „van itt pénz dögivel” érzést sugallja, legalábbis nekem. Érdekes volt megtudni, hogy a déli szárny azért volt az árutőzsde, mert a bemutatott gabonamintákat természetes fénynél ajánlatos megvizsgálni.  Az értéktőzsdén ez kevésbé volt fontos. persze voltak irodahelységek, kávéházak, hely az adminisztrációnak, de az épület előtt is volt néhány kávéház, az arra sétálók igaz örömére. Továbblépve a Magyar Nemzeti Bank épülete, ezt nem néztük meg közelről, az egykori Osztrák-Magyar Bank jogutódja. Következett az Amerikai Nagykövetség épülete, pontosabban három egymás melletti épület, ami az övék, az első régóta, a másik kettőt cserébe, illetve kárpótlásul kapta. Körül van kerítve, és tilos a fényképezés. Egyébként az épületek szépek, a középső erkélyei pedig Zsolnay-kerámiával van burkolva.

Aztán következett egy újabb ház, aminek a timpanonos felső részén Kossuth szobra áll. Ebben az az érdekesség, hogy 1908-ig tilos volt Kossuthnak köztéren szobrot állítani. A ház tulajdonosa és építtetője viszont hazafi volt, és azt mondta, hogy neki holmi labancok ne mondják meg, mit tesz a házára! Ez nem köztér, ez magánépület, és kész! Mivel jogilag teljesen igaza volt, a szobor maradt. Egyébként Petőfi áll a kormányzó mellett (ki nem állhatták egymást). no meg Eötvös József is felismerhető, már amennyire a lomboktól látható.

Nos, ennyi lett volna a Szabadság tér, irány a vele csaknem összenőtt Kossuth tér.

Kezdtünk egy emlékművel, ami a Nagy Imre szobor helyére került.  Ezen egy férfiakt fojtogat egy sárkányt, aki minden mélyebb meggyőződés nélkül igyekszik körülölelni az ellenfelét. Némi fejcsóválással állapítottam meg, hogy Szent György annak idején sokkal jobban volt felszerelve, páncél, lándzsa, ló, hősünk mindezt nélkülözi. Kicsit arrébb kerestünk és találtunk is egy árnyékos helyet, ahol megismerkedtünk a Parlament történetével. Amit nem árt tudni: itt egykoron szemétlerakó hely volt. Viszont a város terjeszkedett, erre sok építész rájött. Továbbá Bécsben felépült egy új parlament, nehogy már alulmaradjunk!  Pályázatot írtak ki, mint ismeretes, Steindl Imre nyerte meg, a tervét alighanem az angliai épület ihlette.

A szobrok között elsőnek Andrássy Gyuláét néztük meg, a háború utánig itt állt, aztán ledöntötték, és a bronzot felhasználták a Sztálin-szoborhoz. Az első szobrot Zala György készítette. Egy pletyka szerint nem nagyon értett a ló ábrázolásához, ezért egy cirkuszi lovast, no meg a lovát kérte fel modellnek. Andrássy Gyula, a „szép akasztott” a szabadságharc után elbujdosott, csak a névtábláját szögezték az akasztófára. Roppant népszerű volt párizsi körökben, szellemes is volt. nem csak jóképű. Erre jellemző, hogy amikor kinevezték miniszterelnökké, Ferencz József kezet fogott vele, és így szólt:

Kedves Andrássy, nagyon örülünk, hogy annak idején nem akasztattuk fel!

Felség, ennél jobban csak én örülök ennek!

 

A szobor egyik oldalán az a békeszerződés aláírása látható, amit Andrássy harcolt ki. Büszke volt rá, bár csak valamivel később derült ki, hogy a boszniai okkupáció mennyire volt jó ötlet!  A másik oldalon pedig Ferenc József koronázása látható, ezen Andrássy és a hercegprímás együtt helyezi a koronát a király fejére. A háttérben a bájos felség, mármint Erzsébet.

Egy kis érdekesség: amikor a szobor újraöntését tervezték, valaki felajánlott pár darab bronzot az egykori Sztálin-szoborból. Ez aztán az újjászületés!

Következett a Kossuth-szoborcsoport. Én még emlékszem az egykorira, azt szétszerelték, és három különféle helyen található. Kis magyar abszurd. A régi-új szobor a harmincas években készült, és annak idején komoly kritikával illették, nem is alaptalanul! Például azért, mert minden szereplő a cipője orrát nézegeti, a személyek között nincs kapcsolat, és szerintem minden, vagy majdnem minden szereplő mintha hálóköntösben lenne.

Még egy, az utolsó szobor, ezúttal Tisza Istváné. Maradjunk abban, hogy van, és kész! A séta két és fél óráig tartott, egy percig sem untam, csak kissé elfáradtam a végére, de ez bőven megérte!