Köszönöm Kedves István a rólam alkotott megtisztelö véleményedet! 
****

Reményik Sándor

Csomó

Mit tudjuk mi, hogy ki kötötte: 
Isten, a Sátán, a Gonosz, a Jó? 
De meg nem oldja hit, tudás, erő, 
Örök az élet szálán a csomó. 

Mit tudjuk mi, hogy s mint kötötték, 
Hogy bogozták a végzet kezei,
A végzet a mi babráló kezünk 
És szakadt, véres körmünk neveti. 

Az élet szálán ott a sorscsomó
És meg nem oldja hit, tudás, erő, 
Bár eszmék rendje tűnt miatta le 
S a semmiségből újra visszajő. 

Bár ostromolták roppant rendszerek, 
Rajta minden hatalmuk megtörött, 
A megoldások sora végtelen
S reménytelen - mert a csomó örök. 

Mert minden fűszál, minden kis virág 
Egy rettenetes gordiusi bog
És az marad, míg lélek lesz, ki rajt' 
Halódni, vívni, tépelődni fog. 

S a tépelődő, babrálgató ujjnál 
Még szánandóbbak tán a vaskezek: 
Caesar, ki ketté vágtad a csomót, 
Szegény - Te sem oldottad meg.