ha valamit megtanulhattunk az az, hogy egy meccsből teljesen felesleges kiindulni a csapatunk kapcsán, mert egy hangulatcsapat vagyunk. amikor a játékosok "megjelennek", jó napjuk van, akkor tönkretesszük a Liverpool szezonját az FA-kupás extázisgyőzelemmel. ha meg épp nincs kedvük, vagy nem sikerül az első két passz és szertefoszlik az önbizalom, akkor agyonver minket a Palace.

 

rosszul felkészített, rosszul menedzselt, rosszul játszó brigád ez, csapatnak nem nevezném, éppen azért, mert a csapat az nem ilyen. sem a fociban, sem máshol. a csapat attól csapat, hogy legalábbis, minimum, megbíznak egymásban a felek. itt ennek nyoma sincs.

 

vannak viszont pozitív jelek. ha tegnap Garnacho is betalált volna, azt mondanám, hogy a "jövő Unitedjének" négy alapembere betalált. 

 

Mainoo, Diallo, Garnacho, Hojlund. ez négy olyan játékos, akik számomra érinthetetlenek. 

 

felmerül persze a kérdés, hogy Ten Hag miért volt túl gyáva ahhoz, hogy Rashfordot hamarabb tegye ki a csapatból Garnacho kedvéért. hogy miért Antony játszott egész tavasszal Diallo helyett (előtte ő sérült volt). 

 

ha valamibe, akkor abba azért kapaszkodhatunk, hogy Mainoot és Garnachót nagyon szépen beépítette a csapatba az idén a holland. és ők mintha játszanának is érte. rájuk nem hiszem, hogy lehetett bármikor is a szezon során mondani, hogy ne tennék oda magukat. nem kerül elő a body language egyikük kapcsán sem (bár tegnap Mainoot mutatták egyszer egy picit hosszabb ideig és egyszerűen lerítt róla, hogy nem élvezi a játékot. de ettől még jól csinálta). 

 

legalább 3 éve mondjuk, hogy óriási lehetőség előtt állunk a nyáron, de egy bajnoki 8. helyezés után tényleg nem lesz már hova hátrálni. negatív gólkülönbséggel, új tulajokkal (legalább részben). ha most sem történik semmi érdemi a nyáron, akkor jövőre annak fogok szurkolni, hogy az a négy játékos, akit igazán szeretek, meneküljön el erről a süllyedő hajóról. 

 

meglátjuk, mi lesz, de annak, amit tegnap láttam, tudtam örülni.