Borgula, Borgulya: Vö. szlovák Borguža és szlovák-lengyel Borgula családneveket. Ezek mögött vélhetően a szlovák nyelvjárási burguža ’marharépa, cukorrépa’ szó áll, azaz eredetileg az ilyet termelő, az állatait (vagy magát) ilyennel tápláló személy ragadványneve lehetett. Szerbiában a török után az Alföldre települt szlovákok nyomán van jelen (a szlovákok Vajdaság harmadik legnépesebb nemzetiségét adják a szerb és a magyar után). Az elterjedési adatok alapján a név lengyel területen is szlovák eredetűnek látszik.