Ezek jó kiadós és igen tartalmas sétáitok voltak! Sok érdekeset láttatok - Te ezúttal is nagyon alaposan és plasztikusan számolsz be róluk!

Köszönet érte!

Gyerekkoromban, de még utána is jó ideig ezek a villamosok, a hosszában futó, sárga-fekete csíkos padokkal, teljesen természetesek voltak a számunkra. A felhúzható, rácsos biztonsági védőeszközök úgyszintén.

Hányszor szólt rá a kalauz az utasokra, húzzák fel, mert ha kanyarodik vagy fékez a villamos, könnyen kieshetnek. Aztán vagy hallgattak a figyelmeztetésre, vagy nem, mert úgy könnyebb volt gyorsan lepattanni a peronról a megállóban.

Nem is emlékszem pontosan, mikortól váltották fel ezeket fokozatosan mind modernebbek.

Hatalmas változáson mentek át azóta a szerelvények, szerencsére - teszem hozzá, mert én 4. éve, a műtétem óta csak az alacsony padlós járművekre tudok felszállni.

De még előtte is elég nagy nehézséget jelentett a HÉV-re feljutnom - erre ma már pláne zéró esélyem lenne.

Úgyhogy már csak kellemes emlékeket őrzök a hajdan többszöri szentendrei kirándulásaimról. A Kovács Margit múzeum az egyik nagy kedvencem, oda még a külföldi barátaimat is elvittem. De szabadtéri előadáson is voltam hajdan - akkor még az se volt gond, mikor lesz vége, mert a Trabantommal simán hazaértünk éjjel is. Erre szoktam mondani, ha a magyar nyelvben is lenne befejezett múlt idő, akkor ezeket az emlékeimet azzal kéne ragoznom...