Örülök, hogy jól vagy. Ahogy látom a lakásügyeitek elég zűrösek. Én már nagyon régen eladtam a lakásom, de úgy, hogy halálomig benne lakhatok. Ezt a módszert, több ismerősöm is követte. Nekünk ez remekül bevált. Pénz félre téve, egy esetleges öregotthon belépőre.  Természetesen állva szeretnék meghalni, valahogy valahol menet közben, de majd meglátjuk, vagy nem.:-)

Miután egy "szellem" házban lakom, ahol néha hetekig se találkozom senkivel és mindig néma csönd van, ha bármi adódik, amit egyedül nem tudok megcsinálni, akkor külső segítséget kell organizálni. Mobiltelefon nálam csak akkor játszik, ha házon kívűl vagyok. Eszembe se jut, igaz az enyémen nincs is mit nézegetni, mert sokkal butább nálam is. Telefonálásra alkalmas, az a dolga. Híreket itthon olvasok, hallgatok stb. Szerencsére nem vagyok egyedül. A napokban voltam kirándulni egy 15 fős társasággal. Egyetlen öreg banyának (fialtabb nálam) jutott csak eszébe a nap folyamán elővenni a telefonját. Csúnyán néztünk rá, el is tette gyorsan.

Amugy, köszönöm megvagyok. Nem dorombol nekem senki, de azért sokszor bezsebelek néhány bókot, amit igenis élvezek. Pl. beszállok a bevásárló központban a liftbe és egy vadidegen nő rámnéz és őszinte elismeréssel a hangjában közli, hogy de jól néz ki!

Élvezem azt is, hogy az antik ruhadarabjaim, amiket nem ajándékoztam el, most mind remekül állnak rajtam.

Jelenleg Lényem is nálam van, ami szintén jó dolog, még ha keddre le is fogok merülni rendesen, mert azért állandóan ugrás-kész állapotban vagyok. Ő meg boldogan mosogat, holnap pedig szerelni készül valamit.

Most már csak az hiányzik, hogy álljon el az eső és süssön a nap hétágra.