Az ember, akiben nincs belátás, olyan, mint egy állat

Ezért nem is lehet, és nem is érdemes disznók közé drágakincset szórni

Ami mélységi állapotom meg nyilván egy akarat, és az azt övező önmagammal foglalkozó gondolatok

És amint az állat is eléri a célját, úgy én is elérem a célomat, mégha az idők ködében az még nem is látható

Mert ahogy szenvedtetek, ami az állati akarat bennem, úgy azzal kinyilvánítom az akaratomat, hogy az állati akaratok szenvedtessenek engem

És ugyan mért is lenne bennem belátás, amikor azok, akik azt mondják ismernek, bennük is ott a megosztottság akarata, ami szintén állati, azaz lefelé törekvő akarat

És bár nem érthetem, hiszen az akaratom azon van, hogy énértem, de amint a belátás eggyé teszi a Házadat, kiszabadítva magát mindabból, ami állati, az felismerteti bennem az állatit magam előtt

És hogy sértőnek gondoljam a gondolatot, ami nevén nevezi a gyermeket, az én lelkem van rajta

És minél jobban elsüllyedek abban, ami állati, annál több hála ébred bennem, amikor elkezdek belátni

A belátásban meg nincs erőszak, hanem ott kezdődik, ahol mérlegelek

És ott folytatódik, hogy azt meglátod bennem, és gondolatom mellé teszel gondolatot

Ugyan ki tudja felmérni Isten nagyságát, és tudja átlátni a gondolatait?

Amikor kiárasztja a Szavát a világra, az nem fog eredménytelenül visszatérni Hozzá, hanem az elvetett mag kikel, és bőséges termést hoz

Nekem meg amivel megajándékoz, az a hála, és köszönet, ami a szívemből fakad Iránta

Amint felismerem a rám kiárasztott kincseit