Ez a jó idő minket is kicsalt egy pár órára, Bajára. A Petőfi-szigeten, a kajakos csónakház rámpáján raktuk vízre a csónakot. Elvileg kicsit odébb a Futrinka utcában van egy dedikált sólyapálya, de azon éppen nagy volt a forgalom, meg hely sem volt mellette előpakolni a csónakot. A kajakosok rámpája jó meredek, de egy helyi strandoló magától odajött, hogy segítsen levinni a vízig. Visszafelé ugyanez, akkor meg a motor csomagtartóba rakásához ajánlkozott fel egy helyi kolléga. Sokadjára vonom le a következtetést: Baján alapvetően rendesek, barátságosak az emberek. És nagyon együtt tudnak élni a Dunával, a jetskitől a rocsóig, Baylinertől a gumicsónakig mindenki a vízen volt, a Sugovicán folyamatos volt a jövés-menés. A rendőrök is járőröztek, minket nem vegzáltak, de napnyugtakor egy zenés-bulizós társaságból a jetskissel beszélgettek pár percet. A strandon is már megjelentek az első úszók és napozók is.

 

A Dunára kiérve az előrejelzéshez képest nem fújt a déli szél, így rodeózás nélkül lehetett kényelmes 30 km/h-t tartani. A folyón is nagy élet volt, sokféle csónakkal találkoztunk. Kicsit partra is szálltunk, csak a hangulatért, meg hogy utána legyen mit kimosni a csónakból elpakolás előtt...

A csónak kapcsán két megfigyelést tettem:

- Az új motort eddig a fartükörtől számított 2. trimpozícióban használtuk, ami 4 fővel (és az ehhez tartozó súlyeloszlással) jónak tűnt, de 3 fővel (és így hátrébb helyezkedő súlyponttal túlságosan emelte az orrát és nehezebben akart siklásba menni. Emiatt most átraktam a fartükörhöz legközelebbi trimpozícióba, és máris jó lett. Nyilván nem ágaskodik annyira és hamarabb megy siklásba, cserébe a végsebesség csökkent, de mivel amúgy sem használjuk végsebesség körüli száguldozásra, igy ez nem okoz problémát. 

- Bimini: említettem korábban, hogy a csónak keskenysége miatt kevésbé jól áll a napárnyékoló. A gyári evezőtartót így rozsdamentes M10-es hatlapfejú toldóval és menetesszárral toldottam meg, így már hibátlan. Nem feszül, bírja a nagyobb tempót is. 

 

Nem tudom, hogy fórumtag-e, de üdvözöljük a fehér Kolibri csónakot és Tohatsu motort hajtó családot, akikkel a Petőfi-szigetre futó híd előtt találkozunk. Jó volt látni, hogy mások is elférnek ilyen kicsi (talán a miénknél is kisebb) csónakban:

Bajában és környékében most sem kellett csalódni, gyalogosan és csónakkal is nagyon szeretnivaló. Csak ajánlani tudom.