ÚESz:

bojtár: Vitatott eredetű. | 1 Valószínűleg származékszó. |  ⌂  A →bujt² szóból keletkezett -ár névszóképzővel. Az eredeti jelentése ’hajtó legény, marhahajcsár’ lehetett. 2 Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡   Német  (baj.-osztr.) wachter, wo̬χᴛə(r): ’őr’ [eredetéhez vö. →bakter].  ⌂  A magyarban  χt > jt hangváltozás, valamint hangrendi átcsapás történt. A szó eleji b-hez vö. →bognár, →bükköny stb. ▣  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) bojtár; ukr.  (Kárp.) бойтарь; rom.  (N.) boitár: ’pásztorfiú’.

Az ismeretlen eredetű bujt² szavunk (Bujtor név eredetéhez) gyakorlatilag kizárja a jövevényszó mivoltát, hiszen az ÚESz is ismeretlen eredetűnek hozza a szótövet. 

Hajtókból már lettek hajdúk ugye.

Ez is rokonértelmű analógiának tekinthető eszerint a fgr. *βoje- ’képes, bír’- (vajta/vajda) szavunkkal.