Azért nem igen veszed észre a csapdát az érvelésedben - jó, mondjuk igazat adok neked, de akkor meg egyáltalán mi a fene szükség van a vezetésre, kormányra???

 

A valóság tényleg nagyjából ez egyébként: bár nyilván szükség van egy konkrét és egységes vezetésre, de ennek permanens megléte a valóságban sokkal inkább káros mindenhol, mint hasznos. A pőre valóság az, hogy egy szervezet, egy vállalat, egy hivatal, EGY ORSZÁG normál hétköznapi működéséhez SEMMIFÉLE KORMÁNYZATRA-VEZETÉSRE sincs szükség.

Megvannak, korábban kidolgozásra kerültek a szabályok, protokollok, amelyek alapján dolgozni kell, megvannak a célok, a gépezet minden gond nélkül elmegy magától.

 

A vezetésre akkor van szükség, ha a normál ügymenetbe sehogy sem beilleszthető kivételek fordulnak elő (évszázadok alatt kialakult protokollok mellett ilyesmi elvétve fordul elő, még a covid-válság sem kellett volna, hogy ilyen legyen, a szokásos pandémiás protokollok és gazdasági szabályozók mellett bármiféle főnökség nélkül, jóval kisebb felfordulás mellett lefuthatott volna!!) - illetőleg a legfontosabb feladata a vezetésnek a VÁLTOZÁSOK KIDOLGOZÁSA, az irány, a szabályok szükséges (ha valóban szükséges/értelmes/célszerű) változtatása lenne.

 

A rohadt nagy baj ott van, hogy ha tényleg úgy működnének a dolgok, ahogy kell - akkor ez nagyon, de nagyon kevés munkát ad nagyon kevés embernek. Igazándiból egy országgyűlésnek legfeljebb havonta egyszer kellene egy napra összegyűlni, mert nagyjából akkorra van valóban annyi tényleges megbeszélni való, amivel már értelmesen van mit foglalkozni, egy normálisan működő békés országban meg egy kormánynak nagyjából egy-két-három hetente volna egy napnyi munkája, amikor van is némi elintézni való, de igazán fontos, lényeges, valami hasznos változásra vivő döntést évente néhányat, ha tud hozni, szerintem jól bejáratott országokban simán lehetnek olyan békeévek, hogy konkrétan egyet sem...

És ha ezen idő alatt nem is lenne egyáltalán kormány, azt sem venné észre a kutya sem, sőt, így lenne jobb mindenkinek, végre tehetné mindenki a dolgát ahelyett, hogy örökösen beleugatnak dilettánsok...

 

Ezzel szemben már egy nagyvállalati szinten is az van, hogy a mindenféle vezetések megállás nélkül totálisan fölösleges kimutatásokat meg jelentéseket gyártanak, és még ennél is fölöslegesebb napi értekezleteken tárgyalják ki a nagy büdös semmit - ugyanis egyszerűen nincs valós tennivalójuk, és végül kényszeres és szükségszerű módon gyártanak maguknak munkát, ami rendre oda vezet, hogy minden rosszabb lesz, mint ha ők nem is lennének...

 

A történelem nagy részén nem kis részben pont azért voltak állandóan háborúk, konfliktusok, mert a vezetést/kormányzatot jelentő arisztokrácia értelmes tennivaló hiányában egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával, és produkált magának "tennivalót", igazolandó saját létjogosultságát... 

 

Magyarországon a rendszerváltás óta a mindenkori kormányai évi 1-2%-ot fognak minimum vissza a lehetséges saját potenciális növekedési ütemünkből a puszta létükkel, és a totálisan fölösleges mindenbe belenyúlkálásukkal, amire viszont kényszerítve érzik magukat, mert igazolniuk kell saját - egyébként alig-alig létező - létjogosultságukat...

 

Egy valóban jó szabályozási körhöz az is hozzátartozik, hogy amikor a paraméterek olyanok, akkor a szabályozó nem küldözget semmiféle korrekciós jeleket sehová, meg az is, hogy nagyon finom elmozdulásokra arányosan kicsiny jelekkel reagál, vagy, ha tudott, hogy a szakasz önmagában stabilis, és úgyis beáll hamar egy új egyensúly picit más, egyébként szintén megfelelő munkapontban, akkor megint csak semmit... Ezzel szemben mai világunkban a kormányzás valahogy úgy néz ki, mint a szatirikus rajzfilmek világában egy erőmű, repülőgép kontrollja: lázas igyekezettel összevissza tekergetnek majmok minden gombot mindenfelé, elvégre messziről is látni kell, milyen fontos, elfoglalt nélkülözhetetlen valakik ők...