Én még ennél is többre tartom, nem hinném, hogy ő kifejezetten a klasszikus és elektronikus zene közti átmenetet keresné, természetesen van rengeteg klasszikus zenei hatás a lemezei közt, de ugyanez nem mondható el a jazz-re, a világzenére, a rock-ra és még sok minden másra? Blah blah cafe, Sessions 2000, Tokyo Kid, Ron's Piece, mint jazz, vagy C'est la vie, Revolutions, September, Miss Moon, stb mint világzenék.

Szerintem az elektronikus zenében pont ez a lényeg, hogy mindenféle műfajokat lehet egyesíteni, formálni, felhasználni és Jarre-nak kifejezetten az a szándéka, hogy mindenféle hagyományos zenei elemet IS használjon és ezeket a zajokkal egyesítve alkosson egy komplex zenei világot. Én az előbb arra próbáltam utalni, hogy az, hogy ennyire mindenben ott van, ez persze azzal is jár, hogy nem fog elmélyedni 3-4 évnél tovább egy hangzásban, ő ilyen, én így kedvelem. Nem tudna CSAK valamilyen zenét csinálni, nem is a tehetség, hanem az érdeklódés hiánya miatt, egy tisztán klasszikus zenei album, vagy egy tisztán 90-es évekbeli trance album vagy egy tisztán csak világzenei album nem érdekelné eléggé, mert pont a fúzió számára ami a szenvedély. JMJ nyilatkozta is, hogy gyerekkorában őt a az 1950-es évek jazz világa varázsolta el, Miles Davis-t hallgatott, illetve később ő az elektronikus zenével a klasszikus, a jazz, a rock iránt egyaránt lázadni is akart, arról nem beszélve, hogy a távoli apja nagyzenekari filmzenéi nem hatották meg túlzottan, elég konvencionálisnak találta őket. Azt is elismerte, hogy nem szeretett zongorázni gyerekként. Szerintem ezeket a hatásokat mind felhasználja és ezért egy összegző jellegű alkotó. Persze én sosem tagadta, hogy nekem a Zoolook, WfC, a Meta, a Sessions 2000, az Electronica vagy Oxymore világa közelebb áll a személyes ízlésemhez, mint a Rendez-Vous, de hát pont ez a nagyszerű, hogy van ilyen is, olyan is, ez az amit mindig hangsúlyozok.