"Alapvető tétel, hogy a gazdaság működése végeredményben az egyének döntésein múlik, és azt is tudjuk, hogy az egyének leginkább irracionálisan döntenek."

Az egyének egy része dönt irracionálisan (ja, és akkor, ha hagyják neki..), ugyanakkor a törvényszerűségek a gazdaságban is működnek, és ami abszurd és fenntarthatatlan, az be is dől. Mindig. Csak sokszor nem hamar, sőt, megesik, hogy egész sokáig elvannak nyilvánvaló anomáliák, és akik ezeket éles szemmel kiszúrják és értik, akár jól kereshetnek is rajtuk (mint a Sorosördög is).

Ettől még hosszú távon MINDIG érvényesül a racionalitás, csak minél tovább húzzuk ezt, annál nagyobbat fog szólni... A 2008-as válságot közhelyes, hogy előre lehetett látni, és meg is lehetett volna akadályozni megfelelő szabályozókkal - de az érintetteket semmi más nem érdekelte, mint az, hogy itt és most még lóhalálában megszedjék magukat - mások kontójára.

Nem fogadom el, hogy ezt nem lehet ésszerű keretek közé terelni, ha a származékos és valós fedezettel nem rendelkező tőke-áttétes ügyleteket nagyon erőteljesen lekorlátoznák, a 2008-as válsághoz hasonlók ki sem alakulnának, a buborékok sokkal embrionálisabb állapotban már kipukkannának.

Abban viszont nem csak egyetértek, de egyenesen hosszan ki is fejtettem, hogy a legjobb szabályozás sokszor pont az lenne, ha nem piszkálnának bele állandóan mindenbe, példának okáért, ha Magyarország dicső kormánya 2010 tavaszán elment volna 14 éves fizetetlen szabadságra, és konkrétan nem csinált volna semmit (a hivatalok a meglévő szabályok mentén természetesen akkor is tették volna a dolgukat, az ország pont ugyanúgy működött volna tovább) - akkor ma nagyon látványosan előbbre lennénk... Mert amit csináltak, az legalább háromszor, de inkább tízszer annyi kárt okozott, mint amennyit hozott az, ami jól sült el...